Beállítás kezdőlapnak! Hozzáadás a kedvencekhez! Az összes hírt látni akarom!  
Nyitóoldal Autó-motor Blogok Bulvár Életmód, egészség Gazdaság Kultúra, művészet Női témák Politika, közélet Sport Technológia Tudomány Videó
 

Praxisblog

2014. november 18. 5:30

Nem kapom meg az ingyenes ellátást

Tudtommal az akut betegeket kötelesek ellátni akkor is, ha nincs időpontjuk. Egy gennyes fülgyulladás kezelés nélkül komoly problémákat okozhat. Tisztelt Praxis blog!   Most jutottam arra a pontra, hogy besokalltam az egészségügyi ellátástól. A történet a következő. Évek óta krónikus középfülgyulladással küszködöm. Sokáig nem volt probléma az ellátással, de az orvosom nyugdíjba ment. Gondoltam van nekünk egy modern, jól felszerelt rendelőnk a kerületben ott is megvizsgálhatnak és felírhatják a megfelelő gyógyszert. Hát nem így történt. Szokás szerint éjjel jött a fülfájás reggelre már váladék is folydogált. Én a kis naiv beteg reggel 8-ra odamentem a rendelőbe, recepció - van időpontja? - nincs - akkor nem tudjuk fogadni de két hét múlva van szabad hely, előjegyezzem ? - de nekem sürgős lenne, folyik a fülem, és hát ezt nem tudom szabályozni -   Szó szót követett, nem kaptam sorszámot, ennek ellenére felmentem szándékomban állt egy kicsit erőszakoskodni. Mire felértem az emeletre rájöttem értelmetlen az egész dolog, azok ott eldöntötték, hogy csak időpont alapján fogadnak betegeket az akut ellátás nem érdekli őket. Bementem a gyógyszertárba és vettem fülcseppeket, ami nem helyes, hiszen a beteg ne kezelje magát.   Aztán még volt néhány ilyen alkalom, utoljára 2 hete. Belefáradtam, kerestem egy privát orvost akivel elégedett vagyok, de úgy gondolom jogom van az ingyenes ellátáshoz, amit nem kaptam meg. Tudtommal az   akut betegeket kötelesek ellátni akkor is ha nincs időpontjuk. Egy gennyes fülgyulladás kezelés nélkül komoly problémákat okozhat. Ennyi történetem, úgy érzem földbe döngöltek, hiába van érvényes biztosításom, nem szánnak rám 10 percet, nem gyógyítanak.   Ezek után javasolni fogom, hogy írják át a weboldalukon ezt a mondatot : “Kapunk nyitva áll minden egészségével törődő és gyógyulást kereső ember előtt!"   Zsuzsa  


2014. november 14. 5:23

A betegek életével játszanak

Alapvető életmentő diagnosztikai készülékek nincsenek működőképes állapotban az országban, illetve néhány orvosnak fatális hiba volt diplomát adni. Helló Praxis!   Az alábbi történet édesapámmal történt, aki mellkasi fajdalomra panaszkodott egyik este múlt heten, ezért anyukámmal elmentek a közeli kistarcsai orvosi ügyeletre. Az ügyeleten a doktornő megvizsgálta, majd EKG-t csináltak, az EKG-ban viszont nem volt papír, így az orvos és asszisztense a monitorról próbálta meg kisilabizálni a helyzetet. Végül azt mondta az orvos, valószínűleg apukámnak sok a gyomorsava, és ha akar, menjen be a kistarcsai kórházba, ahonnan - mint fogalmazott - legrosszabb esetben majd hazaküldik.   Apukám készpénznek vette az orvos diagnózisát, nincs életveszélyben, gondolta, így hazamentek anyukámmal. Viszont nem lett jobban, egy óra múlva mar szúrást érzett a mellkasában, irány a kórház. A kórházban a sürgősségi-baleseti részlegen anyukám kérésére előrevették, ahol azonnal EKG-ra kötötték. 10 centi papír sem jött ki a gépből, már megvolt a diagnózis: infarktus. Kapott azonnal gyógyszert, injekciót, ami kell, és esetkocsival vitték tovább a Bajcsyba, ahol szívkatéteres műtétre várta mar a bemosdott orvosi csapat.    S, noha ez a poszt alapvetően azért született, hogy felhívjam a figyelmet arra, alapvető életmentő diagnosztikai készülékek nincsenek működőképes állapotban az országban, illetve néhány orvosnak fatális hiba volt diplomát adni, azt is meg kell említenem, hogy szüleim nagyon elégedettek voltak mindkét kórház éjszaka dolgozó szakmai stábjával, hozzáállásukkal, valamint a gyors és szakszerű ellátással, aminek köszönhetően végül nem következett be szívhalál.   Az ügyeletes orvos hibáját a kórház is megjegyezte, nem értették, hogy nem volt képes azonnal észrevenni az infarktust. (A mellkasi fajdalom mellett a gyomorsav jelenléte a nyelőcsőben utalhat egyaránt refluxra és infarktusra is.)        


2014. november 7. 5:09

Az én időm nem pénz? Az ő idegeik nem bánják?

Komolyan, mehetek négy gyerekkel fizetős rendelésre, miközben jogosultak vagyunk TB finanszírozott ellátásra!? Tisztelt Praxis Blogger!   Legnagyobb bosszúságomra nem tudtam elvinni scheuermann kóros gyermekeimet a többhetes telefonálási kísérlet árán 6 hétre előre szerzett időpontban a szokásos évi ortopédiai kontrollra. Praktikus lett volna, ha előre le tudom mondani ezt az időpontot, de 2 napon át hiába próbáltam őket hívni emiatt. Mikor végre újabb 2 nap után kapcsoltak, azt a rezignált választ kaptam, hogy újabb időpontért telefonáljak 3 hét múlva, október 27 után...    30-án, sokadik eredménytelen próbálkozás után végre sikerült is velük beszélnem, de ismét azt, az utóbbi években szinte már megszokott választ kaptam, hogy nem tud időpontot adni, mert "betelt a naptár" (???), telefonáljak újabb 3 hét múlva. Hangot adtam felháborodásomnak, mire az asszisztens elmondta, hogy "mindenki panaszkodik erre az előjegyzési rendszerre", illetve "ha sürgős, mehetek fizetős rendelésre a XI. kerületbe"... (Komolyan, mehetek négy gyerekkel fizetős rendelésre, miközben jogosultak vagyunk TB finanszírozott ellátásra!?)   A Kapás utcai Rendelőintézet laborvizsgálataira pl. lehet e-mailben is jelentkezni... A Budai Gyerekkórház ortopédiai osztályának miért jó, hogy hiábavaló telefonálgatással vagyok kénytelen tölteni az időmet; a telefonjuk folyamatosan szól, a frusztrált szülők meg őrjöngenek azzal a szerencsétlennel, akinek közölnie kell az abszurd üzenetet, hogy "betelt a naptár"?   Amennyiben kapacitásproblémáik vannak (bizonyára ez van a háttérben), akkor így is, úgy is hosszú várólisták alakulnak ki, tehát akinek sürgős, és is telik rá, úgyis elviszi majd a gyerekét fizetős magánrendelésre... (Akinek meg nem telik rá, azt minek még ezzel is hergelni?) -- Azzal sem érdemes érvelni, hogy csak szóban lehet egyeztetni, mert 6-8 hétre előre úgysem lát az ember, és a történet már rég nem arról szól, hogy én mondanám meg, hogy nekünk mikor jó - ehelyett örülök, ha kapok időpontot és alkalmazkodok a végsőkig... -- Ha e-mailben osztanák az időpontokat, az időtakarékosabb lenne és kevesebb ingerültséggel járna...   Úgy vélem, ez a probléma, bár nem élet-halál kérdése, átlépte az egészségügyi ellátórendszer hozzáférésének kérdéskörét, így tehát betegjogi kérdés. Ráadásul a gyerekeink egészségéről van szó...   Persze lehetne arról is beszélni, hogy már így is fizetünk egy csomó mindenért, ami korábban járt (pl. az egyik gyereket így-is-úgy is kénytelen vagyok fizetős ortopédiai rendelésre vinni, mert az ingyenes gyógytorna-betanítás már rég megszűnt, és a sulijában nincsen gyógytorna). De direkt nem beszélek erről, mert tudomásul veszem (ha helyeselni nem is tudom), hogy az egészségügy alulfinanszírozott. Az viszont csak nem pénzkérdés, hogy telefonon vagy e-mailben osztják az időpontokat...?!?   Üdvözlettel, Orsolya    


2014. november 4. 5:15

Magyar vs. holland kórházak

Leszögezem, nem a magyar egészségügy pocskondiázása a célom ennek a bejegyzésnek a megírásával, csupán be szeretném mutatni hogy tőlünk nem egészen 1400 km-re hogy is megy ez. Szia!   Régóta olvasója vagyok blogodnak, jómagam is vezetek egyet, azért kereslek most meg, mert szerintem a legújabb bejegyzésem témája jól illene a Te blogodba! Elküldöm a linket, nézd meg hogy mit gondolsz, és ha akarod tedd ki!   http://utazzunkegyutt.blog.hu/2014/10/28/utopia_hollandiabol_vs_magyar_korhazak_avagy_fontos-e_a_beteg_kenyelme   Üdv, Szilvi   Mindannyian tudjuk, hogy a magyar egészségügynek még van hova fejlődnie. Egészen megdöbbentő, hogy a hazai kórházakban milyen állapotok uralkodnak- pláne annak fényében, hogy nem messze tőlünk, csupán egy párszáz kilométerre, nyugatra mennyire szembeötlőek a különbségek. Pedig fentebb feltett kérdésre szerintem mindannyian igennel válaszolnánk. Az én fejemben-és gondolom ezzel nem vagyok egyedül- az a kép él, hogy egy korháznak tisztának, makulátlannak kellene lennie, jól felszerelve, hozzáértő és kedves orvosokkal, a betegek kényelmét szolgálva. Senki sem jókedvében megy oda, nem kellene még az emberek nyomorát tovább tetézni. Ám úgy látszik ez az információ hozzánk még nem jutott el.   Az orvosok, nővérek kedvetlenek, mintha valaki kényszerítené őket, hogy ott dolgozzanak, csak némi hálapénz láttán csillan fel a szemük - de ez már egy másik téma, ebbe ne menjünk bele. Amúgy pedig tisztelet a kivételnek, mert olyannal is találkoztam ám-csak sajnos nem túl sok! A kórtermek, folyósók koszosak, az embernek az az érzése hogy egy baktériumtanyán sétálgat, és ha bármihez hozzáér akkor biztosan összeszed valamilyen betegséget. Érthetetlen számomra például az is, hogy a szájsebészeten miért terjeng erős húgyszag a levegőben- ez talán egy vesebetegeket ellátó osztályon előfordulhatna, máshol nem sűrűn. Visszatérve a betegek kényelmére, már egy kávé beszerzése már gondot okoz, legutóbb amikor kórházban feküdtem, a hetedik emeletről kellett lemenni lifttel a földszintre az épületben található egyetlen kávéautomatához vagy a mellette lévő büféhez-logikus az elrendezés, ugye?- aminek a kínálata amúgy finoman szólva is szegényes.   A másik kedvencem , hogy némelyik budapesti kórházban-szándékosan nem nevezném meg őket- az újságoshoz való séta alsó hangon tíz percet vesz igénybe a szabad levegőn, télen a hóban és mínusz tiz fokban-biztosan minden beteg erre vágyik. Az itthon uralkodó állapotokról fényképet nem töltök fel, szerintem mindenkinek van bőven tapasztalata, és számtalan hasonló történettel szolgálhat. Ám a betegek kényelme máshol- tőlünk nem is olyan messze, picit nyugatabbra- nemcsak utópia hanem valóság.   Hollandia fővárosától, Amszterdamtól mindössze fél órányira található Utrecht városa, melynek orvosi egyetemét és a hozzá tartozó kórházat, az UMCU-t 1636-ban alapították. Több mint tízezer ember dolgozik az intézményben, amely Hollandia egyik legnagyobb kórháza. Legutóbbi, az országban tett látogatásom során volt szerencsém egy kis ízelítőt kapni abból hogy arrafelé hogyan próbálják betegek életét könnyebbé, elviselhetőbbé tenni -és akkor a kórház és az egyetem felszereltségéről nem is beszéltem.   Már a bejáratnál látszik, hogy az épület modern, jól felszerelt, parkoló, taximegálló van kialakítva- ahol meglepő módon taxit is találni mindig- , a kórházba belépve pedig a recepción készségesen eligazítanak. Olyan tisztaság uralkodik, hogy a padlóról lehetne enni - de erre semmi szükség, mert étterem, kávézó és közért áll a betegek és látogatóik rendelkezésére a földszinten. Úgy tűnik az egész földszinti rész kitalálója azt tartotta szem előtt, hogy hogyan tegyék még komfortosabbá az itt tartózkodást az emberek számára.   Nemcsak a betegekre, a látogatókra is gondoltak, egy gyönyörű virágbolttal. az újságos és az ajándékbolt is roskadozik, illetve könyvekért sem kell messzire mennünk. Ha esetleg tortát kíván a kedves beteg az sem probléma, a választék olyan akár egy cukrászdában. A csokibonbonokkal is gondoltak mindenkire, ha kisgyermekhez érkeztünk látogatóba, meglephetjük mókusos vagy sündisznós csokival, a felnőtteket pedig szép fehércsokis, étcsokis vagy tejcsokis desszertekkel.   Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy egy fodrászat is található a kórházban. Erre még én sem gondoltam volna! Hihetetlen, hogy arra is gondoltak, hogy a kemoterápián átesett nők életét hogyan könnyítsék meg, azáltal, hogy itt megértő és hozzáértő segítségre lelhetnek. Az üzletben a normál fodrászati szolgáltatások mellett parókákat, fejkendőket árusítanak, ráadásul nem kell, hogy kellemetlenül érezze magát a beteg a problémája miatt, ami esetleg előfordulhat ha egy átlagos fodrászatba sétál be az utcán. Természetesen van rá példa, hogy más betegek, időhiányban szenvedő látogatók, illetve az orvosi egyetem hallgatói ülnek be a fodrász székébe. A hallgatók sem régi fa székeken, hanem kényelmes bőr üléseken nézik végig a hatalmas kivetitőn élőben a műtétet, amelyet nem sokkal távolabb elhelyezkedő műtőben végez el egy orvos-mintha csak moziban ülnének. Kifelé menet pedig nem a hidegben és szélben várakozunk a taxira hanem a hallban az erre a célra kialakított kényelmes taxiváróban-erről a fényképet fentebb már láthattátok.   Leszögezem, nem a magyar egészségügy pocskondiázása a célom ennek a bejegyzésnek a megírásával, csupán be szeretném mutatni hogy tőlünk nem egészen 1400 km-re hogy is megy ez. És reménykedem, hogy előbb-utóbb nem kell majd 1400 km-t utazzunk, hogy ilyen szolgáltatást kapjunk.


2014. október 31. 7:49

Órákat vártak a fűtetlen rendelőben

Csontig átfagytam, pedig nem voltam alulöltözve, mert fázós vagyok, másnap estére be is lázasodtam, és olyan nátha és köhögés jött ki rajtam, hogy másfél hét alatt is alig múlt el. Tisztelt Praxis Blog! Fiatal (6 hetes) terhességgel jártam Miskolcon az egyik rendelőben terhességi első laborbeutalót kérni. A kiskönyvembe a védőnő szépen leírta nekik, hogy "Tisztelt terhesgondozó, kérem ... beutalót szíveskedjenek kiállítani".  Reggel fél 8-tól lehet sorszámot húzni, rögtön a 2-es sorszámot meg is kaptam, örültem, hogy egyetlen páciens van előttem. 8-kor elméletileg elkezdődött a rendelés, láttam is a dokit jönni-menni, az asszisztens is kijött többször is, de egyetlen egyszer sem vette el (kérésre sem)  a sorszámot vagy a kiskönyvet. Minden egyes érdeklődésre azt mondta, hogy "majd beszedi". Viszont újonnan érkezett kismamák és fiatal hölgyek közben név szerinti HÍVÁSRA jöttek-mentek a rendelő ajtaján ki-be, sorszám és időpont nélkül. Egy óra múlva jöttünk rá, hogy ezek bizony mind a nőgyógyász doktor úr privát betegei, akik bizonyára képtelenek sorszámot húzni és várni a sorukra.  Délelőtt 10 órakor kiszólt az asszisztensnő, hogy most már beszedné a sorszámokat, kiskönyveket, beutalókat, de technikai akadályok miatt szólítani még senkit nem tud... Aztán végre kb. 20 perc múlva elvették a kiskönyvemet, mondtam, hogy egyetlen nyomorult beutalóra várok.. Azt hittem, sínen vagyok, és rohanhatok vissza dolgozni, de neeeem. Kereken DÉLBEN, azaz egy és háromnegyed óra múlva sikerült kiadniuk a beutalót, miközben a doktor úr privát betegei továbbra is jöttek-mentek. Hatalmas hasú kismamák NST-re vártak szintén órákig (annak ellenére, hogy időpontra jöttek!) Néhányan szóba elegyedtünk, páran rajtam kívül szintén csak egy beutalóra vártak (megjegyzem, 9 óráig volt labor, mi kis naivak reggel 8-kor azt hittük, hogy gyorsan megkapjuk a beutalót és a labort is el tudjuk 9-ig intézni).  A legfelháborítóbb az egészben mégis az volt, hogy az épület FŰTETLEN volt, kinn kb. 12 fok lehetett, az épületben max. 16 fok... Csontig átfagytam, pedig nem voltam alulöltözve, mert fázós vagyok, másnap estére be is lázasodtam, és olyan nátha és köhögés jött ki rajtam, hogy másfél hét alatt is alig múlt el, mivel a kismamák szinte semmilyen gyógyszert nem szedhetnek be...  MÁsnap felhívtam a védőnőmet, és mondtam neki, hogy én ezt nem fogom csinálni, nekem nincs ennyi szabadságom, hogy órákat üljek az SZTK-ban. Azt mondta, hogy márpedig ott ez van, mindegy, hogy van-e sorszámom, és mindegy, hogy van-e időpontom, első a nődoki privát betege... Hát csak gratulálni tudok neki...  Hab a tortán,hogy pár hét múlva tudtam meg, hogy szabadságot kiíratni a kismamával a kötelező vizsgálatokra a Munka Törvénykönyve szerint tilos, kötelesek felmenteni ilyenkor a munkavégzés alól (de akkor már ki volt írva két teljese napom a labor és ultrahang vizsgálatok miatt). De ez már másik blogra tartozik. Köszönöm, hogy elolvastak.  Emma


2014. október 29. 8:55

Egyre jobban teljesítünk, ha bele nem döglünk

Eljutottunk oda, hogy nem gyógyítanak, sőt, akadályoznak a gyógyulásban. A befizetett járulékok és adók ellenében pedig ne várjunk semmit. Az alábbi történet igaz. Jelenleg is zajlik. A nevem, elérhetőségem nem kívánom nyilvánosságra hozni, de egy esetleges azonosításhoz állok rendelkezésre E-mailemen keresztül.     Tüdőgyulladással kezdődött, kihordtam lábon, dolgoztam, köhögtem. Egyre rosszabbul lettem, ezért orvoshoz fordultam. Fájt a mellkasom, köhögtem, fulladtam. Vizsgáltak, hallgattak, röntgeneztek, CT-t  csináltak, vért vettek, hörgőtükröztek (2 X is!) nulla eredménnyel, miközben egyre rosszabbul lettem. Darabokat köhögtem fel, immár alvadt véres darabokat. 2012 tavaszától, 2013 októberéig nem történt semmi a vizsgálatokon kívül, akkor, segítséggel, antibiotikumos kúrát kezdtem (nem a szakrendelő, illetve a szak kórházak javaslatára, mert Ők csak "obzervációt" írtak elő) amitől állapotom némileg javult, de a 2 hetes kúrát követően, 1 hét múlva, visszaestem. Továbbra is darabosat, véreset köhögtem. Erőm nulla. Szó szerint a tüdőmet köptem ki, fél centis, szőlőfürt szerű, rendkívül büdös darabokban!   2014 februárjában már egy köhintésre, bugyborékolva tört fel a vér a tüdőmből.   Félelmetes volt, amikor a tüdőkórház 1 osztályán, átkarolva a mosdókagylót, miközben vér folyik orromból-számból, megkérdezte az orvos: mi történt? Amikor a válaszomra:-" köhintettem" Az orvos megjegyezte:-" hát ne köhögjön" Ekkor, kínomban elröhögtem magam….   Szó mi szó, március 27.-én, mivel szó szerint elrohadt a tüdőm egy része, sérültek az elrohadt részben az erek, el kellett távolítani tüdőm egy részét. Diagnózis: tüdőtályog   Ez egy gyógyítható betegség, mint annak utána olvastam. hosszadalmas, de véglegesen és CSONKOLÁS NÉLKÜL gyógyítható!   Persze ehhez az kellene, hogy : - felismerjék, figyelembe vegyék a beteg panaszait  (engem kinevettek, pedig az összes tünetet említettem!) - hajlandóak legyenek elolvasni a tankönyv vonatkozó másfél oldalát, netán bepötyögni a gugliba….. -  alkalmazzák a tankönyvben leírt terápiát   Na fentieket esetemben mellőzték.   A műtét után lábadozva, a szakrendelésen folyamatosan jeleztem, hogy nem javulok, voltak magas lázzal (40 fok felett is) járó rosszullétek, amely miatt korházba is kerültem. Panaszaim ellenére, a felülvizsgálaton, mosolyogva megjegyezték, hogy-" Maga csak hiszi, hogy fáj!" és gyógyultnak, munkavégzésre alkalmasnak nyílvánítottak.   9 nappal később, az összes, korábban már ismert tünet ismét együtt volt. Nagyon megijedtem és azonnal kapcsolatba léptem a műtétet végző orvossal. A sebész megvizsgált és megállapította, hogy ismét tüdőtályog, csak most már, ismerve az előzményeket, nem műthető. (az egyetlen aki diagnosztizál, keresi a panaszok okát, míg meg nem találja!) Irány az 1. osztály, ugyanabban a korházban.   Feleslegesen.   Magán úton CT. Magán úton laborok. Magán úton antibiotikum, mivel most már teljesen nyílván való a baj, nincs mit várni ( de a tüdőkórház 1. osztálya szerint még konzultálni kell….)   Nagyon nehezen, de sikerült 2 hét után elérnem, a család és rokonság, barátok hathatós közbenjárásával, hogy már receptre, hivatalosan kapok antibiotikumot (ahogy a nagykönyvben meg van írva!)   Most gyógyulgatok, de mindenkit óvok attól, hogy fenntartás nélkül bízzon orvosában!   Mindenkit arra kérek, hogy harcoljon igazáért, nekünk ez az egy élet jutott!   Én, személy szerint, meggyógyulok, a jelzett orvosok trehány, szakszerűtlen, lelkiismeretlen, valamint a korház vezetésének nem beteg centrikus, hanem anyagias hozzáállása ellenére. Csak megjegyezném, hogy a gyógyulásom, a szakmai irodalom szerint, gyorsabb és biztosabb, ha az első időszakban infúzióban adják a széles spektrumú antibiotikumot, de azt csak korházi ápolás során lehetséges.  (és akkor a korház költsége!) Mivel a hatóanyag elérhető tablettában is (habár a hatása nem ugyan az) így a beteg vásárolja meg a 10 napos kúra gyógyszerét (20 tabletta) 10 ezer forintért. Megjegyezném, hogy a gyógyszerezés a szakirodalom szerint fél és is lehet!   Ha pedig meggyógyultam, azok, akik hozzájárultak a hanyag, szakmailag kifogásolható kezelésem nyomán keletkezett maradandó (kivágták! NEM NŐ VISSZA!) egészségkárosodásomhoz, reszkessenek! Minden erőmmel azon leszek, hogy azok, akik nem oda valók, eltűnjenek az orvoslásból.   Ha már ilyen időket élünk, legalább ugyanannyira kell számon kérni a tudást és a szakmát az orvoslásban is, mint a tehénpásztornál, vagy más szakmában!   Mindemellett egy kis hab a tortára: Mivel saját tulajdonú (Kft formában) vállalkozásom, saját magam alkalmazottja vagyok, a táppénzemet minden alkalommal, határozatban, 1/3 részben visszakéri az egészségbiztosító. Magyarán: dolgozni nem tudok, jár a táppénz, de azt a vállalkozás (ami magam vagyok) a bevételéből, ami nincs, 1/3-ban térítse vissza. Eljutottunk oda, hogy nem gyógyítanak, sőt, akadályoznak a gyógyulásban. A befizetett járulékok és adók ellenében pedig ne várjunk semmit…..   Egyre jobban teljesítünk, ha bele nem döglünk.    


2014. október 28. 8:27

A betegeken spórol Újpest Önkormányzata

Engem nagyon érdekelne, hogy mi lett azzal a töméntelen pénzzel, amit az elvett immár évi három hónap körüli rendelési időből megspórolt magának az önkormányzat. T. Praxis! Nem tudom, foglalkoztok-e egészségügyinek számító, de orvosokat csak közvetve érintő témákkal, de hátha.Idén márciusban a tisztelt újpesti önkormányzat úgy döntött, hogy csökkenti a háziorvosok rendelési idejét. Csekélység: mindössze heti négy órával. Ez testvérek közt is évente két és fél hónap. Korábban napi négy óra volt a rendelési idő és sok esetben ez is kevésnek bizonyult, március előtt így alakult: H-Sz: 16-20 K-Cs: 8-12 P: változó, 8-12 vagy 16-20 az egyik, ugyanez, csak fordított sorrendben (H,Sz helyett K-Cs és viszont a másik csapatnál) Márciustól a 16-20-ból lett 16-19, a pénteki pedig összement 8-10 vagy 10-12-re. Tegnap volt szerencsém felkeresni ismét a háziorvost és mit látok? Rendelési idő délután 16:00-18:30, délelőtt 8:00-11:30 A péntekit nem néztem meg, lehet, hogy onnan is hiányzik fél óra. Megnéztem néhány kerületet, mindenhol azt láttam, hogy ahol ki van rakva a kerületi honlapra az idő, ott bizony napi négy órában rendelnek. Ennek az e-mailnek a megírására az ragadtatott, hogy tegnap kb. negyven perccel a rendelés megkezdése előtt értem oda és tizenöt-tizenhat ember ült már akkor az orvosomra várva. Gyors fejszámolás: ha csak 10 perc/beteg, az 160 perc, már nem jutok be. És lássuk be, sok esetben nagyon kevés az a tíz perc egy olyan kerületben, ahol a betegek többsége idős ember, akik nem csak azért mennek, hogy kiosszák nekik a recept adagjukat! Engem nagyon érdekelne, hogy mi lett azzal a töméntelen pénzzel, amit az elvett immár évi három hónap körüli rendelési időből megspórolt magának az önkormányzat. üdvözlettel, egy újpesti beteg


2014. október 23. 8:09

Órákat kell várni a tüdőgyógyászaton

Ha holnap is két, esetleg három órás várakozás vár rám, akkor kénytelen leszek más módon felíratni azt az átkozott gyógyszert. Tisztelt Praxis   Lehet,sőt egészen biztos,hogy az írásom elolvasása után többen fognak nekem ugrani,de pontosan ezért szántam rá magam,hogy a blogra kerüljön a mai eset. Napok óta készülök a körzeti tüdőgyógyászati szakrendelésre,hogy a közel egy éve használt gyógyszerem felírassam.Ma úgy alakult az időbeosztásom,hogy a délután 2-től este 7-ig tartó rendelésre simán eltudok menni.Itt tudni kell,hogy ezt a tüdőgyógyászati szakrendelést- aki már tapasztalta-ha lehet elkerüli,annyira sokat kell várni.Tavaly óta négy alkalommal jártam a szakrendelésen,de én sem úsztam meg két-három órás várakozás nélkül egyszer sem,pedig két orvos rendel egyszerre, és a várakozó betegek sem voltak soha tíz főnél többen.Tömegnyomorról,egy orvossal való rendelésről,rövid rendelésről nem beszélhetünk ez esetben,így tényleg nem tudom mi az oka ennek a hosszú várakozásnak.Kettőtől volt a rendelés,én három óra harmincra értem oda.   A kis ablakon keresztül elmondtam,hogy csak recept miatt jöttem.A hölgy megnézte a gépben-gondolom-hogy tényleg azt írta-e fel a doktornő hetekkel ezelőtt,majd kért,hogy foglaljak helyet.Pár perc múlva odajött hozzám,hogy a főorvosnő kér egy légzésfunkciót,rögtön megcsinálják.Néztem én is egy nagyot,mert előzőleg soha nem kérte,akkor most meg minek? Semmi panaszom nincs,csak elfogyott a gyógyszerem.A légzésfunkció megtörtént, mire észbe kaptam ott ültem a váróban,amit pont elszerettem volna kerülni..Ahogy láttam a betegek kezdtek türelmetlenek lenni,volt aki a rendelés kezdetétől még mindig nem jutott be,pedig már akkor fél öt volt.Egy mozgássérült középkorú férfi háromszor szólt a nővérkének,hogy kezd rosszul lenni,nem bír ennyit várakozni.Mellettem egy idős bácsi lázasan,köhögve, ücsörgött a feleségével elmondásuk szerint,akkor már két órája.Egy harmadik idős ember egy orvosi igazolás miatt már fél háromkor ott volt,és még mindig nem hívták be.A velem szemben ülő középkorú hölgy megunva ezt az egészet,felállt és elment.   Akit be is hívtak nagy nehezen, azt sem érkezési sorrendben,hanem név szerint.Persze ebből megint csak zúgolódás volt.Az egyik beteg szerint már hat óra után pár perccel nem fogadnak beteget annak ellenére,hogy hétig van rendelés,és általában legfeljebb tíz-tizenkét betegnél nincs több soha.Végül is én sem jutottam be,mert a fiam egyedül volt otthon haza kellett mennem.Holnap megint megpróbálkozom..A körzeti orvosunk egyedül rendel,tripla ennyi beteg ül a várójában és ilyen probléma soha nincs.Ő még a rendelés kellős közepén el is szokott "ugrani" egy fél órácskára,és mégis simán megy a rendelés.Ott nincs zúgolódás,a betegek nem mennek ölre,hogy ki jött előbb,ott nem mennek el vizsgálat nélkül, mert nem bírják kivárni a sorukat.   Mi lehet ennek a magyarázata?Vajon mi miatt megy ennyire lassan a tüdőgyógyászati szakrendelésen a betegek ellátása,amikor az orvos a rendelőt el sem hagyja,a rendelő semmiféle olyan orvosi műszerrel nincs felszerelve,aminek az időigényes használatára lehetne fogni, mivel miden műszeres vizsgálat a rendelővel szemben lévő helyiségekben történik.Ha holnap is két esetleg három órás várakozás vár rám-mert nem kizárt-akkor kénytelen leszek más módon felíratni azt az átkozott gyógyszert.       üdvözlettel: Magyar M.


2014. október 22. 7:48

A hálapénzt eltette, de nem segített

Szörnyű, hogy itt tartunk és tényleg ijesztő, hogy alig van szakszerű segítség. Szép napot Tisztelt Címzett! Igazából nem volt szándékom írni és csak egy témát kerestem, hogy honnan tudhatóm, hogy az adott orvosnak van- e praxisa. De mivel láttam, hogy lehet írni Önökhöz, ha pórul jártam az orvosnál. A történet így kezdődött, hogy a férjemmel együtt egy baráti látogatáson voltunk, ahol a házigazda vacsora előtt megkínált egy 2 cent házi pálinkával, melynek 3/4 megittam, még maradt egy kicsit a pohárban, hozzáteszem, nagyon ritkán iszom alkoholt. Amúgy én  vékony testalkatú, de egészséges és rendszeresen sportoló 30 éves nő vagyok. Vacsorára kaptunk egy kis bió padlizsán krémet friss kenyérrel és marhapörköltet, de nem volt se zsíros, se utóíze se hatása az ételnek nem volt. Nem esett rosszul az étel evés közben sem. Kb. 40 perc múlva, kezdtem érezni émelygést és kirázott a hideg. De nem úgy, mint egy gyomor rontásnál, hanem teljesen más rosszullét, melyet még így nem éreztem. Szóltam a férjemnek, hogy rossz a közérzetem és haza szeretnék menni, de már ők is látták, hogy az arcom nyűgös. Haza felé alig bírtam megmaradni a helyemen, mert olyan fájó émelygést még nem éreztem. Miután hazaértünk kb.este 8-kor, kihánytam minden gyomor tartalmat. És ez után vagy még 6x hánytam. Amikor már rájöttem, hogy ez nem fog elmúlni, megkértem a férjem vigye el engem Óbudai ügyeletre, abban reménykedve,  hogy segítenek. Kb. fél 10 vagy 10 kor megérkeztünk  Óbudai ügyeletre, ahol az ott ügyelt idős orvosnő, aki olyan gyorsasággal eltette a hálapénzt, mintha ott sem lett volna, rendelt. Kikérdezve, hogy mit ettem és ittam,  no-spa injekciót adott a farizomba. És azt se érdekelte, hogy folyamatos hányásom van ragacsos hideg verejtékem, amitől vagy melegem van vagy mint az éjszaki sarkon fázom. Kiírt egy pár receptet és azt mondta, ahogy megérkezünk vegyem be ezeket a TABLETTÁKAT! Következők voltak: Bila Git( mintha túl zabáltam magam, hol ott 6x hánytam) no-spa tabletta formában és dedalon tabletta formában! Nos, mondanom sem kell, hogy ezeket bevenni nem az hogy nem tudtam, továbbá súlyosbodott a rosszullét, hánytam, ami már szinte égette a nyelőcsövemet és nem volt mit hányni, nyúlós fájdalommal járó tépő émelygés-hányással, párosult már a gyengeséggel, szédüléssel és kis kettős látással. Mind ezt kisért a hideg-rázat és a folyamatos verejtékezés. Reggel 5 órára, már úgy néztem ki, a férjem elmondása szerint, mint aki pestissel van megfertőzve, vad szemekkel és könyörögtem már, hogy segítsen valaki.   Akkor a férjem, felhívta a mentőket, ahol egy kedves nő mondta hogy "aaaa ne reménykedjünk, hogy ilyenre lesz ott  valakinek idő", menjünk inkább az ügyeletre, mert ott kevesen vannak. Nos, elindultunk, II kerületi ügyeletre, mert az Óbudai szakértőnek, már nem nagyon hittünk. Na de ott is  csak azt kaptam, igaz, már vénásan a no-spat plusz egy kis cerukal és ennyi. Az állapotom nem változott, teljesen összeomlottam belűről, rám jött a frász, hogy meghalok. Az ottani orvosnő, mondta, hogy ha nem múlik el akkor jöjjünk vissza és beutal a korházba. De szerinte ez csak egy kis epe rendellenesség a nehéz kajára. Megérkeztünk haza, én már csak megvadultan néztem a férjemre és kértem, hogy csináljon valamit, mert én szenvedek! Akkor reggel 6 óra kor férjem felhívta professzor-kardiológus barátját, aki rögtön jött, előtte bevásárolt infúziókat és még mit tudom én milyen injekciókat, de ez után, ahogy lecsöpögött minden az ereimbe, kezdet elmúlni az émelygés és együtt ezzel a fájdalom, utána elaludtam és csak este ébredtem föl. A saját szíve-lelke megnyugtatásaért professzor beutalt gasztroenterológushoz és minden rendben van. Nem tudom, mi volt velem, valószínű alkohol mérgezés glikol, etil, metil, nem tudom, nem vagyok szakértő. De az biztosra tudom, hogy akár halál is lehet a vége. Ahogy az professzor el is  mondta. Szerintem egy folyton hányó embernek nem írnak tablettákat, hogy vegye be!!!?????? És a nos-pa ezek szerint egy gyógyír mindenre???  Szörnyű, hogy itt tartunk és tényleg ijesztő, hogy alig van szakszerű segítség. Tisztelettel: Tamara


2014. október 14. 8:59

Halálba segítették a lányomat - I. rész

Nem hagyom ennyibe a gyerekem halálát, akik tönkre tették az életem, én is tönkre teszem az orvosok életét. Ne legyen ilyen orvos, menjen kapálni, ott legalább nem mások életével játszik. Sziasztok! Szeretném megosztani mindenkivel gyerekem tragédiáját, ami sajnos halállal végződött az orvosok miatt. Leírom mi történt a gyerekemmel, és szörnyű, hogy az orvosoknak nem volt fontos a beteg élete. Egyenlőre nem írhatom ki melyik kórházban történt, és kik voltak a kezelő orvosai, mert büntetőjogon feljelentettem az orvosokat, mert nem tettek meg mindent azért, hogy Krisztikém meggyógyuljon. Esélyesem volt a gyerekemnek a gyógyulásra az orvosok belesegítették a halálba szegény gyerekemet :’( Nem hagyom ennyibe a gyerekem halálát, akik tönkre tették az életem, én is tönkre teszem az orvosok életét. NE LEGYEN ILYEN ORVOS, menjen kapálni ott legalább nem mások életével játszik. Leírom mi történt a gyerekemmel SZÖRNYŰ emlék, ami tönkretette egy életre az életemet.   Hantavírust szedett össze a gyerekem valahol, és a betegség átment neki vérmérgezésbe. 2013. 08 hó 26-27-én a hét elején 40 fokos lázzal kezdődött, hányt, és ment a hasa. Melyik szülő gondolná, hogy egy magas láz súlyos betegség első jele? Hát én nem gondoltam, hogy a hét elején egy magas lázból vasárnap a drágaságom meg fog halni :’( Igen, már ez figyelmeztetés volt számunkra, hogy orvoshoz vigyük a gyerekemet. Az ügyeletes orvos sem járt el kellően, mert nem vette észre, hogy ez több, mint egy mandulagyulladás. Kapott injekciót a magas lázára, és antibiotikumot a NEM létező betegségére. Csütörtök éjszaka wc-zés után ELÁJULT, ekkor már nagyon megijedtünk, hogy ez már több mint az, amit az orvos mondott. Krisztikém azt mondta, hogy a gerince is fáj (persze már tudjuk, hogy miért fájt: ez is egy jel volt, de sajnos nem tudtuk). Péntek reggel a barátja észrevette, hogy KÉKES SZÍNŰ A SZÁJA, és visszavittük a körzeti orvosához, és a doktornő rögtön észrevette, hogy a lányom nagyon beteg, de nem tudta mi is van vele. Bekötött neki egy infóziót, és rögtön hívta a mentőt, hogy az 1. sz. kórházba utalja be. Azzal küldte be, hogy VEGYENEK TŐLE VÉRT, ÉS VIZELETET. Sajnos a kórházba érkezéstől kezdődött a Krisztikém NEM KELLŐ IDŐBEN való gyógyítása. Szörnyű mindenre visszaemlékezni, és szörnyű, hogy a hanyag orvosok semmibe vették azt, amire felesküdtek. Igen, az orvosoknak, akik kezelték a gyerekemet, azoknak NEM SZÁMÍTOTT a beteg élete.Csak az a baj, hogy itt nem lehet hibázni, mert ha valaki meghal, NINCS VISSZA ÚT!   Azt, hogy valójában mis is történt az 1. sz. kórházba, most leírom: Ide a barátja kísérte el, végig vele volt, egyedül a vizsgálóba nem mehetett be. Krisztikém mesélte, hogy amikor bevitték a mentővel a korházba, a mentősöktől kérdezte dr. XY, hogy mi a baja a betegnek, és ők csak annyit mondtak, hogy "állítólag ment a hasa meg egyszer hányt ". (A lányom elmondása szerint "Doktor XY. Úr arrogánsan beszélt vele", és azt is mondta neki, hogy "Mit képzel, hogy mentővel viteti be magát?, amikor be is sétálhatna!" , illetve "Itt akarja kezeltetni magát?" stb.) Krisztikém elmondása szerint dr. XY. megkérdezte tőle, hogy van -e valamilyen betegsége, amire válaszolt, hogy igen, asztmás és allergiás vagyok, másról nem tud. (Igen Krisztikém azért, mert asztmás MINDEN NAP SPORTOLT, és imádta csinálni, és az élete része volt.) Krisztina elmondta a barátjának és nekem is, hogy dr. XY. különösebb vizsgálatot NEM CSINÁLT NÁLA. Dr. XY befektette egy kórterembe, vagyis egy nővér kísérte oda őket. Amikor már csak kevés infúzió volt, abból, amit a háziorvosa kötött be Krisztikémnek, a barátja szólt a nővérnek, hogy mindjárt elfogy.   Nővér azt mondta, hogy a dr. XY meghagyta, hogy ha elfogy, akkor mehet haza. Az orvos MEG SEM NÉZTE, HOGY JOBBAN VAN -E Krisztina. Az orvos dr. XY. NEM VETTE KOMOLYAN a gyerekem tüneteit, és azt hitte, hogy színlelt. Komolyan, miért is színlelt volna a gyerekem, amikor imádta az iskoláját?! Nem volt semmiféle indoka arra, hogy hazudjon, mert már alig várta, hogy visszamenjen a suliba. Dr. XY. NEM tartotta szükségesnek a háziorvos által javasolt vizsgálatokat elvégezni. Dr. XY. Szégyellje magát! (neki is van három gyereke) Nem tudom Ő mit szólna hozzá, ha a gyerekével is így viselkedne egy másik orvos. Komolyan nem értem, ennyire nem számít egy 21 éves állapota? Körülbelül 11:00 óra körüli időben a lányomat elbocsátották. Ekkor már nagyon rossz állapotban volt, mozogni és beszélni is alig tudott.   Megítélésem szerint az ellátásban már itt hibázott valaki. Nem kellő körültekintéssel járt el dr. XY, amikor egy eszméletvesztéssel járó rosszullétet követően, hasmenéssel, és hányással, (cyonosis) hazaengedték a lányomat. Hazament a lányom a barátjával és lefeküdt egy kicsit. Telefonáltam a húgomnak, hogy hívja fel az orvos ismerősét, hogy vizsgálja meg a lányomat. Húgom hívta a lányomékat, hogy mindjárt megy értünk, mert beszélt EGY MÁSIK doktorral, hogy megvizsgálja Krisztinát. A délutános doki megvizsgálta és adott neki még egy infúziót. Gondolom, időközben megjöttek az eredmények, mert azonnal mentővel vitette át egy másik kórházba. Annyit mondott az orvos nekünk, hogy májgyulladása van a gyerekemnek. VÉRVIZSGÁLAT: 2013-08-30-án 13:46 KÖZEL 6 órát késlekedtek Dr. XY MIATT! (2013.08.30 13:46) Akkor a véreredménye már kimutatta, hogy minden máj értéke 9-szer nagyobb, és a Trombocita száma is alacsony volt. Hibát követtünk el, mert NEM kértük el a dokitól, hogy megnézzük, hogy milyen a véreredménye, és ambuláns lapot sem kaptunk. A TUDATLANSÁGUNKÉRT HATALMAS NAGY, FÁJDALMAS ÁRAT FIZETTÜNK! A VILÁG LEGNAGYOBB FÁJDALMÁT MEGKAPTUK, AMIT A MAI NAPIG NEM TUDOK FELDOLGOZNI :’(   XY orvos válasza: a felesége facebook oldaláról írt nekem.   Engedje meg, hogy ismeretlenül is hozzászóljak a történtekhez. Én vagyok az a bizonyos dr. XY. Nyugalommal felvállalom a nevemet is ………. És megjegyzem nem azért vállalom fel, mert a törvény engem véd. Szeretnék azért Önnek elmondani néhány dolgot az ellátással kapcsolatban, mert Ön által írt bejegyzés arról tanúskodik, hogy nagyon sok mindennel nincs tisztában az esettel kapcsolatban. Először is bocsánatot kérek amiért arrogáns voltam, nem volt szándékos, lehet hogy Önök így érezték, de sajnos óriási túlterheltségben dolgozunk. Jelenleg az ambulancián, és az osztályon is 1 orvos 2-3 munkáját látja el. Ezt mellesleg a …… kolléganő védelmére is el tudom mondani, ott szintén egy orvosra ügyeltben akár 100-150 beteg is juthat. Ön is kiszámolhatja könnyen, ha csak 10 percet szánunk minden betegre, az mennyi.   2. Az Ön lánya olyan betegségben szenvedett, amely éves előfordulása Magyarországon kb. 5 beteg/év. Még egyszer 5 beteg/év. Ezt a betegséget 1000 orvos körül 1, ha felismeri, ráadásul hatékony gyógymóddal sem rendelkezünk ellene, amit azért nem árt tisztázni, ha már ítélkezőnek és tévedhetetlenséget várunk el egy orvostól, ahhoz a feltételeknek is adottnak kellene lenniük.   3. Azért engedtem haza vizsgálat nélkül, mert akkor nekem már egy másik rendelésen kellett dolgoznom, ahol az ottlévő betegek ugyanúgy betegek és, ha onnan kijövök, vagy ott tévedek az másoknak okozhatna ugyanilyen fájdalmat, mellesleg pedig azt a tájékoztatást kaptam, hogy már 2 infusio lefolyt és jobban van (ha jól tudom Ő a saját lábán is ment el!). 4. Laborvizsgálatot nem kérünk egy hasmenés, ill. hányás esetén, illetve az, hogy kb. 4.5 órával később megtörtént a laborvizsgálat, nem befolyásolta kezelést, mivel már az én javaslatomban szerepelt az infectológiai elhelyezés rosszabbodás esetén (megjegyezném, hogy ez sem befolyásolta a kezelést). Az Ön által jelzett 60-as thrombocita szám nem indokol vér adását, de thrombocytáét sem! Jelenleg 1 számú, de 2 sámú kórházban sem hozzáférhető a thrombocyta, ehhez kb. 8-10 órára van szükség, mert ez egyedül frissen elkészítve Debrecenből hozatható.   4. Amint Ön is látta nagyon sok orvos megvizsgálta a lányát (kb. 10), ha mindenkit beleszámítok és senki, még egyszer leírom SENKI nem tudott segíteni. Nagyon egyszerű csillogó, villogó monitorok között azt mondani egy intenzív osztályról, ha hamarabb odakerül segíthettek volna. Soha nem szerettem visszamutogatni, mert mi is megtehetnék, ha hamarabb küldik, vagy hamarabb bejön stb., akkor segíthettünk volna. Ezek kibúvók, a saját magunk mentése érdekében. Ha megtudná milyen nehéz elhelyezni egy beteget hányása, hasmenéssel egy intenzív osztályon, akkor könnyebben megértené. Talán több esélye lett volna, ezt elfogadom, csak oda el is kell jutni, és ez nem biztos, hogy rajtam, vagy a doktornőn múlott, hanem talán azon is, hogy rendkívül, rendkívül agresszív lefolyású betegségben szenvedett, amelynek okát még a halála után is csak hetekkel tudtak tisztázni. Ezek után azt mondani, hogy ha ez meg ha az történik, akkor segíthettek volna. Talán. Értem, hogy az orvost a legkönnyebb hibáztatni, de ahogy írtam ahhoz a feltételeket is biztosítani kellene, nem pedig 10 perc alatt a tévedhetetlenséget elvárni. Mi is emberek vagyunk, akik tévedhetnek. Ezt ne felejtsük el! Őszinte részvéttel!   Dr. XY   Válaszom erre, amit írt az orvos:   1. (Azt írja az orvos, hogy nem vagyok tisztában az ellátással kapcsolatosan.) Még szerencse, hogy végig a gyerekem mellett voltunk, és mindent láttunk.   2. Szóval azért halt meg a lányom, mert az orvos nem ismerte fel a betegséget. Az, hogy a Hantavírust lehet -e gyógyítani?! Van olyan orvos, aki tudja mit kell csinálni, mert nem 1 beteg életét mentették már meg. Szörnyű az, hogy azt sem ismerték fel az orvosok, hogy vérmérgezése van a gyerekemnek! Miért csak az intenzívem tudták mi a baja a betegnek?!   3. Bevallja az orvos, hogy vizsgálat nélkül engedte haza a lányomat. Lelkiismeret furdalása sincs neki, szégyellje magát hisz az orvosnak is van három gyereke. Azzal magyarázza, hogy már máshol kellett volna dolgozni. EZ NEM IGAZ, mert mikor bementem a kórházba délután még ott volt, éppen valami névnapot vagy születésnapot ünnepeltek a nővérek, és az orvosok. Olyan tájékoztatást nem adhattak a nővérek, ami nem volt igaz, mert csak 1 infúzió ment le a gyerekemnél, amit a házi orvosa kötött be. Az, hogy a lábán ment haza (nevetséges), mert alig tudott kimenni a kórházból az autóig.   4. ezt írja az orvos: (Laborvizsgálatot nem kérünk egy hasmenés, ill. hányás esetén , illetve az, hogy kb. 4.5 órával később megtörtént a laborvizsgálat, nem befolyásolta kezelést, mivel már az én javaslatomban szerepelt az infectológiai elhelyezés rosszabbodás esetén (megjegyezném, hogy ez sem befolyásolta a kezelést). Igen az ambuláns lapra ezt írták, de ezt is sokkal később, nem aznap, mikor a gyerekem kórházban volt. Az, hogy sokan megvizsgálták a gyerekemet, azt már később, és késve tették meg az orvosok. Nevetséges ezt írja az orvos: (Soha nem szerettem visszamutogatni, mert mi is megtehetnék, ha hamarabb küldik, vagy hamarabb bejön stb., akkor segíthettünk volna. Ezek kibúvók, a saját maguk mentése érdekében.)   Itt a lényeg az, hogy a lányom 09:25 perckor bent volt a kórházba, és ez az orvos még azt az alapvető dolgot sem volt képes elvégezni, hogy vért vegyen a gyerekemtől. Akkor miről ír, ha még előbb viszem a gyerekemet, akkor ellátta volna! Hát nem hiszem, mert mikor bent volt akkor sem tett semmit, mert ő így döntött. Azt viszont leírja, ha előbb került volna az intenzív osztályra, akkor TALÁN több esélye lett volna, de ezt az esélyt NEM KAPTA MEG A GYEREKEM!   Az első szakvéleményben ezt írták a szakértők az 1. számú kórházi ellátásról:   Néhai M….. Krisztina panaszai és tünetei alapján a …. Rendelőintézet, …. 1 sz. Kórház és 2 számú kórház által alkalmazott diagnosztika a szakmai szabályoknak megfelelt. A 2013.08.09-i ambuláns tünetei terápián, antibiotikum felíráson kívül egyéb ellátást nem igényelt. 2013.08.30-án 09:25 órakor megkezdett ellátás során vérnyomáson és hőemelkedésen kívül státuszában más kóros nem volt, fájdalomcsillapító-hányingert csökkentő szerek (tünetei terária) hatására aktuális állapota javult, panaszai enyhültek. Ismételt jelentkezésekor a státuszban továbbra sincs érdemi eltérés, a vitális paraméterek stabilak voltak, a laborparaméterek nem súlyos fokú kiszáradásra (besűrűsödött vér- magas vvt. Szám) vírusfertőzésre (pl. hepatitis) utaltak. A kórelőzmény, laboratóriumi paraméterek összességében heveny vírusfertőzésre utaltak, stabil állapottal (a thrombocyta szám csökkenés és májfunciós érték emelkedés vírusfertőzésben gyakori. Akut hányás, hasmenés mellett a vesefunciós értékei kismértékű megemelkedés gyakori, még egyébként egészséges fiatalnál is). A laborértékek önmagukban kórházi elhelyezést nem indokolnak (ezt elsősorban a klinikum határozza meg), de a beteg kontrollálni szükséges, mely jelen esetben megtörtént. Hányást, hasmenést kísérő ájulás is gyakran előfordul, ha ezt folyadékpótlás, fektetés rendezi, és egyéb indok nincsen, fiatal beteg esetén hospitalizáció nem feltétlenül szükséges. Az ambuláns lapok egyikén sem szerepel cyonosis. Korábbi kórházi beutalásra nem volt szükség, ennek sem sürgősségi, sem infektológiai javaslata nem volt. A kezdetben fellépő általános tünetek (emésztőszervi tünetek, láz) még infektológiai osztályon történő szakellátást nem igényeltek.   Amikor megkaptam az első szakvéleményt kettő orvossal beszéltem, hogy mit látnak a véreredmények alapján, és ezt írták nekem én kérdeztem tőlük, és ezt válaszolták: (2013.08.30 13:46) Pirossal írva én kérdeztem az orvostól, és kékkel írva a válasz rá.   1. Ön szerint, az előző tünetei alapján, és ezek a vér eredmények alapján kellet -e kórházi ellátás a gyerekemnek? Tényleg megfigyelésen kívül más nem kell tenni a beteggel? Igen, ezen eredmények alapján indokolt a kórházi felvétel! (HOSPITALIZÁCIÓ) Az első laboreredmények alapján mindenképpen azonnali kórházi felvétel indokolt, és a megfigyelés NEM elégséges.   2. A laboreredmény alapján kismértékű megemelkedést mutat? A labor mindenképpen súlyos állapotot tükröz. Nem kismértékű emelkedést mutat.   3. A vér eredmény után mikortól lehet látni, hogy nagyobb a baj, mint egy egyszerű kiszáradás? Az első labor alapján, amivel találkoztam (2013.08.30 13:46-kor készült) már számomra egyértelmű, hogy nem egyszerű kiszáradásról van szó. Ehhez tudni kell azt is, hogy hány alkalommal és milyen mennyiségben volt előtte széklete, hányása, illetve mennyi folyadékot tudott fogyasztani. Egy egyszerű kiszáradásnál májfunkciós eltérések, emelkedett LDH és alacsony thrombocytaszám nem szokott lenni, ezek figyelemfelkeltő értékek, amik súlyos állapotot feltételeznek. A májfunkciója /GOT, GPT, LDH/ nagyon magas, biztosan a sepsis miatt van, és a fertőzéstől (leptospirozis, hantavírus fertőzésre lehet gondolni.)   4. Mit jelent a HOSPITALIZÁCIÓ? (mert azt írta a szakértő, hogy nem feltétlenül szükséges elvégezni) Kórházi felvételt jelent.   5. Lehet e tudni, hogy a betegnek vérmérgezése van 2013.08.30 13:46-kor? A tünetek és laborok és mikrobiológiai eredmények alapján a vérmérgezést megállapítható. Hát ennyi az 1 számú kórházról azt nem tudták a véreredmény alapján, hogy vérmérgezése van Krisztinának. A szakértő meg védi az orvosokat, de én ezt NEM hagyom ennyibe. Kíváncsi vagyok mit írnak az új szakvéleménybe, hogy mellé beszélnek-e, ha igen feljelentem a szakértőt is hamis szakvélemény kiadásáért.   Folytatjuk...


2014. október 13. 7:00

Mosoly Otthon Alapítvány - Művészettel az autisták megsegítéséért

A Mosoly Otthon Alapítvány missziója a Magyarországon autizmussal élő gyermekek és felnőttek életkörülményeinek javítása. A Mosoly Otthon Alapítvány missziója a Magyarországon autizmussal élő gyermekek és felnőttek életkörülményeinek javítása. A nonprofit szervezet kiállítások, aukciók szervezésével és dizájntermékek eladásából befolyó összeggel támogat 11 autistákat ellátó lakóotthont. Mindezek mellett az országban 6 különböző helyszínen biztosít közös módszertan alapján művészeti fejlesztő foglalkozásokat autizmussal élők számára. A foglalkozásokon születő rajzokat, alkotásokat jótékonysági aukciókon és kiállításokon mutatják be, valamint a kiemelkedő alkotások megjelennek az Autistic Art dizájn divatmárka termékein, sálain, noteszein, pulóverein.     A közeljövőben két rendezvényt is szervez a Mosoly Otthon Alapítvány: október 29. és november 28. között GyerekKORtárs címmel látható kiállítás a Virág Judit Galériában, melyen harmincegy hazai művész százhúsz gyerekkori rajza kerül bemutatásra. A kiállítás arra a kérdésre kíván választ adni, vajon tetten érhető-e a felnőtt művészek habitusa, karaktere, érdeklődése, mentalitása a gyerekkori rajzokon. A megnyitóra október 29-én 18 órakor kerül sor, ahova minden érdeklődőt vár az alapítvány.     A másik nagyszabású rendezvény a november 13-án megrendezésre kerülő Mosoly Otthon Alapítvány Est, az alapítvány év végi hagyományos jótékonysági aukciója, amelyet az autista otthonok javára szervez. Az idei rendezvény különlegessége, hogy a támogatói aukció mellett az Autistic Art textil termékeket divatshow keretében mutatják be. A hernyóselyem sálak hat új mintával debütálnak, továbbá kötött pulóverek és selyem felsők és ruhák is felvonulnak majd. Az alapítvány eddigi jótékonysági estjeinek eredményeként  90 millió forint támogatás gyűlt össze az elmúlt hat évben az autista lakóotthonok javára.   Az alapítvány munkája rendkívül fontos az otthonokban élők számára; a civil fenntartású lakóotthonok komoly anyagi problémával küzdenek, fennmaradásuk veszélybe került, hiszen a kapott állami normatíva mértéke folyamatosan csökken. A lakóotthonokban megközelítőleg kétszáz autizmussal élő felnőttet látnak el, sorsuk és életminőségük javításában főszerepet játszik a Mosoly Otthon Alapítvány és annak támogatói.   http://www.mosolyotthon.hu/ http://autisticart.hu/    


2014. október 12. 8:35

Megfenyegettek és rossz gyógyszerekkel tömtek - Frissítve

A pszichiátriáinkon a gyógyszerek elfogadása, bevétele kötelező? Tisztelt Praxis!   "Kedves Doktornő!   Nagyon lekötelezne, ha megírná, hogy pszichiátriáikon a gyógyszerek elfogadása, bevétele kényszer? Hibásan kiadott gyógyszereimet nem voltam hajlandó bevenni a pszichiátrián, mielőtt az ügyeletes orvosnak megmutatom. De vészes fenyegetést kaptam, hogy azonnal vegyem be, ahogy vannak, különben a gyógyszerkiosztó segítséget hív és kényszert alkalmaznak.   A pszichiátriát azonnal elhagytam. Meg se kérdeztem, hogy ez visszaélés volt, vagy szabályos. Olyan helyen, ahogy így beszélnek egy önkéntes beteggel, szerintem nincs mit kérdezni. De a kényszerkezeltek emberi méltóságát is tiszteletben kell tartani!   Valakitől tudni szeretném az igazat, aki tájékozott. Megmondom őszintén, hogy az eset annyira sokkolt, hogy máig nem tudtam túltenni magamat rajta.   Előlegezett hálás köszönettel: Nyitrai" *UPDATE Tisztelt hozzászólók!   Végülis megkaptam egyiküktől a választ, hogy veszélyesnek nem minősített önkéntes beteg a pszichiátrián is élhet a kezelés visszautasításának jogával, és ebbe a gyógyszerszedés is beletartozik. Köszönöm. Mert akkor velem teljesen szabálytalanul jártak el, bármelyik magyar pszichiátrián is történt. Valaki azt írta, hogy a befektetéskor aláíratott beleegyező nyilatkozat értelmében mindet köteles lettem volna úgy elfogadni, ahogy adták. A beleegyezés csak törvényes bánásmódra vonatkozik. A törvénysértőre pedig nem.   Úgy tetszik, pszichiátriai dolgozó írta, hogy a betegekkel már akkor baj van, ha nem ugyanolyan színű gyógyszert kapnak, amilyent megszoktak. Nekem nem ilyen gondom volt, hanem az, hogy egyetlen nap nem telt el úgy, hogy minden beállított gyógyszeremet kiadják. A hiányzó gyógyszereket soha se pótolták.   A biztosítékot az verte ki nálam, amikor a legfontosabb gyógyszerem is hiányzott. Van hozzászóló, aki egyszerűen nem hiszi, hogy kényszeritéssel fenyegettek meg. Ismétlem: azért vettem be a gyógyszereimet, mert féltem, hogy ellenállásomat nem bírják elviselni, és este, amikor az ápolóknak "szabad a gazda", addig vernek, ameddig be nem adom a derekamat.   A gyógyszert kiosztó ápolónő viselkedése arról győzött meg, hogy komolyan gondolja. Ezen a legsúlyosabb bajon kívül még lett volna sok egyébre panaszom, ami a kórház gyakorlatában ellent mond a törvénynek. És amit a többi beteg is észlel, de kiszolgáltatott beteg ritkán panaszkodik.   Tisztelettel: Nyitrai


2014. október 9. 8:39

Megfenyegettek és rossz gyógyszerekkel tömtek

A pszichiátriáinkon a gyógyszerek elfogadása, bevétele kötelező? Tisztelt Praxis!   "Kedves Doktornő!   Nagyon lekötelezne, ha megírná, hogy pszichiátriáikon a gyógyszerek elfogadása, bevétele kényszer? Hibásan kiadott gyógyszereimet nem voltam hajlandó bevenni a pszichiátrián, mielőtt az ügyeletes orvosnak megmutatom. De vészes fenyegetést kaptam, hogy azonnal vegyem be, ahogy vannak, különben a gyógyszerkiosztó segítséget hív és kényszert alkalmaznak.   A pszichiátriát azonnal elhagytam. Meg se kérdeztem, hogy ez visszaélés volt, vagy szabályos. Olyan helyen, ahogy így beszélnek egy önkéntes beteggel, szerintem nincs mit kérdezni. De a kényszerkezeltek emberi méltóságát is tiszteletben kell tartani!   Valakitől tudni szeretném az igazat, aki tájékozott. Megmondom őszintén, hogy az eset annyira sokkolt, hogy máig nem tudtam túltenni magamat rajta.   Előlegezett hálás köszönettel: Nyitrai"  


2014. október 7. 9:27

Belehalt a kórházi ellátásba

Édesapám a "szakszerű" ellátást a baleset bekövetkezése után több mint két hónappal, de még a combnyaktörés igen késői diagnosztizálása után is több mint két hét elteltével kaphatta csak meg. Véletlen folytán olvastam a  A SZENT MARGIT KÓRHÁZ VÁLASZA  címú írást  http://praxis.blog.hu/2014/01/17/a_szent_margit_korhaz_valasza   Milyen korrekt ez a manus, gondolhatja az ember. Végre egy főnök aki a beosztottainak a körmére néz, hogy rendben menjenek a dolgok. Itt sajnos szó sincs ilyesmiről. Tipikusan a vizet prédikál, de bort iszik esete.   A felháborodásomnak az alábbi, igaz történettel, névvel , dokumentumokkal kívánok hangot adni.   A panaszommal közvetlenül a főigazgató urat kerestem meg. Ő "lepattintott" az orvos igazgatónak. Az orvos igazgató a helyettesének. Az orvos igazgató helyettese pedig a titkárnőjének. Nyilván a történet folytatódik, majd a végén valami takarító néni lesz a hibás.    Lássuk a történetem(A TRAGÉDIÁM!)   Édesapámnak a több mint 10 évvel ezelőtt kialakult cukorbetegségének a szövődményeként amputálták mindkét lábát, és leállt a veséje. A veseelégtelenség beálltát követően heti 3x művese kezelésre szorult, melyet a területileg illetékes Szent Margit Kórházban végeztek. A kezelésekre a be, illetve a hazaszállítását a mentőszolgálat betegszállítója végzi. Január 31.-én az aznapi kezelése közben a kerekesszékből a kezelő ágyába átülés közben kiesett a székéből, és megütötte a lábát. Majd a művese kezelés közben rosszul lett, felszökött a láza, és verejtékezett. A szállítás közbeni baleset miatt, a kezelés után átszállították a Honvéd kórházba, ott megröntgenezték a csípőjét ahol megütötte azt. A röntgenkép kizárta a törést, szerencsére csak zúzódás történt, ezután visszaszállították a Margitba. Ahol a művese kezelés alatti rosszulléte, és a láza miatt felvették a Nephrológiai osztályra, ahol másnap( a sors durva fintora, hogy aznap volt a 69.ik születésnapja) elkezdték a rosszullét, és láz eredetét vizsgálni. A lábát amelyet korábban megütött az esés következtében kissé fájlalta, de nem volt számottevő a fájdalom. Teljesen önellátó volt, tiszta volt a tudata, egyedül átült az ágyról a kerekesszékébe, és vissza, kijárt wc.-re stb. Az osztályon hamar megtalálták a rosszullét, és láz okát, amely a vérvizsgálatnál is magas gyulladási értéket produkált, vírusos tüdőgyulladást diagnosztizáltak nála. Megkezdték a gyógyszeres kezelését. Néhány napra rá Édesapám a látogatás alkalmával mesélte, hogy kiesett az ágyából, ezt a nővér is említette, de hozzátette, hogy az ügyeletes orvos ellátta nincs semmi komoly. Meg is feledkeztünk az újabb balesetéről, miközben a gyógyszeres kezelés hatására javultak a leletei, de ennek ellenére mégis folyamatosan romlott a fizikai állapota. A lábát egyre jobban fájlalta. Édesapám is, és én is jeleztük ezt a kezelő orvosának, nekem azt válaszolta erre: "tudjuk, vizsgáljuk, de még nem tudjuk, hogy mi okozza." Teltek a hetek miközben a kezelések ellenére az Édesapám fizikai, és mentális állapota folyamatosan romlott. Ekkor már pelenkázták, nem tudott segítség nélkül felülni, enni, teljes ellátásra szorult, a tudata szinte folyamatosan zavart volt. A kezelő orvosa tanácstalan volt nem tudott semmilyen magyarázattal szolgálni.   Ekkorra a kezelő orvosa számára világossá vált, hogy az anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé, hogy a zsebét pénzzel tömködjük, ezt tisztáztuk is vele, nem volt elragadtatva az őszinteségünktől. Majd ezután a kezelő orvos először megpróbálta áthelyeztetni Édesapámat a pol. korrekt nevén ápolási osztályra, azaz az"elfekvőbe", mondván nem tudnak vele mit kezdeni, és a végtelenségig sem tarthatják itt. Megnéztem az ajánlott "elfekvőt", szó szerint sokkolt a látvány, ezt jeleztem is az orvosnak, és ha nincs más lehetőség az Édesapám tisztességes kezelésére, ellátására akkor hazaviszem, és majd én ápolom őt otthon.   Március 7.-én hazaengedték őt a kórházból, a zárójelentés szerint remek állapotban, (akár még a maratoni távot is lefuthatná, szerintük). A valóságban ezzel szemben teljesen leromlott fizikai, és mentális állapotban. Etetni, itatni, mozgatni, pelenkázni kellett, szinte soha nem volt öntudatánál, hallucinált, ha csak megmozdult már szinte üvöltött a lába fájdalmától.   Miután hazaengedték abbamaradt a "lórúgás" méretű antibiotikum kúra, továbbra is kétnaponta művesekezelés, majd március 19.-én a kezelés után újra ott tartották a Nephrológiai osztályon, mert ismét leromlottak a leletei.   Április elején hallottunk róla először, hogy az Édesapámnak combnyaktörése van ami miatt meg kell műteni. 2014.0408.-án átveszi az OORI Szeptikus Rehabilitációs Ambulancia, ezután megműtik, az állapota lényegében mégsem javul. Tudata szinte folyamatosan zavart, hallucinál, legtöbbször engem sem ismer meg, nem tudja hol van. Édesapám április végén visszakerül a Szent Margit kórházba, ahol 04.30.-án 69 évesen meghal.   2014.05.06. keltezéssel kiállított  A Szent Margit kórház részéről a halál okát megállapító orvos dr. XY aláírásával ellátott HALOTTVIZSGÁLATI BIZONYÍTVÁNYT, melyben az alábbiakról tájékoztatnak:   A  halálhoz vezető betegségek(események) sorozata-időrendben visszafelé! közvetlen halálok a.)A 41.9 Septiko-toxikus állapot.          hetek alapbetegség szövődményei b.) Z49.1 Művese kezelés.     11éve c.)N18.9 Idült veseelégtelenség.                                              18éve d.) E 10.7 Cukorbetegség többszörös szövődményekkel.     18éve A halálozás jellege: (1)    természetes X (2)    baleset (3)    stb   Megvallom őszintén, mivel nem vagyok orvos, ezért az orvostól folyamatosan kért, és kapott tájékoztatásokat, kénytelen voltam elfogadni. A személye elleni ellenérzések ellenére, fel sem merült bennem, hogy nem a színtiszta igazat mondja. Az elmondottak alapján kénytelen voltam beletörődni, hogy a folyamatosan romló állapota a hosszú évek óta fennálló cukorbetegségének a természetes velejárója.   A kórházi ellátás szempontjából teljesen lényegtelen mellékszál: Rendelkezik a családunk balesetbiztosítással, csonttörés, műtét esetére. Áprilisban a műtét után, annak rendje, és módja szerint jeleztük is a biztosító társaságnak a balesetet, benyújtottuk a rendelkezésünkre álló orvosi dokumentációt. A biztosító további orvosi dokumentumokat kért, amelyeket mi meg sem kaptunk. A kezelő orvoshoz fordultunk a papírok miatt, ezek közül egyet kaptunk csak meg, azt is szinte közelharc árán, hosszas vitatkozás után. A biztosító társaság orvos szakértője hívta fel a figyelmünket, arra a tényre, ami idáig elkerülte a figyelmünket, nevezetesen hogy a kórházi papírokban sehol nem szerepel a combnyaktörést okozó baleset.   Gondoltuk, nyilván egy kis adminisztrációs hiba történt ezért a baleset lemaradt a zárójelentésből. A korábban a kezelő orvossal szerzett negatív tapasztalatok miatt, ezt az ütközetet eleve kihagytuk, és közvetlenül a Főigazgatóhoz fordultunk a kérésünkkel. A Főigazgató szó nélkül "lepattintott" az Orvos Igazgatónak, ő írt rá egy hablaty szintű választ, amivel gondolom a saját részéről lezártnak tekintette a témát, mert utána ő is "lepattintott" a helyettesének, az pedig a titkárnőjének. Feltételeztük, az ügy végén eljuthatunk a portáshoz, vagy a takarító nénihez, ezt nem kívántuk kivárni, ezért újabb válaszlevélben jeleztük, hogy amennyiben a kért hiánypótlást továbbra sem teljesítik, akkor most már kérjük a teljes kórházi dokumentációt.   Az Orvos Igazgatótól kapott hablatynál a posta cím mellett az email címe is szerepelt, ezért elektronikus úton küldtük a választ. Teltek a hetek, de válaszra sem méltattak. Ekkor kinyomtattam az elektronikus levelet, írtam hozzá egy emlékeztetőt, hogy ezt már korábban eredménytelenül elküldtem, majd tértivevénnyel feladtam.   Aznap amikor átvették a postán küldött levelet, gyorsan küldtek egy emailt, hogy a leveleimet(email, posta is)megkapták, kis türelmet kérnek. Néhány napra rá az orvos igazgató titkárnője küldött egy emailt, hogy a Margit kórház jogásza kéri a telefonszámom(!!!!), hogy egyeztessünk. Elküldtem a telefonszámom, 5! percen belül hívott a jogász. Mézes-mázosan előadta, hogy természetesen kiadják a kért teljes dokumentációt, de azt ugye tudom, hogy ezeknek a másolata akár oldalanként 800ft, így a kért másolatok igen jelentős összeget tesznek ki.   Érdekesség képen megéri ránézni az alábbi linkre. Itt üzleti alapon másolnak,    http://www.obudaifenymasolo.hu    tehát ezekkel az árakkal nem csak az alkalmazottak bérét, gép amortizációt, alapanyagköltséget, üzlet bérleti díjat termelik ki, hanem a hasznot is. Ez az ár nagyságrendekkel kevesebb mint  a kórház által, szigorúan csak szóban mondottnak.   Érted, ha nem fizetsz hálapénzt, akkor majd fizetsz a dokumentumokért, ha tudni szeretnéd, hogy mi történt a szeretteddel.   Rendben ha annyi, akkor annyi ezzel nem tudok mit tenni, kell! Kért néhány nap türelmet, hogy utána jelentkeznek, ok. semmi gáz hónapok óta megy a huzavona, néhány napon már semmi nem múlik.   Eltelt a néhány nap, és ahogy ígérték jelentkeztek. Akkor éppen az orvos igazgató helyettesének a titkárnőjénél volt a feladat, hogy elrettentsen minket. Roppant mulatságos volt a beszélgetés(pláne, hogy éreztük mire megy ki a játék), jól ki volt találva. Először a hölgy érdeklődött, akkor pontosítsunk, milyen papírokra is van szükségünk, mert akkor azokat lemásolja. Ismét elmondtam ami a levélben is szerepelt, hogy minden papírra, akkor hangot váltott, és mint egy anya a hülyegyerekének elkezdte magyarázni, hogy azzal tisztában vagyok e , hogy ez milyen sok pénz, de tényleg? Persze, semmi gond nem kell lemásolni, mert egy új törvény értelmében digitális adathordozón kívánom elhozni a kért dokumentumokat. Na volt is baj rögtön, azonnal kiesett a szerepéből, HUHÚ MINDJÁRT VISSZAHÍVOM!   Hamarosan visszahívott, beletörődve a tényekbe, és megegyeztünk az iratmásolási időpontban.   A megbeszélt időpontban a férjemmel megjelentünk, itt még volt egy vérszegény próbálkozás a kórház tapasztalatlan, nem túldörzsölt, magával igencsak elégedett ügyvédnője részéről, a "lepattintásunkra", csak ez fordítva sült el. Feltehetően nem számoltak azzal az eshetőséggel, hogy megkaparintjuk a dossziét, csak így történhetett meg, hogy "kényes" iratok maradtak az anyagban(belső levelezések, stb).   Mire észbe kaptak, egy kivételével lemásoltuk őket, azt az egyet még gyorsan sikerült az ügyvédnek kikapnia az anyagból.   Ezen post írása előtt mindössze két nappal másoltuk le az Édesapám kórházi ápolása során keletkezett orvosi dokumentációt. Ilyen rövid idő alatt képtelenség lenne a közel 200 oldalas dokumentáció részletes, mindenre kiterjedő átvizsgálására. Az idő rövidsége ellenére a kórházi kezelés dokumentációjából orvosi műhibák egész sorozata rajzolódik ki.   Miután állítólag másfél hónapja folyamatosan vizsgálják az Édesapám lábfájásának okát, március 21.-én CT. vizsgálaton megállapítják, hogy nem friss, darabos combnyaktörése van. Április 03.-ig (további 2 hétig!!!)a combnyaktörés ügyében semmi nem történik, ekkor kérnek csak konzultációt. A konzultáció alkalmával :   2014.04.03. OORI Szeptikus Rehabilitációs Ambulancia Dr. YX   "Anamnézis…..Jelenleg belgyógyászaton több hete fokozatosan kialakuló szeptikus állapot miatt kezelik, vizsgálják. …..Vél: Feltehetően a tünetek nélkül járó(amennyiben, nem vesszük tünetnek a minden mozgásnál jelentkező, pokoli fájdalmat, szerk.) és nem rögzített törés következtében alakult ki a gyulladás, majd infekció a jobb csípőben"   2014.0408.-án átveszi az OORI Szeptikus Rehabilitációs Ambulancia, ezután megműtik, az állapota lényegében mégsem javul. Tudata szinte folyamatosan zavart, hallucinál, legtöbbször engem sem ismer meg, nem tudja hol van. Édesapám április végén visszakerül a Szent Margit kórházba, ahol 04.30.-án meghal.   2014.05.06. keltezéssel kiállított  A Szent Margit kórház részéről a halál okát megállapító orvos dr. XY aláírásával ellátott HALOTTVIZSGÁLATI BIZONYÍTVÁNYT, melyben az alábbiakról tájékoztatnak:   A  halálhoz vezető betegségek(események) sorozata-időrendben visszafelé! közvetlen halálok a.)A 41.9 Septiko-toxikus állapot.          hetek alapbetegség szövődményei b.) Z49.1 Művese kezelés.     11éve c.)N18.9 Idült veseelégtelenség.                                              18éve d.) E 10.7 Cukorbetegség többszörös szövődményekkel.     18éve A halálozás jellege:      1,természetes X      2,baleset      3,stb   Ez a látszat: A látszattal szemben pedig a valóság!: Ugyanaznap készült, a kórház részére a "saját" Boncjegyzőkönyv, melyben 2014.05.06. keltezéssel kiállított  A Szent Margit kórház részéről a halál okát megállapító orvos dr. XY az alábbiakat állapítja meg:   "1 hónappal korábban- a beteg kerekesszékéből kiesett(szándékosan elhallgatja a kórházban ezután történt esetet amikor az ágyból kiesett, és meg sem vizsgálták!! szerk.)és jobb oldali combnyaktörés következett be, amit az elvégzett képalkotó vizsgálat nem tárt fel. A traumatisalt csonttöréses terület táptalajjá vált, septicus góccá alakult- az 1 hónappal később  kialakult septicus állapot szövődményeként.   Csípőtáji területet feltárták, a lobos elhalt szöveteket eltávolították. Mégis a műtét területén kórboncoláskor gennyes, gyulladásos folyamat jelenlétét észleltük. …………….   A halál közvetlen oka septico-toxikus állapot volt.   A csípőízület körüli műtéti terület gennyes gyulladását, a légúti aspiratiot és a jobb oldali tüdőben kialakult gyulladást a kórboncolás tárta fel."   A dokumentumok alapján meggyőződésem, hogy az Édesapám halálát nem a "HALOTTVIZSGÁLATI BIZONYÍTVÁNY" szerinti: Z49.1 Művese kezelésből természetesen következő A 41.9 Septiko-toxikus állapot. okozta.   Hanem, a kórházi ápolás alatt elszenvedett, ellátatlan combnyaktörés nyomán kialakuló Septiko-toxikus állapot.   Kíváncsian várjuk a kórház magyarázatát. Tisztelettel:Till Ferencné   Update: A levelem megírása után továbbra sem hagyott nyugodni néhány gondolat, ezért ezzel kívánom az írást kiegészíteni. A miniszterelnök korábbi nyilatkozata szerint " Az egészségügy nem üzlet", a fentiek alapján úgy tűnik ezt a Szent Margit kórházban nem így gondolják. Az utolsó levelemet augusztus 23.—án  kapták kézhez, most október 03.-a van ennek ellenére még nem sikerült megválaszolniuk a feltett kérdéseimet.   A világhálón számtalan információ, tanulmány megtalálható a combnyaktörés szakszerű ellátásával kapcsolatban. Ezekből lényegesnek tartom kiemelni, fontos, hogy a baleset bekövetkezése után minél rövidebb időn belül megműtsék, és rögzítsék a törést az esetleges szövődmények lehetőségének a minimalizálása érdeken. Abban az esetben, ha a baleset bekövetkezése után 24 órán belül nem részesül a beteg szakszerű ellátásban, akkor jelentősen romlik a túlélésének az esélye.   Édesapám ezt a "szakszerű" ellátást a baleset bekövetkezése után több mint két hónappal, de még a combnyaktörés igen késői diagnosztizálása után is több mint két hét elteltével kaphatta csak meg. Tisztelt Dr. Haris Ágnes főorvos Asszony!  Miért?   A Praxis blogon olvastam az alábbi kommentet:   dr.Molnár Géza 2014.01.15 18:45:05 A Margit kórház vágóhíd.   Sajnos ezzel a sommás véleménnyel vitatkoznom kell, mert egy vágóhídon kíméletesen bánnak az állatokkal, nem úgy mint itt a betegekkel. Minden ágy mellett gondosan elhelyezve ott van legalább 1db biblia, miközben a betegek szinte sorsukra hagyva szenvednek.   Gratulálok Főigazgató Úr, Orvos igazgató Úr, Helyettes Orvos Igazgató úr, Osztályvezető főorvos Úr, és végezetül de nem utolsó sorban Dr Haris Ágnes Főorvos Asszony!  


2014. október 4. 8:41

Majdnem megoperálták feleslegesen

Nem lehet, hogy anyagi érdekek is vezérlik a kórházakban a kezeléseket, műtéteket? Egyik barátommal-nevezzük Lacinak- történt, amiről írok. Nem mondok ítéletet, csak leírom, ami vele történt, mert mindnyájunkat érinti vagy érintheti még valamilyen módon. Az előzmény: Lacit csúnyán összeverték egy Szabolcs megyei kisváros pályaudvara előtt. Egyedül volt, vonatra várt. Volt még ideje annak indulásáig. Úgy látszik, rossz helyen volt rossz időben. Agresszív garázda fiatalok összeverték, életveszélyesen -mint később kiderült börtönviselt emberek ők, a kisváros rémei, akik miatt nem lehet öröm a környezetükben élni.   A rendőrség velük szemben az eljárást beszüntette nem tudni milyen megfontolásból. De most nem erről szólnék. A rendőrség a helyi orvosi ügyeletre irányította Lacit látlelet felvétele céljából, aholis az ügyeletes orvos továbbküldte őt a Debreceni Kenézi Kórház ügyeletére. A kórházban bent tartották, több bordája eltört,és a lépe sérült, de ezt kívülről nem lehetett látni. A gyakori ultrahang vizsgálatok egyre rosszabb eredményt mutattak, és Laci egyre rosszabbul is érezte magát. Akkor még nem tudta miért,de a következő hét elejére már megfogalmazódott benne egy elképzelés ennek okáról. A szerdai ultrahang után hét végén már nem voltak vizsgálatok.Vasárnapra már jobban lett,és volt egy olyan gyanúja,hogy talán azért van jobban,mert az ultrahang vizsgálatot végző vizsgáló a kezelőfejet nem nyomja rá a gyógyulófélben lévő lép kivülről nem látható, lassan gyógyuló sebére,amely minduntalan felszakad,minden egyes nyomkodás után. A hét elején egy újabb vizsgálat következett,vérvétellel kombinálva.   Az eredmények krónikusan kevés vörösvértest számot mutattak,így az orvosi stáb már rákövetkező nap,azaz csütörtökön úgy döntött, megműtik Lacit.Ő ezt nem akarta,bízott a szervezetének erejében,és az égiek segítségében.Szándékát közölte a műtétet előkészítő főnővérrel is,aki nem hallgatott rá.Ettől függetlenül betolták a műtőbe,ahol már az orvos és az aszisztencia beöltözve várta.Ott a műtét megkezdése előtt még alá akarták vele iratni a belegyezési nyilatkozatot.Nem írta alá,a műtős stáb legnagyobb megdöbbenésére.Közölték vele,hogy csodák ezen a szinten már nem léteznek,és ha a vörösvértestszám egy meghatározott szám alá csökken,akkor már nem kérdezik őt,hanem életvédelmi okokból, beleegyezése nélkül is megműtik,kiveszik a lépét.Visszatolták a kórterembe,és hétvégére, ennie nem volt szabad,csak intravénás táplálást kapott.Hétfőn egy újabb vizsgálat kiderítette volna,hogy változott e a vörösvértest szám. Folyamatos vérvizsgálat történt hét végén,napi 2 alkalommal.Mindez azért mert már a lépburok kiszakadt,és a medencét elöntötte a vér.Ha tovább vérzik,akkor biztos hogy a vörösvértest szám csökken.   Laci úgy gondolkozott,hogy miért is lenne több vörösvértest a vérében,ha egyszer nem visz be fehérjét a szervezetébe? Telefonon megkérte egyik barátját,hogy jöjjön be hozzá a kórterembe, és ha meg tudja oldani,hozzon számára joghurtot és tojást.Barátja megtette amit kértek tőle és nagy titokban behozta a kért élelmiszereket. A fehérje tartalmú ételek elfogyasztása után,na meg az ultrahangos nyomkodások szüneteltetése miatt Laci állapota látványosan javult.Hétfőn,mire az orvosok bejöttek,már elutasította a további ultrahang vizsgálatokat,így a vérvizsgálati eredményéből állapították meg a vörösvértest számot. Nem csökkent,hanem nőtt! Úgy látszik,erős szervezete,és koncentrált imája az égiekhez eredményes volt.Néhány nap további benntartózkodás után már haza is engedték. És akkor ami miatt tollat ragadtam: gondolják csak el,mi lett volna,ha egy idő után nem utasítja el az ultrahangos diagnosztikát.   Nem lett volna ideje a sebnek begyógyulni.Vagy ha hallgat az orvosra,aki megtiltotta neki az étkezést és intravénás táplálást írt elő.Hogy lett volna nagyobb vörösvértest szám a vérben? Megfogalmazódott bennem a kérdés: Nem e anyagi érdekek is vezérlik a kórházakban a kezeléseket,műtéteket? Nem is merek arra gondolni,hogy akkor is végezhetnek műtétet,kezelést ha nem feltétlenül indokolt.A több elvégzett műtétért persze több pénz jár a kórháznak. Biztos hogy így jól van?


2014. szeptember 30. 8:47

Maga meg fog halni

A vesére várók listája olyan, mint ide a hold és vissza... Tisztelt Blog,   egy velem viszonylag régen megesett történést osztok meg, úgy éreztem itt a helye. A történetben szerepel mind a félrekezelés, mind az emberileg kifogásolható orvosi magatartás jelensége.     2000-et írunk, 14 éves vagyok. Áprilisban vagy két hete már statikus, nyomó fájdalmat éreztem a bal oldalamon gerinc mentén és deréktájékon. Korábban sosem voltak fájdalmaim ez igen kellemetlen és furcsa volt. Háziorvosunk életkorra tekintettel ortopédiára adott beutalót, feltételezve, hogy a hirtelen növés miatt a gerinccel lesz valami gubanc, bár amikor ő megvizsgált, nem tapasztalt semmi rendelleneset. (ferdülést v hasonlót) Az ortopédián bár már nyomásra akkor is érzékeny volt a vese tájékon a lágyrész, és mutattam is, hogy hol fáj, úgy, hogy akkor sem, és utána sem volt sosem, jobb híján gerincferdülést diagnosztizáltak nálam 3 perces vizsgálat után, melyre gyógytornát írtak fel, de nem ám szakember felügyelete mellett zajlót, hanem a kezembe nyomtak egy összetűzött 3 papírból álló figura-arzenált, melyekről kb meg sem lehetett állapítani milyen testhelyzetben vannak, és ezzel le lett tudva a kezelés.    Április 23-a van. (igen, minden dátum nagyon  pontosan beégett az emlékezetembe). A fájdalom azóta sem csillapodott, a gyakorlatokat igen ímmel ámmal végeztem, nagyon rosszul esett a mozgás, holott én mindig is igen mozgékony hajlékony karcsú energikus voltam, de valahogy éreztem, hogy nekem ez nem fog jót tenni, így igen ritkán kezdtem bele, és hamar abba is hagytam. Este fürdéskor egy kisebb elváltozást észleltem a hasfalam alatt köldök magasságában. Egy diónyi keménykés képletet, mely mobilis is volt. Már akkor éreztem, hogy valami olyanról van ott szó, aminek nem kellene ott lennie, de vártam még az édesanyámnak való szólással, hátha csak valamiféle izom van nagyobb tónusban, vagy esetleg egy nagyobb dolog letudása lesz a probléma nyitja. (laikus vagyok, orvostanhallgatók ezeket az akkori reményeimet ne szedjék kérem ízeire "hogy gondolhatta, hogy csak egy izom van tónusban" és hasonló hozzászólásokkal, nem vagyok rájuk kíváncsi, és nem is lehet egy 14 évestől elvárni, hogy tudja mi törtéhet az internáliáiban, köszönöm.) A helyzet nem változott 24, és 25-ére sem, a hasfal alatt tapintható valami egészen kifejezett lett, meg lehetett fogni, és mozgatható volt a bőr alatt. 26-án szerencsére még aznap lehetőség nyílt egy ultrahangos vizsgálat elvégzésére a helyzet gyors romlása miatt sürgősséggel.   A miskolci Megyei Kórház GYEK részlegében került sor a vizsgálatra. Aznap minden teátrálisságot mellőzve kijelenthetem, hogy az életünk megváltozott. A szívünknek oly kedves Soós doktor úr végezte az ultrahangos vizsgálatot. Életemben először volt uh vizsgálaton, látszott rajtam biztos, hogy félek, ideges vagyok az eredmény miatt. Sokat kérdeztem az orvostól, mit lát, mi micsoda stb. Nem fogadta jól az érdeklődésem. Nem is válaszolt a kérdéseimre. Végig csendben egy szó nélkül végezte a vizsgálatot, ami tartott vagy negyed órát. Mikor végzett, letöröltem a zselét magamról, összezippeltem a nadrágot. A véleményt, eredményt várva ott álltunk előtte szemtől szembe anyummal, mindketten félve, mert már éreztük, hogy vmi nagyon nem lesz kóser, de míg lehet, az ember remél, mi is hitegettük magunkat azzal, hogy kiderül, hogy "csak" egy ciszta pl, ami v magától v kis segítséggel elfakad. Nem az volt. Komolyabb valaminek bizonyult, ami önmagában is elég nagy pszichikális teher volt, ahogyan viszont tálalásra került, az azt gondolom magát tényt többszörösen megkeserítette. S.doktor úr velünk szemben állva közölte hozzám fordulva, rám nézve (ismétlem, 14 éves gyerek voltam, és nem a sminkelt koravén félresikerült példányok egyike, valóban gyermeteg voltam még kicsit ekkor) magázó hangon következőket: (minden egyes szó megmaradt bennem régésziesen fogalmazva "eredeti formájukban")   "Magának egy veséje van, és azon egy hatalmas daganat. Maga meg fog halni." Anyámmal ott álltunk, mint két valamiféle állvány. Se jobbra se balra, se megszólalni, se kimenni sesemmi. Itt több minden jött össze. Senki se tudta, hogy nekem csak egy vesém van. Soha nem derült ki makk egészséges voltam, nem végeztek ilyen irányú vizsgálatot. Ezek mellett abban egy jókora tumor van, és az egészet megkoronázza ez az utolsó emberileg nulla, elmebeteg bunkó. Végig hozzám beszélt. Akkora terhet tett rám ezzel a gesztusával, hogy majdnem elájultam. Anyám kisvártatva elvette az orvos tekintetét rólam a kérdéssel: most akkor mi is lesz, mit érdemes, vagy kell tenni stb.      Az orvos őt sem kímélte. A vesét ki kell venni, mivel nincs másik marad a dialízis, ha azt még megéli (mármint én). Azonnal hozzátette azonban, hogy és ez is szóról szóra maradt meg bennem: "A vesére várók listája olyan, mint ide a hold és vissza". Először nem akartam elhinni (akkor már a tényt befogadva miújság van velem) hogy lehet valaki ennyire sérült, hogy így, ilyeneket mondjon egy gyereknek, v egy gyerek jelenlétében. Anyámmal akkor éreztük úgy, hogy elég, és szépen egyszerre megfordulva kimentünk. Mindenféle összenézés, vagy megbeszélés nélkül egyszerre fordultunk és távoztunk. Anyumnak ez azért is lehetett hatalmas sokk, mert a nővéremet orvosi műhiba miatt születése után 3 nappal korábban már elveszítette.    S. doktorral azóta nem találkoztunk. Most ezt a tapasztalást írva egyébként utána néztem van-e valami infó a tisztelt szakemberről, két éve miniszteri kitüntetésben részesítették. Igen, Lehet jó szakember, lehet, ő a legjobb BAZ megyében a radiológia területén. Viszont emberileg megkérdőjelezhetetlenül egy nagy darab nulla, egy empátiával nem rendelkező, EQ mínusz szerencsétlen. Sokáig tereztem visszamenni hozzá bejelentkezni, hogy helló, itt van a halálraítélted, de végül úgy döntöttem, hogy még ennyit sem érdemel ez a képződmény. Azóta felnőttem, nemrég egy egészséges gyermeknek adtam életet, a vesém ami maradt a műtét után jó, működik. A felső harmadát távolították el, sohasem voltam dialízisen. 5%esélyem volt a műtétkor, hogy megmaradjak, és sikerült. Ez számít. Én mindenkinek azt javaslom, hogy legyen erős, bármi is történik, mert NEM egy betűvetésben, vagy szikeforgatásban gyarló főember mondja ki rajtunk a végső ítéletet, hanem talán mi magunk. Nem akarok ugyancsak a színpadiasság posványába süllyedni ezekkel a gondolatokkal, én mindössze erre jutottam. Ha TE nem akarsz meghalni, még ha ki is mondták az "ítéletet", az akkor sem jelenti feltétlenül a végedet.    A GYEKben következő kemoterápia egy külön bejegyzést érdemelne, mert az emberileg nulla személyek és hozzáállások további finomságai csak ez után következtek egy éven át. Szétrobbantott vénák, ugyanazzal a tűvel ötszörre sem sikerült szúrások, fekete kézfejek, ér mellé bevezetni próbált branülök formájában. Ez egy olyan rémálom volt, amit valóban senkinek se kívánok. Minden elviselhető, ha körülöttünk azt megkönnyíteni szándékozó emberek vannak. Én nem voltam e téren szerencsés. A jó szerencse óvjon mindenkit az ilyen kitüntetettektől. Jó egészséget mindenkinek, uff, beszéltem.


2014. szeptember 29. 7:48

Elütötték a járdán és a kórházból is elzavarták

Édesanyám pedig ott állt a folyosón, ahol egy doktornő közölte vele, hogy ők nem traumatológia, nem az ő dolguk őt ellátni. Édesanyámat 2014 augusztus 16- án 11 óra 05-kor a járdán elütötte egy autó. Nem az úttesten, hanem a járdán. A zebra előtti járdaszakaszon, a zöld jelzésre várva egyszer csak hátulról egy tolató piros Suzuki az úttestre lökte. Az esés következtében édesanyám nyílt törést szenvedett, a bal csuklójánál az alkar mindkét csontja eltört, majd a bőrét átszúrta, ömlött a vére.   A gázoló bekísérte a szomszédos Szent Imre kórház sürgősségi osztályára, majd köszönés nélkül lelépett. Pontosabban szólva édesanyám megkérdezte, hogy ki is ő, mire a gázoló annyit mondott, kimegy a kocsijához a személyi irataiért. Kiment, de vissza már nem ment. Vagyis lelépett. Édesanyám pedig ott állt a folyosón, ahol egy doktornő közölte vele, hogy ők nem traumatológia, nem az ő dolguk őt ellátni. Ennek "köszönhetően" valóban semmiféle ellátást nem kapott, vizsgálatot sem végeztek rajta. Mondták, hogy menjen a János kórházba, és hogy hívnak mentőt, ha akar. Nem akart...   És itt álljunk meg egy pillanatra. Magyarországon állampolgári kötelezettség az elsősegélynyújtás.   ,,...kötelessége -a tőle elvárható módon- segítséget nyújtani, és a tudomása szerint arra illetékes egészségügyi szolgáltatót értesíteni, ha sürgős szükség, vagy veszélyeztető állapot fennállását észleli..."   Ez tehát egy átlag állampolgár kötelezettsége. De mi lenne a kötelezettsége egy kórházi alkalmazottnak, egy olyan orvosnak, aki nap, mint nap ellát sok sok különböző sürgős esetet. -utoljára, mikor ott jártam édesanyámmal 220-as vérnyomással, akkor épp 9 órán keresztül nem csináltak vele semmit, a megfagyástól üvöltő és alkoholszagtól bűzlő emberek közé rakták, mert szerettük volna ha nem küldik haza ez után a 9 'kellemesen' eltöltött óra után. Majd mikor megtudták, hogy kifizetjük a VIP ellátást akkor egyből tudtak vele foglalkozni....- de ez egy másik történet.   Ott ül tehát édesanyám, remegő kézzel, sokkos állapotban, kezéből patakzó vérrel. De ő nem akart mentőt. De vajon miért nem akar egy kiszolgáltatott állapotban lévő ember mentőt? Hát azért nem, mert mint hozzátette az előbb emlegetett kórházi 'szak'alkalmazott, hogy 'csak' 4-5 órát kellene várni rá! Édesanyámnak hál Isten volt annyi lélekjelenléte, hogy a két darab papírzsebkendőjébe bugyolált kezével valahogy megtartsa a telefonját, majd másik kezével valahogy előkeresse egy taxi társaság számát. (szerencse hogy beírtam, és hogy gyakoroltuk hogyan kell tárcsázni...) Innentől újra hál Isten jó kezekbe került, a taxis lelkiismeretesen segített, és a János kórház traumatológiáján sikeres műtéttel beépítettek neki két fémdarabot, ami ezután tartani fogja bal kézfejét.   Itt tartunk, 4 héttel az eset után. A történethez kapcsolódik az is, hogy a gázolás miatt eljáró nyomozó még mindig nem hallgatott meg, annak ellenére, hogy említettem neki azt a tényt, hogy letörlődnek azon kamerák képei addigra, melyek segíthetnek megtalálni a gázolót. De ez is egy másik történet!    


2014. szeptember 28. 8:42

30 milliárd forint vándorolt az orvosok zsebébe

A magyarok egy főre vetítve tizenhatezer forintot perkálnak a jobb ellátás reményében az orvosoknak. Tisztelt Praxis!   Lenne egy egyszerű kérdésem az itt hozzászólóktól,mert most jómagam lennék kíváncsi a válaszukra.Itt megjegyzem,hogy nagyon ritkán szoktam hozzászólást írni,inkább érdeklődéssel olvasgatom a "virtuális hajtépést"amiken elég jól elszórakozom, nem zavar,sőt sokszor mosolygok is rajta egy jót.   De egy napokkal ezelőtt kiposztolt történet kapcsán "minősíthetetlenül beszéltek a kismamákkal"címmel, pontosan a poszton belül az adózás körüli éles vitát olvasva, merült fel bennem először az a kérdés,hogy a magyar orvostársadalom adózik-e a hálapénz/paraszolvencia után, amit legálisan, vagy nem legálisan, de zsebbe kap.Ez most eltitkolt jövedelem? Gyakorlatilag adóköteles lenne? Ha nem,akkor miért nem? Nem tudom,ezért kérdezem...   Ma olvasgatás közben megakadtam egy cikken, ami egészen pontosan erről szólt. Meglepődtem,de nagyon. A cikk szerint-illetve egy felmérés szerint-a tavalyi évben több mint harmincmilliárd forintnyi paraszolvencia vándorolt az orvosok zsebébe. A magyarok egy főre vetítve ebben az esetben, tizenhatezer forintot perkálnak a jobb ellátás reményében az orvosoknak.Majd egy listát közöl le a cikk írója,hogy különböző műtétek után/előtt mennyit adnak általánosságban a betegek,már amelyik megteheti-gondolom.Én nem az biztos,de nyilván akad ilyen beteg is.   Íme a lista: -agyműtét             150 ezer -állkapocstörés m.  50 ezer -bypass m.            50 ezer -csípőprotézis m.    50 ezer -egynapos m.         20-30  ezer -gégeműtét             20  ezer -mellrák op.            50  ezer -pajzsmirigy m.       20-50 ezer -szívműtét              170 ezer -szülés                  200  ezer -vastagbél tükr.         30  ezer Hogy a harmincmilliárd igaz-e vagy sem azt nem tudom,de a fenti listaárban van némi igazság,ezt tapasztalatokból írom.A kérdésem még mindig az,hogy ezek a hálapénzek adókötelesek-e vagy sem? Mert ha teszem azt ez a harmincmilliárd forint igaz,ráadásul adókötelezettség van utána,akkor itt is egy hatalmas adócsalás esete forog fent akárhogyan is szépítjük.Viszont ha nem adóköteles,akkor miért nem?   Természetes,hogy a cikk után,egy ekkora összegeknél, egy mezei embernek megfordul a fejében,hogy itt mindenki rendesen adózik a bevétele után? Vagy ez csak ránk egyszerű mezei egerekre vonatkozik,akik sehogyan sem tudjuk elkerülni az adózást,mert vagy számlát kell adjunk az elvégzett munka után,vagy már a fizetésünkből lekapják. üdv: D.Sándor


2014. szeptember 24. 6:00

Eltűntek a beteg hamvai a kórházból

Már másfél éve lesz, hogy a kórház hibájából egy volt betegük hamvai eltűntek. Üdvözletem!   Ne haragudjon, de már végső elkeseredésembe fordulok Önökhöz! Mivel le vagyok százalékolva, s havi 40 ezer -ft. nyugdíjból nem tudok ügyvédhez fordulni! Mert már fizikailag, se idegileg, se anyagilag sem nem bírom! Szeretném a segítségüket kérni, hogy mit tehetek egyáltalán! 2013 június18.-án elhunyt az édesanyám a Korányi Tbc Kórházban, azóta sem tudom eltemetni az anyámat, mert a fiam ezt nem tette meg, s miután a szülök lakása el lett adva, így eltűnt a fiam, ismeretlen helyen van, s vele együtt az anyám hamvai. Ez a dolog, hogy így történt, nagy részben a kórház hibája.   Én már 1 évvel ezelőtt írtam az igazgatónak, de elfogadható választ nem kaptam! Itt már a dolgok szerintem igen csak átfordultak kegyeletsértésbe! Hosszú a történet, de szeretném leírni, megpróbálom sűríteni a problémát, s választ kérni, hogy meddig lehet a kórháznak titkolni, hogy elhunyt egy betegük 1 éve, s mi több, el is tűntek a hamvak!   A Korányi Kórházban elhunyt édesanyám 2013-ban. A fiam kérésére köztemetést kért, a hamvakat haza vitte, azóta ellett adva szülök lakása és a hamvakról semmit nem tudok, nincs elszórva, mint édesapám! Ez az állapot úgy jött létre, hogy édesanyámat a kórházban nem látogathattam és a családom se, s nem kaphattunk felvilágosítást állapotáról, egyedül a fiam. Természetesen, amikor elhunyt az anyám, a fiam értesített.   Én mentem a lányommal intézni a temetés, amit megtagadtak a fent említett indokkal. Felhívtam az orvosát, aki közölte, rossz helyen járunk, menjünk fel az osztályra, Ő intézi. Úgy is volt, és kezembe adta anyám zárójelentését! Másnap észlelhették a hibát, s a fiam hívták be, hogy ő intézheti, az én papírjaim megsemmisítették, de a zárójelentés az én birtokomba van. A fiam köztemetést kért, onnét nem tudunk semmit az édesanyámról, mivel lakás eladás után minden kapcsolatot megszakított a családdal. A fiam ismeretlen helyen van, vele együtt eltűntek a hamvak!   Én 2013-ban kértem a kórház igazgatójától egy fénymásolatot anyám nyilatkozatáról, amit megtagadott azzal az indokkal, hogy a tartalma arról szól, hogy nem kaphatok fel világosítást, ez volt az akarata. De ennek ellenére édesanyám zárójelentése nálam van, az én kezembe adta az orvosa! Nem tudom, egy beteg rendelkezése ilyen esetben meddig titok, meddig hallgathatja el a kórház, hogy elhunyt?   Miközben 1 zárójelentés meg a tulajdonomban van, amiből mindent tudok, csak azt nem, hogy közel másfél éve hol van az édesanyám! Segítségüket szeretném kérni, hova fordulhatok, mert sajnos ügyvédet fogadni nem tudok, mivel le vagyok százalékolva 40 ezer forintból élek! Nem tudom, hova fordulhatok, mert a kórházat ismét megkerestem, és még választ, segítséget, semmit nem írtak! Nagyon szépen kérem Önöket, hogy ha lehet, segítsenek, mit tehetek, hisz mondhatom, hogy másfél éve a kórház volt betege, aki ott hunyt el, eltűnt! Ki a felelős ilyen esetben? Jelenleg teljesen ki vagyok idegileg. képtelen vagyok egyedül közlekedni, állandó rosszulléteim vannak, s egy halom gyógyszert szedek, de már az is hiába!   Arról nem beszélve, hogy idegileg, mind anyagilag is nagy veszteség ért, amit nem tudom, hogy oldok meg, mert ez az irat megtagadása nagy valószínűséggel egy hamis végrendeletet is szült! Arról nem beszélve, hogy 2008.-ban elhunyt édesapám után örökölt fél lakásba be se engedtek, az indok, hogy a fiam lakja a részem. 2008-20013.közt 2,5 milliós tartozást tett a lakásra a fiam ,és kitiltott!   Miért nem jártunk utána? Mert a fiam életveszélyesen megfenyegetett, a családomat is, és mindenkit, aki, akivel az anyunak kapcsolata volt! Most a felvett pénzzel ismeretlen helyen van!   Nagyon kérem Önöket, hogy segítsenek, végül is egy elhunyt nem maradhat temetetlenül! Már másfél éve lesz, hogy a kórház hibájából egy volt betegük hamvai eltűntek! A kórházat többször próbáltam felvenni a kapcsolatot, de szóba sem állnak velem, ill az igazgató 1x elutasított. Kérem, segítsenek, hisz nem tudom, meddig tarthat ez az állapot. A kórház nem foglalkozik az ő hibájukkal!


2014. szeptember 22. 6:00

Lebénult a karja az orvos hanyagsága miatt

Lehet, hogy ezek után rokkant nyugdíjat kell neki intézni, amiről tudjuk, hogy arra sem elég, hogy megéljen valaki, nemhogy fizesse belőle a nem kevés összegű gyógyszereit. Tisztelt Praxisblog!   Az öcsémmel történt a héten a baleset, otthon elesett, beverte a fejét, a lakhely szerinti sebészetre vitték, ahol felületesen ellátták a sebét és hazaküldték, az akkori ügyelet orvos semmilyen papírt nem adott neki. Két nap múlva az öcsém rosszul lett, mentőt hívtak ki hozzá, aki csodálkozott, hogy nem csináltak neki a sebészeten röntgent.   Azonnal beutalta a kórházba, ahol megállapították, hogy az ütés következtében az agyában vérömleny keletkezett, amit próbálnak kezelni. A kórházi orvos éppen a mai nap közölte, hogy valószínűleg öcsém bal karja le fog bénulni.   A családdal együtt úgy gondolom, hogy a lakhely szerinti rendelőintézetben nem szakszerűen jártak el, így fontolóra vettük a kártérítés lehetőségét, annál is inkább, mivel, ha végleg lebénul ellátásra szorul és nem tud tovább dolgozni, lehet, hogy ezek után rokkant nyugdíjat kell neki intézni, amiről tudjuk, hogy arra sem elég, hogy megéljen valaki, nemhogy fizesse belőle a nem kevés összegű gyógyszereit, mert sajnos Őt ezentúl gyógyszerezni kell.   A dolog pikantériája az, hogy a kórházi kezelőorvos azt mondta öcsém feleségének, hogy nem érdemes feljelenteni az orvost, mert nem volt köteles röntgenre küldeni, pedig a rendelőintézeten belül van a röntgen is, csak át kellett volna kísérni oda.   Véleményünk szerint, az agyi sérülés bármilyen legyen, az komoly dolog, még ha akkor nem is látszik annak. Itt valaki hibázott és ezért neki a következményekkel számolnia kell.   Tisztelettel: G O Gabriella 


2014. szeptember 17. 8:29

Minősíthetetlenül beszéltek a kismamákkal

Üvöltve fejtegette, hogy én kizárólag hálával tartozom neki, amiért ő  hajlandó megvizsgálni. Kedves Praxis,   szeretném a nyilvánosság elé tárni a történetemet és mindenkivel megosztani a felháborodásomat.   Az eset 2014. 09. 15-én történt a budapesti Bajcsy-Zsilinszky kórházban. ahol valamiért elfelejtik, hogy a kórház van a betegekért, nem pedig fordítva. A terhesgondozás, illetve K. szonográfus hozzáállása egyszerűen minősíthetetlen. A 12. heti UH-ra két hét folyamatos telefonálgatás után sikerült csak időpontot szerezni. Furcsa volt, hogy a 10. hét végére adták, vissza is kérdeztem, hogy nem túl korai-e, de azt válaszolták, hogy ők tudják mit csinálnak, menjek csak el. A kapott időpontban meg is jelentem, de a fent nevezett szonográfus hölgy egyszerűen bicskanyitogató stílusban ordítozott velem, hogy miért most jöttem, amikor ez túl korai, és egyszerűen képtelen voltam megértetni vele, hogy tőlük kaptam az időpontot, nem jókedvemből most toltam ide az arcomat.   Nem hallgatott végig, ehelyett a védőnőmet szidta, hogy ő miért mostanra irányított ide (???). Végül még ki is oktatott, és üvöltve fejtegette, hogy én kizárólag hálával tartozom neki, amiért ő mindezek ellenére hajlandó megvizsgálni (vagyis elvégezni a munkáját, amiért fizetik), sőt még ultrahangos fotót is kapok, ahelyett hogy hazaküldött volna. (Inkább küldött volna haza, és adott volna egy másik időpontot - amit persze nem kaptam -, de mindezt normális, emberi stílusban, ahelyett hogy nagy duzzogva megvizsgált és kiabált velem.) Végül sírva jöttem ki a vizsgálóból, és még legalább egy órán keresztül alig bírtam megnyugodni. Csak remélni tudom, hogy a babámnak nem lesz baja azért, mert így felizgattam magam. Egyszerűen botrányos az a hangnem, amit egyesek megengednek maguknak. Részemről kikérem magamnak, hogy valami frusztrált nőszemély úgy beszéljen velem, mint a kutyájával valami olyasmi miatt, ami nem az én hibám és nem az én felelősségem! Mélységesen felháborító és egyben elkeserítő, hogy ilyen előfordulhat. A jövőben messziről elkerülöm a kórházat, és minden ismerősömet lebeszélem róla, hogy a környékére menjen. Az egyetlen pozitívum, hogy a betegjogi képviselő, dr. M. nagyon kedves és megértő volt velem, amikor panaszt tettem nála az eset miatt, az ő segítségét és kedvességét ezúton is köszönöm szépen. Bár feltételezem, neki munkaköri kötelessége a panaszos pácienst meghallgatni és egyetérteni vele.    Őszintén nem nagyon hiszem, hogy a bejelentésemnek bármi hatása lesz, így a kórháznak is írtam levelet, amiben arra kértem őket, szíveskedjenek bocsánatot kérni az embertelen bánásmód miatt. Ez persze nem történt meg, így most jön a nyilvánosság. Kapjon csak minél nagyobb visszhangot az ügy, egyszerűen tűrhetetlen, hogy egészségügyi dolgozók ilyen stílusban beszéljenek akár velem, akár bárki mással, ráadásul a saját hibájuk miatt!


2014. szeptember 14. 7:17

A nővérektől éhen is halhatott volna

Azzal jött elő némelyik nővér, hogy "majd ellátja saját magát". Az én történetem több szereplős, mármint nemcsak velem történtekkel kapcsolatosan figyelhettem meg némely egészségügyi dolgozó betegek irányában tanúsított barátságtalan hozzáállását, bár ami az én esetem utótörténetét illeti, még azt is mondhatnám, hogy köszönöm, jól vagyok....10-ES SKÁLÁN 11. :)   De ettől függetlenül, ahogy a mondás is mondja, az éremnek is két oldala van és ilyenkor rá kell világítani korházi intézmények egyes hiányosságaira is, ami természetesen sok mindenből fakadhat. Ez lehet a sokat (és elismerem, jogosan) szidott egészségügyi rendszer állapota, de ugyanakkor nem lehet elsiklani egyéb, emberi erőforrásbeli tényezők felett még akkor sem, ha tudjuk, hogy a hazai egészségügyi dolgozók bérezése és az őket foglalkoztató intézmények finanszírozása még az uniós átlaghoz képest is nagyon alacsony.   Nekem 135 napig "volt szerencsém", hogy betegként 2 kórházban is tanúja legyek anomáliáknak. Így megismerkedtem betegtársaim lévén is emberi sorsokkal és tragédiákkal, ami utóbbi nem is inkább a saját betegségükből adódott, de erre inkább most nem térnék ki. Korházban lévő hosszú tartózkodásom története szinte egy kisebb regényt is ki tenne. Nagyon sok minden, dátumszerűen is megmaradt a fejemben, főleg ami a rehabilitációm fontosabb állomását illeti: mikor vittek át a mozgásszervi rehabilitáción másik kórterembe (2013. december 20.), mikor tettek először a saját járókeretemhez (január 7.), első kecskeméti kontroll (január 16.), folyósón történő séta először (február 3.), fixateur kivétele (február 26.), térdem intenzívebb tornáztatása (március 4.), második kecskeméti kontroll (április 3.).   Súlyos, két csontot is érintő lábtörésem után a kecskeméti kórházban műtöttek meg. A törésem helyzete és alkatom miatt fixateur-os rögzítést kaptam. Emiatt mozgásom korlátozott volt, ezért a 7. napon (2013. december 9.) átküldtek rehabilitáció céljából a Kiskunfélegyházi Városi Kórház mozgásszervi rehabilitációs osztályára. Ezen osztályon belül a 129 nap során különböző állapotú betegekkel találkoztam. Köztük voltak, akik kevésbé súlyos, gerincet vagy más csontot érintő vagy reumatikus jellegű problémáik miatt könnyed, 3 hetes kezelésben részesültek, csípőprotézis-műtéten átesett és/vagy ráváró betegek és olyanok is, akik hozzám hasonlóan végtagtörésük miatt kerültek be. Stroke-on átesett betegek is voltak itt, állapotuk miatt némelyiknél több hónapos kezelés volt szükséges.   Főként a korábban agyvérzésen átesett betegeknél lehetett észrevenni, hogy némelyik nővér igen könnyen elvesztette a türelmét. Egyik ilyen páciensnél a betegség főleg a bal oldalát érintette, ezért ő a bal kezét nem tudta használni, csak legfeljebb korlátozott módon, megfogni nemigen tudott vele dolgokat. Az evésnél emiatt is ütközött akadályokba, pláne mivel a bal keze volt korábban a jó keze (vagyis balkezes volt), ezért az egészségesebb jobb kézzel nem annyira bánt jól. Emiatt az evés sem ment könnyen neki, kellett segítség, főleg az első napokban. Ha nem lett volna olyan betegtársam a kórteremben, aki járóképesebb állapotban volt, többször éhen maradt volna. Ilyenkor volt, mikor nem egy nővér kifogásolta, hogy miért szólunk nekik segítségért, majd ellátja saját magát. Hivatkoztak más betegekre arra utalva, hogy más is ellátja magát ugyancsak ilyen állapotban (anélkül, hogy ismernék annak is a pontos korelőzményét, miközben azt is tudhatnák, hogy egyik stroke-os beteg sem egyforma, van agyi rész, ami bizonyos készségekért, logikai gondolkodásért felel, míg másik része a verbális kommunikációban játszik szerepet és ettől függően a páciensek bizonyos képességei is eltérhetnek, hogy melyik agyi területet érinti az agyvérzés). Hát, némelyik nővér dumálni azt nagyon tudott, az biztos, így náluk is jobban e képességben szerepet betöltő agyi terület dominált. Ilyenkor a nővérnek is könnyebb volt kifogással élni, amikor egy másik betegtársba szorult annyi emberi jó érzés, hogy jelez neki, amikor azt látja, hogy egy kézzel, kanalat úgy használja a betegtársa, hogy a nyelével lefelé és arról is leesik a darált hús fele, amivel nagy nehezen bele tudott nyúlni a pohárba, amit meg sem tudott tartani a másik kezével. Ilyenkor is azzal jött elő némelyik nővér, hogy "majd ellátja saját magát". Figyelnie kellett rá azért is, mert könnyen "cigányútra ment neki a falat", ezért katonákba kellett vágni neki a reggelit és a vacsorát. A nővérek ezt sem érték fel ésszel sokáig, az egyik alkalommal, a vizitnél az orvos tanúja volt egy ilyen félrenyelésnek, akkor utasította ő is a nővéreket, hogy falatokban vágják fel a betegtársam ennivalóját. Amit némely nővér teljesített, némely nővér nem….a doktornő utasításának ellentmondva, ami nálam is megmutatkozott, persze más dolog kapcsán. Igaz, azzal is érveltek, hogy nagyon sok betegnek kell segíteni, így ők nem tudnak mindenkit ellátni, bár ennek a magyarázkodása is eltartott nem egy esetben legalább fél percig-1 percig, miközben ennyi idő alatt én magam megtudok kenni egy kenyeret és utána még katonába is eltudom vágni.   Némely nővér az én esetemben is túl elhamarkodottan ítélkezett és emiatt is kerültem nem is egyszer megalázó szituációba. Igazából azon csodálkoztam, hogy miért nincs a kezelőorvos lévén egy úgymond "kapocs" a nővérek és gyógytornászok között, aki felvilágosítaná az előbbieket a beteg állapotáról, hogy mire képes és mire nem. Így ellehetne kerülni azt, hogy a nővérek sztereotip, szubjektív módon, az ösztöneikre hagyatkozva ítéljék meg a beteg állapotát. Én is emiatt kerültem nem is egyszer konfliktusban nővérekkel. Egyik alkalommal (márc. 6.) véletlen rosszul értem földet a Bemer-ágyról, amikor leemeltek róla. A jobb térdem még elég érzékeny volt és mikor a jobb lábammal előbb értem le, a súlyom nagyrész inkább ezt a testrészt érintette. Ez után néhány napig annyira érzékeny volt a lábam, hogy ez a jobb térdem tornáztatása során is megmutatkozott, de szerencsére ez nem sokáig vetette vissza a rehabilitáció folyamatát. Este, mikor említettem a nővérnek, hogy elég érzékeny a térdem, emiatt nem tudok olyan fürgén az ágyban a lábamat arrébb vinni, erre nem tetszően megjegyzi nekem, hogy: "Rehabon vagyunk…". Ja..persze, hogy tudtam, hogy ott. Hisz elvégre a rehabilitációm is haladt rendesen, nem hiányzott a nővér részéről ez a rosszindulatú megjegyzés. Kíváncsi vagyok, hogy ha 12 hétig az ő térde nem hajlott volna, akkor mennyire lett volna érzékeny rá.   Néhány nappal később, másik alkalommal, amikor a nővérek számára is nyilvánvaló volt, hogy az alkatom miatt beteghordó segítéségére voltam szorulva az ágyba történő visszaemeléshez, a nővér azt mondta (mikor kértem tőle az ágytálat éjjel), hogy úgy látja, a járásom jól megy a folyósón és így egyedül is ki tudok menni a WC-re. Arra már nem mondott semmit, hogy miképp tudnék visszamenni az ágyra, amikor a jobb térdem sem hajlott még rendesen. Igaz, később kihozta nekem az ágytálat, de még közben még megjegyezte nekem, hogy ne magyarázkodjak. Ugyancsak néhány nappal később (márc. 29.) másik nővér pedig még engem nevezett lustának, amikor én csupán csak azt hoztam fel neki, hogy majd az aktuális tusolás után beteghordóknak kéne visszaemelnie engem, ahogy a kezelőorvosom utasításba adta egy másik, épp helyettesítő gyógytornász javaslata alapján, mivel ő nem látta biztonságosnak a visszatérésem az ágyra egyedül, saját erőmből. (Én lusta…mikor jó, ha aludtam egy nap összesen 6 órát és én még ezzel sokat is mondtam. ) Majd amikor nagy nehezen visszamentem az ágyra a beteghordók segítsége nélkül, közben meg rosszindulattal még meg is jegyezte a nővér, hogy "nehogy aztán elessen, hogy ebből nekem bajom legyen." (Mit is lehet elvárni ettől a nővértől, aki korábban még a gyógyszeres dobozokat is volt, mikor összekeverte és a fixateuros sebemet sem tudta volna normálisan lekezelni, ha én nem figyelek oda, de ezt inkább hagyjuk… ) Sajnos ezen a hétvégén igencsak meg kellett tornáztatni a vesémet, mert 48 órán keresztül nem voltam WC-n, mivel nem biztosították nekem az ágyba történő biztonságos visszatéréshez a beteghordókat.   Természetesen, ahogy jeleztem is, az éremnek is két oldala van, így ki kell emelni azokat is, akik nővérként (és nemcsak nővérként) önzetlenül végezték munkájukat, akiknek jár a köszönet. És természetesen szeretném külön, kiemelten megköszönni áldozatos munkáját dr. Gera László főorvosnak, aki Kecskeméten megműtött, dr. Fekete Róbertnek, aki a rehabilitációs osztály főorvosa, dr. Lugosi Henrietta adjunktusnak, aki ugyanitt a kezelőorvosom volt és nem utolsósorban KOVÁCS BETTI gyógytornásznak, aki a lábam tornáztatásával a legközvetlenebbül hozzájárult az eredményes és sikeres rehabilitációmhoz.        


2014. szeptember 12. 5:03

A folyosón üvöltöttem, hogy véres a vizeletem

De ha nem hallotta volna még valaki, akkor a rádióban is bemondatom legközelebb. Ma, szept.1-én  k***ra kiakadtam a mai magyar egészségügyön. Csütörtök óta kínlódom urológiai problémával. A háziorvos kiírt betegnek, javaslatára vettem gyógyszert a problémámra (vény nélkül kaphatót, potom 1270 ft-ért). Pénteken még szarabbul voltam, vérvizelés mellett mindenféle trutyi (alvadt vér, egyéb foszlányok) volt a vizeletemben. A házidoki mondta, ha a kapott gyógyszertől nem javul, irány a sürgősségi.   A gyógyszertől csak a gyomrom égett, kámforos ízt böfögtem vissza, mondom, kihúzom én hétfőig. Mellesleg piszkosul nagy fájdalommal megy az ürítés is. Nosza, ma reggel Iszkáról irány a fehérvári kórház-rendelőintézet. A kartonozóban közlik velem, péntekre tudnak  besuvasztani. Közöltem, én ugyan el nem megyek, míg meg nem vizsgálnak, a problémám akut, azonnali ellátást igényel. Kérdezi, mi a bajom. Bár semmi köze hozzá, meg sem kérdezhetné, ugyanis csak az orvosra tartozik. Hangosan kell ám beszélni, mert egy üvegfal van előtte. Harsogva közlöm, hogy véres a vizeletem, de ha nem hallotta volna még valaki, akkor a rádióban is bemondatom. Körülöttem röhögnek. :)   Akkor talán ballagjak fel a rendelőbe, fogadnak-e. Nem ám ő kérdezi meg telefonon. Felballagok, kijön az asszisztens, előadom a problémámat, kezembe nyom egy poharat, pisiljek nekik. Megtettem, beadom, hamarosan visszajön és közli, nincs vér, csak genny(!). Bumlizzak  el a háziorvoshoz, majd az ír antibiotikumot és beutalót ultrahangra. Ezt mind a folyosón, a többi beteg füle hallatára. Nesze neked, orvosi titoktartás :) .   Akadékoskodni kezdtem, mondván, urológiai gondozott a státuszom, két veseműtétem volt és több ízben vesemedence gyulladásom, nekik kellene ellátni. De nem. Urológián dolgoztam, tudom, hogy a vesemedence gyulladás felszálló fertőzés következménye, tehát ha egy gyulladásos, gennyes folyamat van a hólyagban, jó eséllyel pályázhat a beteg vesemedence gyuszira. Na, akkor irány Nádasdladány, házidoki. Épp beestem a rendelés végére, persze előzetesen telefonon közöltem vele, hogy várjon ám meg. Jó fej a doki, megvárt. Felírta az új gyógyszert, csütörtökön menjek melózni, de ha nem javulok, akkor vissza hozzá. Csak maga az utazgatást két ezer forintom bánta, az újabb gyógyszer 1700 ft volt.   Közben, míg vártam hazafele a buszt, biztos, ami biztos alapon telefonon kértem időpontot az urológiára. Már nem péntekre kaptam, hanem 10-ére. Addig akármi is történhet, ha éppen ez a gyógyszer sem válik be. Nem is tudom, miért vagyok gondozás alatt, ha a szakrendelésen elhajtanak a halál f***-ra... Kész vagyok. Legközelebb okosabb leszek és csak a sürgősségire megyek.


2014. szeptember 11. 4:53

Ha így tud ordítani, akkor nincs kiszáradva a gyerek

Egyszerűen nem értem, egy ilyen, szemmel láthatóan a múltban leragadt és a valós problémára süket orvost ki és hogyan tehetett oda az ügyeletbe felelősen. Kedves Praxis-olvasók! Elég sokan ismertek engem, és szerintem mind tudjátok, ahhoz, hogy én ide posztot írjak, nagyon durva dolognak kellett történnie. Azonban - okulásul az egészségügyi ellátórendszernek, és mert nagyon sok, a miénkkel hasonló történettel találkoztam már - úgy érzem, ennek itt és most helye van. Nem fogom megnevezni az orvost, se a kórházat, még a várost se (elég ide annyi, hogy megyeszékhely városról van szó, aki ismer engem, nyilván kitalálta a helyszínt), ahol ez történt velünk, hiszen történhetett volna bárhol, és ami azt illeti, nagy vonalakban bizony meg is történt.   Az események: a 21 hónapos kisfiamon váratlanul kiütött valami csúnya vírusfertőzés. A háziorvos hétfői napon látta, elmondta, mi a teendő, mi várható. Keddre a gyerek 40 fokos láza elmúlt, viszont megjelentek a szájában az előre megjósolt hólyagok, amik miatt sajnos képtelen volt enni-inni. Próbálkozott ugyan, de minden korty vagy falat után sírva kapott a szájához és nem volt hajlandó többet enni. Mivel akkor már kb. 20 órája egyetlen alkalommal pisilt egy keveset (pelenkás, nem volt nehéz megállapítani), továbbá az Istennek nem bírtam bele sehogy folyadékot diktálni, úgy döntöttem, bemegyünk az ügyeletre, és kérek számára intravénás folyadékpótlást. (Korábban már megtörtént egyszer egy hasmenéses megbetegedésnél, hogy a kicsi kb. egy délelőtt leforgása alatt kiszáradt, és napokig kórházban feküdt emiatt, tehát féltem a lehetőségtől, mint a tűztől.) Azért mentünk az ügyeletre, mert a saját körzeti orvosunk kedden délelőtt, illetve szerdán délután rendel, és a hosszú idő mellett egyébként is úgy ítéltük meg Tempusszal (akivel folyamatosan megvitattuk a helyzetet és a teendőket telefonon), hogy ez nem háziorvos-level, mindenképp célszerű bemenni a gyerekklinikára, ahol az ügyeleti ellátás van.   Az ügyelet délután háromkor kezdődött, pár perccel előbb értünk oda, akkor már várakozott ott néhány szülő a kisgyerekével, jellemzően 2 éven aluli babákkal. 10 perccel később megérkezett a folyosón az asszisztens hölgy, aki köszönés gyanánt a következő mondattal fogadott minket, idézem: "Mi az, maguknak a körzeti orvosa szabadságon van?" Nem, dehogy, épp rendel, mi meg jókedvünkből cibáltuk be ide a beteg gyerekünket a sok fertőző meg balesetes közé, pláne mi, akik ráadásul egy másik városból jöttünk, meg azért, hogy direkt szívassuk az ügyeleteseket, gondoltam magamban. Aztán megérkezett az ügyeletes doktor bácsi. Nem, nem elírás, egy nagyon öreg bácsika, botra támaszkodva, máskor is láttam már, hírét is hallottam, őrá mondtam magamban, hogy na, 80 és a halál között van (utólag megnéztük a pecsétszáma alapján: ráhibáztam).   Sorra kerülünk, mondom az előzményeket, majd expressis verbis azt, hogy infúzió formájában történő folyadékpótlást kérnék, mert kiszáradástól tartok, meg egyébként is aggódunk a vizelet teljes hiánya miatt. Az infúziót nem kaptuk meg, helyette - bár kifejezetten tiltakoztam ellene - hárman fogtuk le az ordító, rúgkapáló gyereket, amíg a bácsi fecskendőből csapvizet töltött a szájába, meg valahonnan hozott ilyen picike - pár 10 ml lehetett - sóoldatot. Az infúzióra pedig azt mondta, olyat nem ad, mert az nem steril. Was?! Nem, nem elírás, nem félrehallás, ezt mondta. A fecskendős abuzálásnak azért nem vagyok híve, mert máskor is próbáltam már, csak annyit értem el vele, hogy a nagy ellenállásban a gyerek többet izzadt ki, mint amennyit sikerült belediktálnom, meg a nagy részét ki is köpte, nagyjából ez történt ezúttal is. Azt az orvos is mondta, hogy a szájban lévő hólyagok (herpangina névvel illette) rendkívül fájdalmasak, így hát nem csoda, ha szegény gyerek nem bír enni. Ehhez képest viszont, a következő "jótanácsokat" adta: főzzek neki húslevest, és azt adjam fecskendőből. Meg adjak neki szívószállal inni (alapból se ismeri a gyerekem a szívószálat). Meg más színű kanállal, mert akkor majd jól nem fogja tudni, hogy mi következik, és gyanútlanul bekapja az ételt. (Persze, gondoltam, biztos annyi esze van egy ekkora gyereknek, mint az aranyhalnak, és nem fog rájönni, hogy az akármilyen kanálon lévő valami az étel, ami neki fájdalmat okoz.) Jött azzal, hogy anyukám etesse meg, mire az asszisztensnő közbeszólt, a nagymamák lágyszívűek, szóval biztos képtelen lesz megetetni a nagymama az unokát. (Mondtam is utána tréfásan anyukámnak, álljon a sarokba és szégyellje magát.) Azért is le lettem teremtve, hogy miért adok csőrös itatóból inni a gyereknek, poharazzunk, különben sose fog megtanulni rendesen inni. Itt már nem bírtam megállni, és közöltem, hogy egyrészt tud pohárból is inni, másrészt nem tudok betenni egy pohár vizet a táskámba, ha megyünk valahova. A végén közölte, adjak a gyereknek Germicid-C kúpot a lázra és a fájdalomra. Mondtam, az nekünk soha nem használt még, egyébként is írt fel jó kúpot már a gyerekorvosunk, erre elővett ő maga egy Germicidet a szekrényből, és azzal a kísérőszöveggel, hogy én úgyse fogom otthon azt csinálni, amit ő elmondott, belenyomta a gyerekbe.   Végül eljöttünk onnan úgy, hogy belediktáltunk bruttó fél deci folyadékot a gyerekbe (ennek egy részét visszaköpte), és közben jól megkínoztuk szerencsétlent. Amíg tekergett az ágyon, míg beletenyerelt az ott felejtett használt spatulás tálba, meg leverte a doki ágyra tett botját a földre. A fecskendőt, amivel adtuk neki a vizet, előzőleg letették az ágyra, ahova a beteg gyerekek ruhában-cipőben meg anélkül is felfekszenek, majd odaadták, hogy ezzel otthon folytassam a "terápiát". Ez különösen érdekes volt azután, hogy az orvos elmondta, azért beteg a gyerekem, mert valami fertőzött tárgyat a szájába vett.   Egész éjjel tartó szenvedés után, szerda reggel, amikor már el voltam szánva rá, hogy visszamegyek, de ezúttal már az SBO-ra, és addig verem az asztalt, míg nem kötnek be neki egy infúziót, végül nagy nehezen megoldódott a probléma. Miközben mi Tempusszal végigaggódtuk az éjszakát, nem lesz-e valami baja így a veséjének, hogy akkor már 24 órája egy cseppet sem pisilt. Nálunk szerencse volt, de nem egy történetet hallottam már ügyeletről elhajtott és valóban kiszáradt gyerekről is. Nem értem, miért kell elbagatellizálni, ha egy anya azt mondja, a gyereke egy napja nem iszik és nem ürít; hogy hagyhatja el egy orvos száját az a mondat, hogy "Ha így tud ordítani, akkor nincs kiszáradva", meg kiszáradni csak hányós-hasmenéses baj esetén lehet. Meg miért nem a problémát próbálja orvosolni, miért csak hasznavehetetlen tanácsokkal szolgál (vagyis kioktatja az anyukát, akinek engedtessék meg, hogy jobban ismerje a saját gyerekét, mint egy vadidegen), többnyire olyanokkal, amit a kedves szülő már végigzongorázott, mielőtt becipelte a gyerekét az ügyeletre.   Másnap egyébként elmeséltem a saját orvosunknak az esetet, aki nagy szemekkel nézett és csak annyit mondott, pedig korábban már arról volt szó, hogy az illető bácsi nem fog többet ügyelni… Még Tempus is, aki közismerten mindig védi a mundér becsületét, azt mondta erre, hogy ez nagyon gáz volt.   Tudom, jönni fogtok a szokásos szöveggel, orvoshiány van, meg pénzhiány, mindenki elhúzott külföldre és már csak ezek maradtak, de itt nem erről volt szó. Ez egy nagyon klassz klinika, tele fiatal orvosokkal, nem egyet még egyetemista korunkból személyesen ismerek. Egyébként pedig elég nagy a vonzáskörzete, más városok is tartoznak hozzá, azért nem olyan megoldhatatlan az ügyeleti rend. Egyszerűen nem értem, egy ilyen, szemmel láthatóan a múltban leragadt és a valós problémára süket orvost ki és hogyan tehetett oda az ügyeletbe felelősen.   Bikli néni


2014. szeptember 9. 4:28

Csecsemőre veszélyes gyógyszereket írtak fel az ügyeleten

Ambroxolt 2 éves kor alatt nem szabad adni! Aztán nézte tovább: Teofillin? Azt 6 éves korig nem szabad adni, tönkreteszi a szívet. Tisztelt Praxis blog!     Ezúton szeretném megosztani a mi történetünket. Kisfiam 8 hónapos, hét elején picit megfázott. Úgy tűnt, hogy már minden rendben, de elkezdett köhögni és szombat délután a levegőt is furcsán vette. Nem volt rohama, csak nehezebben vette a levegőt. Mivel én asztmás voltam gyerekkoromban, meg amúgy is aggódom mindenért, ezért azonnal bevittük a veszprémi ügyeletre.   Ott egy nem túl kedves doktornő fogadott, de korrektül ellátott minket, kaptunk gyógyszert is, külön megkérdezte a kisfiam korát és mondta, hogy hétfőn keressük fel a háziorvost. Én kiváltottam a felírt gyógyszereket és el is kezdtem az adagolást. Hétfőn elvittem a gyermekorvosunkhoz, aki megnézte az ügyeleti papírt és hogy mégis milyen gyógyszert kaptunk.   Amint megnézte, már ideges volt. Mondta, hogy ez nem normális! Ambroxolt 2 éves kor alatt nem szabad adni! Aztán nézte tovább: Teofillin? Azt 6 éves korig nem szabad adni, tönkreteszi a szívet. Nagyon mérges volt, nem értette, hogy írhatták ezt fel.   Én meg csak néztem, hogy laikus emberként, elvileg megbízunk az orvosokban és mégis ilyen dolgok történhetnek... Végtelenül fel vagyok háborodva. Üdvözlettel:   A  


2014. szeptember 5. 7:24

Reméljük, túléli az "ápolást"

Nem demens, nem bedugni akarták a rokonok, a magyar egészségügy ápolási sajátságairól egy újabb helyzetkép, amikor "fa**fej" lesz a beteg. Tisztelt Praxisblog!   Nem demens, nem bedugni akarták a rokonok, a magyar egészségügy ápolási sajátságairól egy újabb helyzetkép, amikor "fa**fej" lesz a beteg.   2 hónappal ezelőtt balesetet szenvedett a barátunk (leíró megjegyzése: nem saját hibájából, és nagyon súlyos balesetet), és egyik hazai egészségügyi intézetünkbe került az intenzív osztályra.   Annak rendje és módja szerint megkezdődött az ellátása. Sajnos megtámadta őt egy baktérium, ami miatt ki kellett varrni a végbelét. Ezt laparoszkópiával oldották meg, mondván, kiméletes a betegnek. Sajnos hiba csúszott a dologba, hiszen széklet került a hasüregbe, és emiatt fel kellett vágni - valamivel később - mégiscsak a hasát.Talán eleve ezzel kellett volna kezdeni. 5 hét intenzív ellátás, ezalatt több napos altatás, lélegeztetés, majd gégemetszés után, köszönhetően az intenzív ápolók, orvosok áldozatos munkájának, átadták a beteget az osztályra. A rengeteg altató, illetve fájdalomcsillapítók tudatmódosító hatása miatt a tudata zavart volt még (és még legyengült volt fizikailag is), felállni egyedül nem tudott, hiszen a bakteriális fertőzés miatt szét volt darabolva a feneke , a lába, és még a katétere bent. Mikor bementünk hozzá, egy szál lepedőn találtuk meztelenül, se kispárna, se kapaszkodó, úgy kértük meg a nővért, hogy ugyan legyen kedves párnát és kapaszkodót hozni.   Betakargattuk, hozták a vacsorát, segítséggel felült, és megetettük, mert nem tudott egyedül még az éjjeliszekrényre letett étel után se nyúlni. Bízva abban, hogy ezt felmérték (tudják!) az ottani ápolók és orvosok, fájó szívvel, de otthagytuk. Pár nap után értesültünk a családjától, hogy barátunk visszakerült az intenzív osztályra olyan állapotban, amit még az ottani ápolónők sem értettek, hogyan történhetett. Ébreszthetetlen volt, szája összeragadva, kiszáradva, legyengülve, verejtékezve. Kiderült később, hogy a katétert eltávolították az osztályon és mivel pisilnie kellett neki, de segítség nem volt, így elindult egyedül a vécére.   (Leíró megjegyzése: kíváncsi vagyok a kommentelők, most vajon mivel fognak jönni, hogy idióta  a beteg mert, miért akart kimenni? Mert itt csak azt olvashatjuk mindig, hogy demens a beteg, mert nem használja jól a pelenkáját, hanem szétkeni mindenhol...vagy mert, miért is az ápolónak a feladata őt pátyolgatni pisilésben, kakilásban stb.)   Mivel zavart volt a tudata (a gyógyszerek miatt!) és a fent említett bakteriális fertőzés miatt szétdarabolva  a lába, elesett, beverte a fejét és megrepedt a koponyája. Az intenzív osztályos nővér, aki heteken át volt mellette, felháborodását fejezte ki a saját kollégáival szemben. Barátunk felesége beszámolt arról, hogy férje elmondása szerint az egyik nővér lefaszfejezte, amit persze a betegtársak pont nem hallottak, valószínűleg nem hangosan mondta, csak annyira, hogy a beteg épp meghallotta. Valamint azt is elmondta  a felesége, hogy férje zavart állapotában, a hasára kivarrt sztómazsákját babrálta és mikor rászólt, hogy ne, akkor a férje megkérte, hogy ne kiabálj velem úgy mint a nővérek. Persze lehet mindezt arra fogni, hogy zavart volt és hülyeségeket beszél.   (Leíró megjegyzés: de azért nem hiszek ebben, mert én tiszta tudattal feküdtem a kórházban és velem és előttem is úgy beszéltek az orvosok és a ápolók sokszor, mintha süket és fogyatékos lennék, amikor pedig szóltam, hogy jelen vagyok és hallottam, akkor még nekik állt feljebb és sértődtek meg.)   A történet nagyjából ennyi. Az intenzív osztály a krémek-krémje, minden elismerés nekik, és azoknak, akik ezek után az ostályos orvosok munkáját is pátyolgatják, mert nem szeretnék, ha még egyszer a munkájuk kárba veszne. Meggyőződésünk, hogy a fenti esetben a a nem megfelelő osztályos ápolás miatt került vissza az intenzív osztályra a beteg vagy az átadás-átvételkor valaki(k) nem nagyon figyeltek ...     Mi reméljük, hogy barátunk túléli a kórházat (is) és ha még sokára is, de felépülve hagyja maga mögött a sajnálatos és szomorú eseményeket. Tisztában vagyunk vele, hogy az ápolási munka nehéz és megterhelő, és természetesen köszönjük az eddigi áldozatos munkát. Azt már meg se említjük, hogy a kórház állapota katasztrófális (egy szeptikus osztályon!).   A történetet lejegyezte és beküldte "a leíró", hogy adjon esélyt a blognak, hogy hát nem ismerjük a másik oldal véleményét, meg na pesze az ismerős, ismerősének az ismerőse mesélte.   Ez a "fa**fej" beteg, egy borzasztóan intelligens, értelmes ember, példás családapa, kötelességtudó, lelkiismeretes rendes ember, aki most azon problémázik, hogy zavart állapotában, akaratán kívül megbántotta az őt ellátó személyzetet és családját, ami abban merült ki, hogy az orvost letegezte, illetve a feleségével nem mindig volt kommunikatív.   Végső megjegyzésem, hogy tudjuk, hogy az egészségügy pénzhiánnyal küszködik, de egy mosoly vagy egy emberi szó vagy türelem az nem pénz kérdése!


2014. szeptember 2. 5:44

Akár le is bénulhattam volna

Megalázásként éltem meg, hogy kiterítve fekszem a kórház bejáratában majdnem egész éjszaka, mozdulni se tudok, fájdalmaim vannak, nem tudok menekülni, még azt is gondolják rólam talán, hogy szimulálok és nem kapok segítséget. Közel 8 hónapja is élénken és fájón él bennem az alábbi élmény. Nem vagyok beteges típus, orvosnál az elmúlt 10 évben egyszer voltam, amikor a jogosítványom miatt kellett (de korábbi életemből is egy kezemen meg tudom számolni az orvosi látogatások számát). Volt kétszer bokatörésem, de mindkettővel a saját lábamon mentem el az SZTK-ba. Szóval nem vagyok egy nyafogós típus és elég jól tűröm a fájdalmat. De 2013. december 19-én férjem vitt be autóval a Honvéd kórház ügyeletére, mert az utcán úgy megfájdult a hátam, hogy mozdulni sem tudtam. A hátam több pontjából kisugárzó fájdalom a nyakamtól a lábujjakig terjedt, a legkisebb mozdulatra mindenem fájt, az összes ideg fájt a testemben. 45 percig tartott, mire a férjem segítségével bekerültem valahogy az autó hátsó ülésére. Minden bukkanónál felsikítottam a fájdalomtól. A kórháznál kiszállni sem tudtam, úgy vettek ki. Egy hordágyon a bejárat mellett hagytak, felvették a TB adataimat. A hátam alatt hagyták azt a lapát formájú kis hordágyat is a nagy hordágyon, amely további elviselhetetlen fájdalmat okozott. Ekkor volt este fél 8. Szörnyű fájdalmaim voltak, mozdulás nélkül is nagyon fájt, akkor meg különösen, ha akár a kisujjamat is megmozdítottam. Hordágyon fekve, télikabátban, hátam alatt a lapát formájú kishordággyal csak arra koncentráltam, hogy nehogy megmozduljak. A férjemnek mondták, hogy V. kategóriájú beteg vagyok és ki kell várni a soromat. Nem láttam semmit magam körül, csak a plafont. Két órája feküdtem már ott, amikor a férjem felhívta egy orvos barátunkat, hogy segítsen, mit lehetne tenni (miután egy fájdalomcsillapítót sem adtak, többszöri kérésre sem). Ő felhívta egy másik orvos barátját, akinek vannak ismerősei a Honvéd kórházban, aki beletelefonált az ügyeletre és kollegiális segítséget kért a számomra. Újabb egy óra elteltével meg is jelent egy orvos, aki rám nézett és mondta, hogy lumbágóm van és máskor kerüljem a rossz mozdulatokat és inkább a térdem hajlításával hajoljak le máskor, ne derékból, igaz, hogy akkor előbb-utóbb majd a térdem megy tönkre. Ekkor vége volt a gyors kikérdezésemnek. Kértem egy fájdalom csillapítót, hátha akkor haza tudnék valahogy menni, mert már órák óta ott voltam és esélytelen voltam, hogy akár a WC-re is kimenjek, mert nem tudtam leszállni a hordágyról. Megalázó volt. Mondta az orvos, hogy fájdalom csillapítót nem ad, mert azt csak a részletes orvosi vizsgálat után lehet. Ekkor nyílt az ajtó és bejött egy nővér, hogy az XY orvos üzeni, hogy adhat nekem egy fájdalomcsillapítót. Ezt végül megkaptam. Sokkal jobb nem lett, változatlanul nem tudtam mozogni és rettenetes fájdalmaim voltak, de legalább eltompított egy kicsit. Megsegített azzal az orvos, hogy kivette a hátam alól (elég nagy fájdalmat okozva) a lapát formájú kis hordágyat, azaz 3 óra elteltével legalább odáig eljutottam, hogy legalább az nem okozott pluszban fájdalmat. Kitoltak a kórház előterébe, hogy ott várhassak tovább. Este fél 8-tól hajnali 3 óráig nem is történt más. Velem volt a férjem és két barátunk, akik többször próbálkoztak segítséget keríteni, próbáltak az orvossal és a nővérekkel beszélni, de teljesen eredménytelenül. Megmutatták nekik a kihelyezett feliratot, hogy a betegek kategóriák szerint kerülnek sorra és hiába jajgatnának, bár látják, hogy én nem jajgatok. A besorolás nem volt érhető, mert a saját lábukon járó betegek mind megelőztek. A bejárat melletti folyosón még hideg is volt, a télikabátom a hátam alá szorult, még takarózni sem tudtam vele. Fájtam és vacogtam mindenhol. Hajnali 3-ra, amikorra az egyébként igen gyenge fájdalomcsillapító hatása is elmúlt és remegtem a fájdalomtól, az egyébként egészséges férjem és barátom is elvesztette a türelmét és ketten körbeállták az ügyeletes orvost, amikor kijött a kezelőből és azt mondták neki, hogy MOST. Erre betoltak a kezelőbe, ahol az asszisztens kiosztott, hogy nem én következem és egy másik beteget hozott. Már majdnem elvesztettem a reményt, amikor az orvos észrevette, hogy rángatózik a lábam és remegek. Erre elkezdődött a kikérdezés. A tünetek alapján az orvos elküldött röntgenre. A szállító elszállított oda és mondta, hogy feküdjek át a röntgen asztalra. Mondtam, hogy sajnos erre képtelen vagyok. A röntgenorvos megkönyörült rajtam és ketten átettek. Elkészült a felvétel és mondta, hogy teljesen érthető, hogy panaszaim és nagy fájdalmaim vannak, olyan szörnyű állapotban van a gerincem. Nem részletezte, hogy miért. Ekkor visszavittek a kezelőbe. Kaptam infúzión keresztül ezt-azt, hogy pontosan mit, azt már nem is tudom, mert addigra már félájult voltam a fájdalomtól, kimerültségtől, hidegtől. Mondta, hogy ha ez nem segít, akkor majd ad mást is. Az infúziót már ismét az előtérben kötötték rám, ahol folyamatosan áramlott be a hideg. Csak kevéssé volt jobb. Tanácsot csak annyit kaptam, hogy kell majd egy részletes vizsgálat, de igazából haza mehetek. Kértem, hogy adjanak még valamit, mert menekülnék haza, de jelenleg elképzelhetetlen, hogy megmozduljak. Így nem tudok beülni a kocsiba, mert csak feküdni tudok, és nem tudok felmenni otthon a harmadikra gyalog, mert nincs lift a házban, ahol lakunk. Kaptam még infúziót. A kezelőorvos tudom, hogy nagyon elfoglalt volt és nem unatkozott. Ő kedves is volt és végül azért olyan állapotba hozott, hogy hazavihettek. Szóval ennyi történt 9 órán keresztül. A férjem közben intézett egy magánmentőt (méltányos összegért) és az újabb infúzió és egy rakás gyógyszer bevétele után a nagyon helyes mentősök végre bele helyeztek otthon a saját ágyamba. A máshol elvégzett orvosi vizsgálat kiderítette, hogy 3 porckorongsérvem van, az egyéb gerincproblémák mellett. Szóval kezelésre szorultam (volna) tényleg, nem szimuláltam. A porckorongsérv nem játék, le is bénulhattam volna. Azóta, ha autóval a kórház felé járunk, már önkéntelenül is elkezdek remegni, újra rám tör a pokoli élmény, amit ott átéltem. De a legrosszabb az egészben az a nemtörődömség volt, amit sose gondoltam volna, hogy létezik egy kórházban. Szörnyen kiszolgáltatottnak éreztem magam. Megalázásként éltem meg, hogy kiterítve fekszem a kórház bejáratában majdnem egész éjszaka, mozdulni se tudok, fájdalmaim vannak, nem tudok menekülni, még azt is gondolják rólam talán, hogy szimulálok és nem kapok segítséget, de még azt sem mondják meg, hogy hány órát vagy napot kell várnom a segítségre. Szóval ne kerüljön kórházba az ember, de még az ügyeletre se menjen be.   Tisztelettel:   Meiszner Éva


2014. szeptember 1. 5:33

Akinek nincs pénze, annak egészsége sincs

Az orvos azt mondta, tanuljak meg bénult arccal élni, neki is görbe a lába és megszokta. Tisztelt Praxis!   Nekem is van sajnos tapasztalatom az orvosokról. 2013.05.hó vége fele egyik napról a másikra elferdült az arcom, magyarul arcideg bénulást kaptam. 2013.07.hó elején el kezdtük a gyógytornát és a gyógymasszázst. 1 hónap kezelés után kértük a kezelőorvosomat, hogy nem lehetne-e fizikot felírni, mert ugyan is 10 évvel ezelőtt volt, csak akkor a jobb arcom bénult le és fizikoterápiás kezelést is kaptam. Erre a Dr.nő válasza az volt, hogy nem írja fel, mert az beszüntették, így maradt a torna és a masszázs, 2013 szeptemberébe az arcom fel dagadt olyan szinten, hogy fájdalmas is volt.   Akkor küldözgettek különböző vizsgálatokra, fogászattól kezdve arcröntgenig, de sehol semmi eltérés nem volt. Majd 2013.12. hóba fel mentünk egy másik idegorvoshoz Sátoraljaújhelyre. Ő volt az egyedüli, aki legalábbis megpróbált volna a betegségemmel foglalkozni. Ha hiszik, ha nem, ki kellet ordítani neki a CT-hez vagy az MRI-hez egy rövidebb időpontot, amit Miskolcon végeztek el. Az a vizsgálat is jó volt. További idegorvosokhoz próbáltam járni, akik felírtak igaz a fizikoterápiát, de sajnos már késő volt. Majd 2014.04. hóba elmentem Debrecenbe egy arcspecialistához, ott ugyanúgy megcsinálták a fog röntgent, hiába volt nálam a friss lelet. Majd a lelet után a Dr.úr azt válaszolta, próbáljak meg ezzel az arccal együtt élni, ő neki is görbe a lába és úgy él vele.   Az orvosi vizsgálatok ellentmondásosak, és sajnos még mindig szenvedek vele. Voltam még idegsebészeten is, ott azt javasolták, hogy ne menjek már sehova, mert ez 1 hónap alatt helyre kellet volna jönnie, magyarul orvosi mulasztás. Az a szomorú, hogy ha valakinek nincs pénze, akkor egészsége sincs. Ezeket tapasztaltam több mint egy 1 év alatt. Az igazságomat sajnos nem tudom kivizsgáltatni, mert egymásra mutogatnak tisztelt Dr úrak/nők! Beszélnek a betegjogról? Hol van itt a betegnek joga? Még ma napig is a gyógytornászommal próbálunk javítani az arcomon. Annyi a szerencsém, kimondhatatlanul lelkiismeretes és oda adó munkájának köszönhetően remélem, hogy fog javulni.   Tisztelettel: Adrienn  


2014. augusztus 23. 8:13

Betegalázás a Honvédkórházban

Ha már az elején kitalálják, hogy felveszik a kórházba, lévén a 230/110-es vérnyomását is le kell szorítani, akkor felvihették volna délelőtt az osztályra, ahol nem kell 50 beteg között, kint a folyosón feküdni, megalázva, mint egy rongycsomó! Tisztelt Praxis Blog!   A történet tegnapi, tehát elég friss...   Párom nagymamája 76 éves, egyedül él, de a lánya és az egyik unokája pár lépcsőházzal mellettük lakik.    Elmondása szerint már tegnapelőtt rosszul érezte magát, magas lehetett a vérnyomása. Mindezek ellenére csak tagnap reggel hívta ki a mentőket, akik 230/110-es értéket mértek, a korábban kifejezetten alacsony vérnyomással rendelkező asszonynál. Stroke gyanúval azonnal, a Honvéd Kórház SBO-ra szállították, ahol 9:54-kor regisztrálták, mint új beteget.   Párhuzamosan vele, mi is odaérkeztünk és láttuk, hogy a nagymamát egy gurulós ágyra teszik át a mentősök. Leültünk a folyosón az ágy mellé és vártunk. A modern betegirányításnak "köszönhetően" rögtön láttuk - a több helyre kitett - monitoron, hogy hány beteg várakozik, milyen a besorolásuk  azonnali beavatkozásra várók,  sürgős beavatkozásra várók: 10 percen belül,  beavatkozásra várók: 30 percen belül, halaszthatók besorolás nélküliek Már alapbesorolása szerint is, a halaszthatók kategóriájába sorolták a nagymamát, akit pedig korábban kéklámpás, szirénázó mentő hozott be.   Hogy rövidre fogjam a történteket: 10 órától 17 óráig feküdt egy ágyon a folyóson kint a nagymama, étlen, szomjan. Ha jól láttam 3 vizsgálatot végeztek el rajta ez idő alatt: vért vettek, vérnyomást mértek, gyógyszereket adtak neki CT-t készítettek Neurológus vizsgálta meg (kint a folyosón) Majd közölték, hogy mivel nincs hozzátartozója, a BM-nél (rendőrség, katonaság, katasztrófavédelem) nem jogosult itt maradni, tehát a Honvéd nem veszi fel betegnek. Igaz, azt elmondtuk, hogy kb 1 évvel ezelőtt volt egy komolyabb égési sérülése, amikor is szintén a Honvéd volt az ügyeletes kórház, ahová beszállították és be is fektették Őt. Ennek ellenére közölték, hogy nem maradhat itt, át fogják szállítani valahová.   Amikor a neurológus elkezdte a nagymamát vizsgálni, közölte, hogy még CT vizsgálatot kell végezni rajta, akkor tud majd jobb szakvéleményt mondani... Értetlenül ültünk a folyosón és közöltük vele, hogy kb 1 órája volt a CT vizsgálaton és hogyhogy ezt nem tudja?! A vizsgálat után eltelt majdnem 1 óra és mivel nem történt semmi, így a pulthoz mentem és "tüntetőleg" ott álldogáltam, amíg az egyik nővérrel nem tudtam beszélni.  Utánanézett, hogy mi történik a "háttérben" és azt mondta, hogy már a zárójelentésre várunk. Majd háromnegyed óra után ismét a pulthoz mentem megérdeklődni, hogy most akkor mire is kell várni, mert a zárójelentéssel valószínűleg át fog kerülni egy másik kórházba. 20 perc múlva megjelent egy betegszállító és közölte, hogy a nagymamát felvették a Neurológiai Osztályra és átviszi Őt oda.   Csak néztünk, mint a moziban! Ha már az elején kitalálják, hogy felveszik a kórházba, lévén a 230/110-es vérnyomását is le kell szorítani, ráadásul bal oldala részlegesen lebénult, tehát így még mozgásra is képtelen... Akkor felvihették volna délelőtt az osztályra, ahol nem kell 50 beteg között, kint a folyosón feküdni, megalázva, mint egy rongycsomó!   De az utolsó percig azt mondták, hogy elviszik másik kórházba. Egyik vizsgáló orvos sem tudta megmondani, hogy mi a sorrend, mi fog ezután következni, meddig kell várnia a folyosón?!   Amikor beregisztrálták az SBO-ra, akkor még csak 19 beteg volt, amikor átvitték, már 44 beteg volt.   Tehát felvették az osztályra és átszállították egy kétágyas szobába, ami a régi berendezésű szárnyban van.   Átszállítás után egy orvos megvizsgálta, aki arra kért minket, hogy menjünk ki és majd kb. negyedóra múlva jöjjünk vissza. Ez megtörtént, de az orvos már nem volt ott. Kerestük, mire az ügyeletes főnővér közölte, hogy nem tudja melyik orvos volt ott és nem tudja visszahívni sem, mert nem ismeri Őt!   Hát, én csak gratulálni tudok a magas szervezettségű kórháznak!  


2014. augusztus 12. 5:54

Rettegek az altatástól

Nem merem bevállalni az altatást már soha többé. Leéltem 65 évet, jöjjön, aminek jönni kell, de nem kockáztatok többet. Tisztelt Praxisblog!   Tulajdonképpen én nem akarok senkit sem vádolni, csak tudni szeretném, mi történt velem egy altatásos vizsgálaton, egy magán klinikán. 2011. óta szenvedek nagyon erős hasi panaszokkal, többek közt. Azóta folynak vizsgálatok, illetve folytak, de feladtam. Kivették az epehólyagomat, de nem ettől fájt, és fáj a mai napig is. 2013-2014-ben, mivel hasi fájdalmaim mellett súlyos gerinbetegségek miatti fájdalmak is jelentkeztek, odáig jutottam, hogy napi 20 db Contramal 50 mg-os fájdalomcsillapítót szedtem a többi gyógyszereim mellett. Orvosaim, nagyon helyesen ezt túlzott mértékűnek tartották, így a fájdalomcsillapító gyógyszer helyett fentanil tapaszra ítéltek 2014-től. Ez is megérne egy külön fejezetet, de egyelőre még járok vele egy kört, mivel a hasi fájdalmaim megmaradtak, és a mellékhatások brutálisak, gyógyulni pedig nem gyógyulok.   2013. decemberében a gasztroenterológus doktor gyomortükrözéses és colonoszkópia vizsgálatra küldött. Mivel tudott a nagy fájdalmaimról és nem akarta ezt a vizsgálatokkal tovább fokozni, javaslatot tett egy magán klinikán történő altatásos vizsgálatra. A klinikán semmiféle, az altatással kapcsolatos vizsgálatra nem küldtek. Megtörténtek viszont otthon a szokásos előkészületek. A vizsgálat előtti napon megkért az aneszteziológus, hogy vigyem el az eddigi betegségeimről a leleteimet, mert úgy tudja, hogy az altatásom kockázatos. Elvittem, kikérdezett. Másnap beöltöztettek. Az öltözet ebben az esetben lényeges momentum, mert csak ez volt az egyetlen árulkodó jel, hogy valami történt közben velem. Tehát az öltözet elől zárt, hátul teljesen nyitott köpeny féle volt. Közben a gasztro orvos kérte a laboratóriumi leleteket, de hát olyan nem volt, mivel senki nem küldött, beutalót nem kaptam.   Ennek ellenére elkezdődött a vizsgálat. A szokásos ceremónia közben a vénámba szúrták az altatószert, arcomra helyezték az oxigén maszkot, és ekkor két elhúzódó sípolást hallottam. Olyan volt, mint a filmekben, mikor a szívmonitoron egyenes csíkban fut a szívgörbe. Mit mondjak, megijedtem, és főleg azért, mert ekkor körülöttem felélénkült az élet. Egyre jobban kezdtem szédülni, és mielőtt elájultam, azt láttam, hogy a fejem fölött megjelenik egy hosszú vékony olló.. Hogy mi történt közben, nem tudom. Arra ébredtem, hogy szólongatnak, kérdezgetik, mit érzek, hogy érzem magam. Csak a fejem kóválygott és kábának éreztem magam.   Felvittek ágyastul a szobába, ahol menyem várt rám. Az orvos elég szűkszavú esetbeszámolót tartott, nővér elég ritkán jött a szobába, gondolom, kintről azért kamerán keresztül figyelték az állapotomat. A lényeg a lényegben, hogy menyemmel ekkor fedeztük fel, hogy a hátul nyitott, és elől zárt köpeny elől a hasamig fel volt vágva. Elég kába voltam, így nem tudtam ennek a jelentőségét felfogni és azonnal kérdezni, menyem pedig nem kérdezett semmit, igaz, alkalom sem volt rá. Azóta csak töröm a fejem. Beszélgettem egy két orvossal, de mind a mundért védték, hiába mondtam, hogy nem akarok semmiféle bonyodalmat, örülök, hogy megúsztam...   Ma ott tartok, hogy félek az altatástól. E hónapban kellett volna befeküdnöm nőgyógyászati szövettani vizsgálatra, természetesen altatásban végezték volna. Kénytelen voltam elmondani mind a nőgyógyásznak, mind az altató orvosnak, hogy mi történt velem decemberben, és hogy nagyon aggódom. Ők javasolták, hogy kérjem meg az orvost, írja le, mi történt akkor. Mondtam, hogy már írtam emailt az orvosnak, de nem válaszolt rá. A szövettani vizsgálat állami klinikán történt volna. Itt is volt előbeszélgetés az aneszteziológussal, és készített egy EKG-t, melynél megállapította, hogy le van lassulva a szívműködésem. Elmondta, hogy ez a gyógyszerektől van, amiket szedek. Ennek ellenére azt javasolta, hogy a műtét reggelén vegyem be a szokásos gyógyszereimet, a fentanil tapasz sem gond, az AspirinProcet sem, egyedül a cukorgyógyszert hagyjam ki. Természetesen laborvizsgálatra ő sem küldött. Keddi napon volt a beszélgetés, következő hétfőre volt kiírva a műtétem. Lett volna addig még idő, hogy főleg az után az eset után el küldjön korrekt, műtét előtti vizsgálatra. Nem tette meg ő sem.   Így csütörtökön, hogy még időben legyen, levélben lemondtam a műtétet, természetesen ezeket az indokokat felsorolva. Nagyon tisztességes volt a nőgyógyász, felhívott telefonon és elmondta, hogy nincs semmi gond, elfogadja az aggodalmaimat, de egy hónap múlva még is menjek vissza vizsgálatra, és fogja kérni az aneszteziológustól a szükséges műtét előtti vizsgálatok beutalóit. Nagyon meghatódtam, az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Nem merem bevállalni az altatást már soha többé. Leéltem 65 évet, jöjjön, aminek jönni kell, de nem kockáztatok többet.   Üdvözlettel


2014. augusztus 11. 11:08

Magán fogorvos vs. körzeti

Avagy keményen fizess, ha nincs, akkor húzass,  mert az olcsóbb! Elkeseredettségemben írom meg a történetem amit 25, lassan 26 évesen kell átélnem. Januárban egyik napról a másikra, nagyon elkezdett fájni bal oldalon az arcom, és folyni kezdett ilyen bűzös váladék az orromból, nem volt nehéz rájönni, hogy ez arcüreggyulladás. Próbáltuk itthon gőzöléssel mulasztani, de eredménytelenül, és egyre jobban fájt. Így a 4. napon elmentem házi orvoshoz antibiotikumért, aki adott is az arcüreggyulladásomra. Beszedegettem a gyógyszert, majd teljesen tünet mentessé váltam, nagyon jól voltam pár napig. Azonban kb 2 hét után ismét vissza tért a probléma, akkor ismét ellátogattam háziorvoshoz, aki beutalót adott fül orr gégészetre. Kértem időpontot a beutaló alapján fül orr gégészetre, ahova 2 hét múlvára kaptam időt.   Azonban másnapra, azaz időpont kérés utáni napon 40 fokos lázam lett, ájulás határán voltam, elviselhetetlen, pokoli fájdalmaim voltak( a fejem-halántékom, az egész bal arcterületem). Felhívtam a fül orr gégészetet hogy oda mehetnék-e időponton kivül, mert csak 2 hét múlvára kaptam ugyebár, mert magas lázam és pokoli fájdalmam van, mindezt hüppögve a sírástól mondtam a telefonos kisasszonynak, aki "nagyon sajnálós" hangon közölte, hogy szinte fölösleges oda mennem mert nem fogok sorra kerülni annyian várnak. Este párom bevitt a kórházba ügyeletre, addigra már a láztól nem bírtam talpon lenni, és ott valóban alaposan kivizsgáltak és arcüreggyulladást diagnosztizált, amit persze 100%osan fül orr gégész tud csak megállapítani, de ismét kaptam a kórházi ügyeletes háziorvostól cataflam fájdalom csillapítót és antibiotikumot. Ezekkel már kihúztam a fül orrgégészeti vizsgálatig. Az antibiotikum szépen dolgozott megint, szinte tünetmentessé váltam, így mentem a fül orr gégészhez. A FOG (fül orr gégész) orvos koponya röntgen és orr endoszkópos vizsgálat után arcüreggyulladást diagnosztizált azonban a fél oldali gyulladás és bűzős váladék folyás miatt fog okozza az arcüreggyulladást, így gyógyszert nem kaptam a FOG orvostól, csak tanácsot hogy keressek fel fogászatot mert igy nem tud segíteni rajtam(amit megértek ha valóban fog okozza).Na innentől jött az idegölő, pénzt és időt, és szenvedést okozó magyar egészségügyi haj-ci-hő. Felkerestem a körzeti fogorvosom, súlyos anyagi problémáink vannak, nem tudtam magánúton elmenni fogászatra.   Ő beutalót adott sima kis röntgenekre, azzal ugyan abba az intézménybe(ahol a Fül orr gégész orvos is van) pár nap múlva vissza mentem, ahol az SZTK-s röntgenes orvos közölte hogy mi lenne ha holnap jönnék vissza, most iskolás csoport jön nem sokára hozzá és még nem is ebédelt. "Megértettem", hisz enni kell, így 12 km-re levő otthonomba haza mentem. Másnap vissza mentem, akkor kb 2 perc alatt megcsinálta a röntgent(nem értem előző nap miért nem tudta megcsinálni, az iskolás csoport sehol sem volt, és ide nem kellett időpontot kérni, mehettem egész nap akár). Ezzel visszatértem a fogorvosomhoz, aki a bal arcüreggyulladás miatt a felső 7. fogam kihúzásra ítélte(szuvas volt, meg elvileg gyulladás látszott a gyökere körül), plusz feltérképezte a szám, hisz minden fogat rendbe kell tenni hogy kizárható legyen a fog általi arcüreggyulladás. Sajnos sok fogamat rendbe kellett tenni, korai szülésem miatt gyakorlatilag évről évre mennek tönkre a fogaim, megállíthatatlanul.... Az említett, bal felső 7. foggal elutalt szájsebészetre, mert félt hogy megnyílik húzás közbe az arcüregem. Kértem időpontot szájsebészetre, egy hét múlvára kaptam is....   Ekkora már március volt, azaz még mindig sehol nem tartottam a problémámmal 2 hónap alatt. A szájsebészeten minden probléma nélkül sima úton kihúzta az orvos a fogam, nagyon ügyesnek tűnt. Vártunk egy hetet aztán vissza mentem a körzeti fogorvosomhoz, aki neki látott a végtelennek tűnő fogászati kezeléseknek. Bal felső 8-ast betömte, bal felső 5. gyökérkezelgette majd ideiglenes töméssel zárta le, egészen JÚNIUSIG kb 6szor gyökérkezelte azt a fogat mert ugyan olyan érzékeny maradt mindig. Ahogy kiszedte minden kezelés előtt az előző ideiglenes tömést az egyre jobban széttörte a fogam, ami persze benne van a pakliban. Szóval egészen júniusig jártam hozzá március elejétől(minden héten mentem),, betömte kb 5-6 fogam, fogköveket eltávolította és 2 fogam gyökérkezelgette, az első fogamban a tömést úgy kicserélte hogy ferdén tömte vissza igy az addig egyenes fogam helyett kaptam szép nyuszi fogakat, ráadásul kétszer kellett tömnie mert valamiért sárgább volt a tömés a fogamnál mindig(jelenleg is). Sose jutottunk a végére, mert elment szabadságra júliustól, de fül orr gégészhez vissza kellett mennem mert ez alatt az idő alatt ugyan úgy folyt a váladék az orromból, ami bűzös volt azaz még mindig valamelyik fogammal nem stimmelt valami. A fül orr gégész Június végén megállapította, hogy ugyan olyan gyulladt az arcüregem mint januárban volt, semmit se változott a helyzet.   Azt tanácsolta a fül orr gégész hogy azonnal menjek másik fogorvoshoz, nem várhatok tovább mert nagy bajom lesz ebből, hogy ennyi ideje gyulladás van az agyamtól nem messze, és adott egy hónapot különben,ha egy hónap múlva nem változik a helyzet, megfog műteni Fess műtéttel. Elmentem magánfogorvoshoz, pénzem egyáltalán nincs rá, de muszáj már, így rokonok segítségével felkerestem egy jónak tűnő fogászt. Kb 2 hete történt ez, a magánorvos rögtön egy ismételt panoráma röntgent készített helyben, mert előző szerinte homályos volt(cd-n vittem neki amit a körzeti fogorvosom készíttetett még), a röntgen felvételen egyből észre vette, amit a körzeti fogorvosom fél év alatt nem, a szájsebészeten márciusban ugyebár eltávolították a bal felső 7. fogam, és a drága doktor úr bent hagyta a gyökerét a fognak!!!!Azt hittem elájulok mikor megtudtam, hogy lehetséges ez okozza az ennyi ideje tartó arcüreggyulladást, egy orvosi felelőtlenség! A magánorvos persze felajánlotta szolgálatait, ő szájsebész is, hogy ki műti a gyökeret a számból... Nem is kell mondanom magánútonegy magamfajtának nagyon húzós volt az ára a műtétnek. Egy hete kiműtötte, ma már varrat szedésen voltam. Továbbá kérdezte mi legyen a bal felső 5. és jobb felső 5. foggal, mikor húzza ki. Mondtam neki"azt a körzeti orvosom gyökérkezelte eddig, felépítést beszéltem meg vele, ha sikeres lesz egyszer már a gyökérkezelése".   Erre közölte hogy teljesen felesleges ezeket megpróbálni menteni mert nagyon szét vannak törve (a körzeti orvos ideiglees töméssel zárta le őket, amik kipotyogtak 2 hónap alatt, és vitte a tömés jó részét a fogaimnak). Úgy hogy kihúzásra került az 5. fogam amit a körzeti orvos 6 szor gyökérkezelt eredménytelenül, és megvizsgálta a másik oldalon levő gyökérkezelt fogat mert az jobb állapotban volt, erre kiderült hogy nem is ment el a gyökér végéig még a körzeti orvos, semmit sem ért a gyökérkezelése és ezért érzékeny még mindig.   A magánorvos csak annyit mondott "ilyenek a körzeti orvosok". Na de akinek nincs pénze rá?!Az adómat-járulékomat 18éves korom óta fizetem, és sose használtam ki, mert nem jártam orvosokhoz.Most szükségem lenne rá, erre vagy elmegyek egy barbár körzeti fogorvoshoz, vagy kifizetm a magánorvosnak a 35ezer forintnyi gyökérkezelés plusz felépítés árát(erre egyáltalán nincs pénzem már), vagy 6-8 ezerért kihúzatom és akkor 26 évesen azon az oldalon már ennem nem kell, mert nem lesz ott rágófogam, csak hátul a bölcsességfog, meg nagyon elől kis rágó, az meg felejtős a magamfajtnak hogy fogpótlásom legyen, azzal megvárom a 60 éves kort, akkor talán korkedvezményel menni fog a pótlás. Ezek után.....   Nagyon"hálás"vagyok a magyar egészségügynek, az orvosok"odaadó"viselkedéséért, az egyik barbár a másik lehúz rengeteg pénzzel, az ember meghallhat, akkor is a lényeg hogy mindenki más jól járjon, kivéve a becsületes, dolgozó kis emberek.....


2014. július 30. 7:31

Minősíthetetlen hangon ordítottak a beteggel a Szent János Kórházban

A beteget a nővér is kioktatta alaposan, miszerint ő "érthetően és európai módon" elmagyarázta, hogyan kell a pelenkát használni. Tisztelt Praxisblog, nem kommentálom, csak közzéteszem a Szt. János Kórház betegjogi képviselőjének írt levelemet és remélem, ezzel is hozzájárulok ahhoz, hogy az illetékesek felfigyeljenek a kórház egyes osztályain uralkodó állapotokra. Természetesen az eredeti levél tartalmazta a nevet, időpontokat, stb, amit itt szándékosan hagytam el. Saját, többszöri tapasztalatom alapján állítom, hogy traumatológia egy trágyadomb, más szóval nem lehet illetni.   Üdvözlettel P.Éva   Tisztelt Gerőcs Katalin,   Ezúton szeretnék panaszt tenni a Szt. János Kórház II. sz. Belgyógyászati Osztályának I. emeletén történtek miatt. 92 éves rokonomat ügyeleti beutaló alapján az Országos Mentőszolgálat szállította a lakhely szerint illetékes osztályra.   A kórházi beutalásra azért volt szükség, mert a beteg egy jól sikerült combnyak műtétet követő egy heti stabil és járóképes állapotot követően hirtelen legyengült és belázasodott. A kihívott ügyeletes orvos apró zörejeket vélt hallani tüdején, ezért kórházi kivizsgálást javasolt.   Egy látogatás alkalmával a kórterem előtt várakoztam, mert az ápoló személyzet éppen a betegek ellátásával volt elfoglalva.   A bezárt ajtón keresztül arra lettem figyelmes, hogy a szolgálatban lévő férfi betegápoló (névtábla nélkül!) minősíthetetlen hangon lehordja az egyik beteget, aki - mint az egyoldalú kiabálásból kiderült - nem megfelelően végezte el a dolgát. A betegápoló férfi felháborodva, dúlva-fúlva és fennhangon szitkozódva jött-ment, intézkedett a folyosón, majd hívott egy magas, szőke, rövid hajú, vékony alkatú (névtábla nélkül!) ápolónőt, hogy győződjön meg ő is a történtekről.   A beteget a nővér is kioktatta alaposan, miszerint ő "érthetően és európai módon" elmagyarázta, hogyan kell a pelenkát használni.   Ekkor még nem tudtam melyik beteggel van probléma, de már az egész kiszolgáltatottsági procedúrától borzasztóan ideges lettem, felzaklatott az alpári hangnem és a szobából kijövő ápolónőt sírva megkérdeztem, miért beszélnek ilyen hangnemben a beteggel? Mi történt? Az én betegemmel van valami baj? A nővér igen részletesen és szemléletesen elmagyarázta, hogy a 2 sz. ágyon fekvő beteg - aki egyébként az én hozzátartozóm - hogyan és hová kente szét a pelenka tartalmát, majd látva az állapotomat, egy darabig álldogált előttem és párszor megismételte, hogy elnézést kér. Nem tőlem kellett volna.   Nem kizárva az együttérzésből adódó túlérzékenységemet (?), valamennyi beteg és leendő betegtársam nevében kikérem magunknak az ilyen bánásmódot, felháborítónak és elfogadhatatlannak tartom a történteket, ezért kifejezetten megkérem Önöket a betegápoló megfelelő elmarasztalására.     Válaszukat várva, üdvözlettel  


2014. július 26. 8:08

Már az orvosok is kizsebelnek, ha nem figyelsz!

Tehát mindenki legyen résen. Az orvostársadalomnak meg gratuláljunk, miszerint istennek képzelik magukat és azt hiszik, hogy ők az emberek. Tisztelt Praxis blog! Újabb gyöngyszemet olvashatunk az igen drága hazai orvostársadalom mindennapos jogellenes tevékenységeiről a neten: A cikk arról szól, hogy a páciens az egészségügyi szolgáltatójánál bankkártyával szeretne fizetni, akkor az többe kerül a páciensnek, mivel az eü. szolgáltató kártyás fizetésért plusz díjat számol fel.   Erről megkérdezték az egyik felügyeleti szervet, mely kimondja, hogy ez bizony jogellenes, hiszen a készpénzkímélő fizetési módozatokat nem lehet extra díjjal megfejelni (Pft. 36. § (4) )   (forrás:http://www.bankracio.hu/blogpost/233-ha-ilyet-latsz-az-torvenytelen-ne-hagyd-hogy-megvezessenek) Tehát mindenki legyen résen. Az orvostársadalomnak meg gratuláljunk, miszerint istennek képzelik magukat és azt hiszik, hogy ők az emberek (olvasatukban: a prolik) és a törvények felett állnak: nekik mindent szabad! Hát nem.


2014. július 24. 7:12

Vigye le a lázát, ahogy akarja! Nem tüdőgyulladás csak meghúzta az oldalát!

Köszönöm a mentőnek és az ügyeletnek, hogy hagytak szenvedni szombat éjjel, az ügyeletes doktornőnek pedig a szakszerű vizsgálatot, miszerint csak meghúzta. Három napos sátrazásra készültem, már minden barátom és a párom is ott volt, de nekem még dolgoznom kellett, utána csatlakoztam volna a társasághoz. Rettenetesen beteg lettem, először azt gondoltam torokgyulladás. Másnap szombatra 40 fokos lázam volt és a jobb oldalamnál fájdalmat érzékeltem. Otthon csak Flector granulátum volt, mert párom levitte táborba a gyógyszereket. Teljesen egyedül voltam, nem bírtam kimenni a konyhába sem, mert ha felálltam szédültem és ájulás közeli állapotban voltam.     Egyre jobban fájt az oldalam is. Párom felhívta az ügyeletet, hogy jöjjenek ki, mert tök egyedül vagyok a lakásban gyógyszerek nélkül tüdőgyulladás gyanúsan, 40 fokos lázzal. Azt mondták vigyem le a lázam, ahogy akarom, hideg borogatás, hideg zuhany. Mintha képes lettem volna a fürdőig elmenni.     Minden barátom, akit hívhattam volna segítségért a táborban volt. Harmadszori megkeresésre is lerázott minket az ügyelet. Végül párom elindult haza, ami jó két órába telt. Akkor adott enni, meg vizet, lázcsillapítót. Kicsit jobban lettem.     Ahogy várható volt estére rosszabbodott az állapotom, újra hívtuk az ügyeletet, akkor egy normálisabb nő volt a vonalban és azt javasolta, hogy menjünk a Honvéd kórház sürgősségi ellátására.      Taxiba be, Honvéd kórház. Az orvos fél óra várakozás után leült velem és közölte, hogy nem árul zsákbamacskát 43an vannak előttem, legalább 3 óra mire sorra kerülök. A tüneteim alapján pedig valóban tüdőgyulladás lehet. Menjünk az ügyeletre, ők csak lerázzák a betegeket, fognak velem foglalkozni, ha személyesen megyek. Hideg fém pad, huzat. Úgy döntöttem próbáljuk meg az ügyeletet személyesen.     Taxi, ügyelet. Csak egy nővér volt ott, aki azt mondta maximum egy algopyrin injekciót tud adni semmi mást, az orvos hajnali 5ig járja a várost betegről betegre. Jöjjek vissza reggel, akkor csinálnak egy beutalót a Péterfybe és akkor mindenképpen fogadnak. Hazamentünk. Azt az éjszakát senkinek sem kívánom. Iszonyú fájdalmaim voltak minden lélegzetvételnél ráadásként folyton köhögőroham jött rám, ami csak tetézte a fájdalmaim. A köhögőrohamok között pedig sírógörcs jött rám, néha üvöltöttem fájdalmamban mikor meg kellett mozduljak. Párom tehetetlenül hívogatta a mentőt és az ügyeletet felváltva és nem jöttek ki. Alig kaptam levegőt, szörnyű volt, már azt hittem reggelig meghalok vagy fulladásban vagy a fájdalomtól. Hitegettek minket, hogy mindjárt jön az ügyelet. Nem jött... Reggel fél 10-kor nagy kegyesen megérkezett az ügyelet, úgy hogy előző nap 15 órától hívogattuk őket. Felőlük meg is halhattam volna. Majd bunkó parasztként viselkedve végre megvizsgált a "doktornő" és megállapította, hogy meghúztam az oldalamat! De a torkom nem szép, ír fel antibiotikumot.     Már beletörődtem, hogy lehet tényleg túlspiráztam és tényleg csak meghúztam magam, bár az nem terjed. Bekentem mindenfélével, amit izomhúzódásra szoktam, nyilván nem használt. Bevettem az antibiotikumot és aludtam egy órácskát, majd sírva keltem fel, hogy már nem csak az oldalam fáj, hanem a mellemnél is szúr. Mozdulni sem bírtam, alig éltem és csak pihegtem. Enni-inni nem bírtam. Végül egy barátunk javaslatára eltaxiztunk az Uzsokiba, ahol egyből fogadtak, nem problémáztak és 20 perc alatt megállapították, hogy súlyos tüdőgyulladásom van. Addigra már menni sem bírtam, alig voltam magamnál, kerekesszékkel tologattak a vizsgálatokra oxigénmaszkkal.     Másfél hetet töltöttem kórházban és további 10 napot kell otthon töltenem, mert olyan súlyos állapotban volt a tüdőm. Emellett rengeteg antibiotikum és gyulladásgyökkentők.  Köszönöm a mentőnek és az ügyeletnek, hogy hagytak szenvedni szombat éjjel, az ügyeletes doktornőnek pedig a szakszerű vizsgálatot miszerint csak meghúztam az oldalamat. Ha nincs ismerősünk az Uzsokiban, aki ajánlja őket, isten tudja mikor jutok orvoshoz, ki tudja milyen szövődményeim lennének. Már csak az a kérdés, hogy minek fizetem a TB-t, ha nem jönnek ki ilyen tünetekre, meg a szakképzett ügyeletest, aki leszarom módon félrediagnosztizált.  


2014. július 20. 7:53

Azonnal leprás leszek a szemükben és többet nem fogadnak

Nagyon úgy tűnik, ha meg akarok gyógyulni, akkor valahova külföldre kell mennem, hogy helyrehozzák azt, amit az itteni orvosok elrontottak. Tisztelt Praxis!   Rendkívül örültem, hogy megtaláltam a weboldalukat. A történetem után magam is gondolkodtam valami hasonlót létrehozni, de Önök ezt már profin megcsinálták. A történetem röviden, amit szeretném, ha közzé tennének:   2014. május 23-án volt egy rutin sérv műtétem Miskolcon a Megyei Kórház általános sebészetén.   A sérv kialakulása abból eredt, hogy 2011. november 5-én hashártya gyulladás miatt életmentő műtétem volt ugyanebben a kórházban. Akkor hosszában teljes egészében föl kellett vágni a hasam. Már ekkor is voltak gondok, a műtét után két nappal nagyon rosszul voltam, görcsöltem, hánytam, ennek ellenére az orvosom, aki a műtétet végezte és egyben éppen akkor ügyeletes volt, nem látott el, annak ellenére sem, hogy a férjem, a nővér, de még a másik sebészet főorvosa is kifejezetten kérte.   A másik főorvost visszahívta telefonon, hogy minden rendben van velem, pedig rám se nézett. Mindegy, ebből a műtétből felépültem, viszont lett belőle egy hasfali sérvem. Nem vagyok biztos abban, hogy nem a szakszerűtlen ellátás következtében keletkezett. Mivel a kiszakadt hasfal magától nem forr össze, a családom unszolására kés alá feküdtem ismét, sajnos ugyanabban a kórházban, de már egy másik orvosnál. Állítólag ezeknek a műtéteknek a specialistája, oktatja is a módszerét. Már a műtőből kijövet feltűnt, hogy extrém módon megnőtt a hasam, amit jeleztem is az operáló orvosnak, de szerinte minden rendben volt. Ezzel a műtéti technikával már 8 nap múlva munkába lehetne állni, mindennek rendbe kellett volna jönni. Ezzel szemben 7 héttel a műtét után is vannak még fájdalmaim és a hasam még mindig 20 cm-el nagyobb a műtét előttihez képest.   Többször visszamentem az operáló orvoshoz, aki szerint minden rendben volt, természetesen. Annak ellenére, hogy a megnövekedett has együtt jár egy folyamatos, nem túl erős fájdalommal is. Másfél héttel ezelőtt szintén visszamentem, ekkor tört ki a balhé! Az orvos szerint a hasam növekedésének semmi köze nincs a műtéthez. Minősíthetetlen stílusban beszélt velem. Utána meg azt mondta, hogy nem vagyok életveszélyben, csupán pokollá tette az életem.   Azóta 4 másik orvosnál is jártam, akik szóban elmondják, hogy valami nincs rendben, de senki nem vállalja el a kezelésemet, vagy egy esetleges háló eltávolító műtétet. Azonnal leprás leszek a szemükben és többet nem fogadnak és nem veszik föl a telefont. Egy hete nem tudom azt elérni, hogy egy szakorvos beutaljon egy CT vizsgálatra. Nagyon úgy tűnik, ha meg akarok gyógyulni, akkor valahova külföldre kell mennem, hogy helyrehozzák azt, amit az itteni orvosok elrontottak.   A facebookos bejegyzésemre egyetlen nap alatt több, mint 100 hozzászólás érkezett, ami azt jelzi, hogy iszonyatosan nagy a probléma ezen a téren ma Magyarországon.   Köszönettel: Molnár Imréné


2014. július 13. 6:00

Már nem merek orvoshoz menni

Beleegyeztem a műtétbe, ezután kitoltak a hideg folyosóra egy szál lepedővel letakarva, amúgy is vacogtam a fájdalomtól, mert több órán keresztül ott feküdtem. Tisztelt Praxis blog!   Nekem is van egy nagyszerű történetem az orvosokról. 2012. November elején eltörtem a bal bokámat két oldali darabos bokatörésem volt, délelőtt 11 órakor bevitt a párom kocsival a kórházba ahol egyből mondta az orvos, hogy választhatok vagy hagyom, hogy megműtsék, és így talán nem leszek sánta vagy választom a sima gipszet és sántán élem le az életem hátralévő idejét. Nem értettem, hogy miért a beteg dolga a szakmai elbírálás a sérülésének?   Beleegyeztem a műtétbe természetesen ezután kitoltak a hideg folyosóra egy szál lepedővel letakarva, amúgy is vacogtam a fájdalomtól, mert több órán keresztül ott feküdtem.   A műtétet sikeresen túléltem 3 órán keresztül, utána panaszkodtam az orvosnak, hogy fáj a ball vállam is, de azt mondta, hogy egyszerre csak egy dologra koncentráljunk és ennyiben maradtunk. Több hónap után mikor már aludni sem bírtam elbicegtem a reuma osztályra ahol minden féle fájdalomcsillapítókat adtak végül kikönyörögtem egy röntgent és kiderült, hogy folyadékgyülem van a vállamba, akkor még tovább kezelgetett volna a főorvosnő, de én már meguntam a nem gyógyítani akarását és kértem az ortopédiára is beutalót.   Onnan elküldtek a kórházba ott injekciókat kaptam a vállamba, de mégsem lett jó, ezért további 2 hónap várakozás következett MR vizsgálatra, ahol megállapították, hogy jobban mozgok, mint a leletem mutatja, addigra a ball vállamban lévő folyadék sem távozott, sőt deformitás is létrejött és rotátorköpeny szakadás is volt.   Azóta is ezzel élek együtt most 2014.07. van, de már nem merek elmenni orvoshoz. Köszönöm, hogy leírhattam legalább a magyar orvosok hozzáállását a betegekhez.


2014. július 12. 6:00

Bele is halhatott volna az édesanyám

Úgy érzem a leletet próbálták kezelni és nem a beteget és ez volt szerintem a hiba. Tisztelt Praxis blog!   Kérem ezt az írást az anonimitásom megőrzése mellett jelentessék meg.Amennyiben persze úgy gondolják,hogy tanulságos lehet. Az alábbi eset a 40-es éveiben járó édesanyámmal esett meg.Sajnos magasvérnyomás betegsége van,túlsúlyos is.Rövid időn belül(pár hét)2 alkalommal kapott a jobb lábszárára orbáncot.Egyik nap a jobb lábszára nagyon elkezdett fájni.Piros volt,duzzadt volt és mint a kő,olyan lett az izma.Írány a kórház SBO-ja,trombózisra gyanakodtunk,már volt egy gyanúja 10 éve,akkor nem igazolták a bajt.   Na,kórház,SBO.Megvizsgálta egy fiatal orvos.Idézek a zárójelentésből:"Jobb oldali lábszárizomzat kötött,homans pozitív."Laborban minimális vvt,CRP (29,6),D-dimer(2,5),fehérvérsejt (12,9) eltérés.Orvosa mondja,valószínűleg mélyvénás thrombózisa van anyumnak.Majd jött a Doopler vizsgálat.Nem tudom,mit jelentenek a leletben leírtak,de anyunak csak a combhajlatban és térdhajlatban nézte meg vele."Trombózisra utaló eltérés nem látható.Az a. és v.femoralis ill.popliteában norm.áramlás látható." Ezzel anyum vizsgálata befejeződött,mondták kímélje,borogassa.Kapott még preventiv céllal 2 amp. 0,4ml Clexanet.   Jó,elfogadtuk amit mondtak,nyilván az orvos jobban tudja ezeket.De a történetnek ezzel nincs vége.Anyum aznap éjjel arra ébredt,hogy rosszul van.Úgy írta le,mintha kötőtűt szúrtak volna a nyakánál és a lapockájánál be,a hátába.Nagyon rosszul volt,szédölgött,erős fájdalmai voltak,köhögött,légzés is nagyon fájt neki.Bevett a fájdalomcsillapítóból,amit kapott az SBO-n és imádkozott,hogy aludni tudjon.   Másnap reggel azzal fogadott,hogy a lába már nem feszül,sokkal jobb lett.De valami fura levertség,gyengeség van rajta,egész nap feküdt,nem volt jól.Viszont nem akart orvoshoz menni,biztos valamit benyelt.Azért mi addig győzködtük,míg elment a házi orvosunkhoz.Nem tudom,ott az orvos miből látta,de egyből mondta anyumnak vizsgálat nélkül,hogy tüdőembóliája van.Lefektette a vizsgálóágyra,Clexane hasba és hívta a mentőket.Nem abba a kórházba vitték,ahol korábban volt,egy másikba.Ott vérgáz,D-dimer,ekg után mellkas CT,ami igazolta a tüdőembóliát.Egy közepes artéria záródott el a jobb oldalon.Innen már minden ment,ahogy kellett.Annyit még hozzá akarok tenni,hogy amikor a kórházban volt még az embólia miatt,ismét Dooplert végeztek és most megtalálták a "helyét"a jobb lábszárában,Mégis ott volt...   Nem akarok dühöngeni,vádaskodni.Nyilván hibázhat az orvos is,nem tudom,laikus vagyok,talán nem is hibázott.Csak fura,hogy az 5 nappal korábbi Dooplernél nem látták meg a trombózist.Úgy érzem a leletet próbálták kezelni és nem a beteget és ez volt szerintem a hiba.Mert abban biztos vagyok.hogy senki nem akart rosszat anyumnak,nem akart felületes lenni,lekoptatni minket.Nem is éreztük ezt amíg ott voltunk.Dehát az a fránya UH gép döntött a diagnozisról...   Lényeg,hogy jól sült el a dolog,bár kiráz a hideg a gondolattól,hogy anyum bele is halhatott volna.Ez a legrosszabb az egészben. Azóta kiderült,hogy anyu Leiden és FIIv heterozygota,amit én is örököltem.:S Élethosszig tartó alvadásgátló kezelés.Nem baj,legalább életben vagyunk.:) Nika(25)


2014. július 11. 6:00

Ha orvosra fáj a fogad...

Van egy fájós fog, immár két hete, orvostól-orvosig járunk vele, és sajnos sehol nem kaptunk végleges ellátást. Tisztelt Praxis Blog! Megköszönném, ha megjelenítenék az alábbi írásom. Ha orvosra fáj a fogad.....   Történetünk másfél hete kezdödött. Férjem csütörtök este  fogfájásra panaszkodott. Pénteken munka után irány a kerületi fogászat. Miután megérkezett, egy asszisztens közölte, hogy csak azokat fogadják, akiknek időpontjuk van. Mindenhol így müködik, tudjuk jól, de sürgösségi eset révén, reméltük az ellátást. Két és fél óra várakozás után dolgavégezetlenül eljött. Hétvégén irány  a Szentkirály utcában lévő ügyelet. Ott nem tudnak vele foglalkozni, mert nincs tömő anyag, nem is rendelnek, hiszen sürgősséggel húzni szoktak. Amúgy nagyon helyesek, kedvesek voltak. Hál istennek nagyon szép egészséges fogakkal rendelkezik a párom, nem is szerette volna kihúzatni. Marad az Algoflex. Hétfőn telefon a kerületi rendelőintézetbe, hogy legyenek szívesek időpontot adni. Július közepére tudnak csak.   Nem jó, mert már x napja fáj, és jártuk már ott is, és az ügyeleten is.  A doktornő kedvesen elmagyarázta, hogy menjen oda szerda délután, akkor lesz röntgengép is, időpontot igaz nem ad, de megígéri, hogy most sorra fog kerülni. Sorra került, de a problémát nem tudták megoldani.  Egy db fog kilukadt, 4 gyökércsatornás, nincs tágító eszköz. Beutaló a Szentkirályi Klinikára. Ma pénteken ott járt a férjem, ahol megnézték, és felírták várólistára.  Kb. szeptermberre kerülhet rá a sor. Mivel az anyagi lehetőségeink nem engedik, ezért a magán praxist meg sem próbáltuk. Mire összeszednénk a kb. 30 ezer forintot, addigra szeptembert írunk. (Doktornő jelezte, hogy van még ez a lehetőség, kb. ennyi pénzért). Ez az a pont, amikor ide ültem, hogy megírom.   Annyi mindent olvastam már itt a blogon, jót-rosszat egyaránt, de nem a bántó szándék vezérelt, hogy leírtam az esetünket. Én az ellátó rendszert nem értem.     Van egy fájós fog, immár kéthete, orvostól-orvosig járunk vele, és sajnos sehol nem kaptunk végleges ellátást. Látjuk, tudjuk, halljuk, tapasztaljuk, hogy szar van a palacsintában, amit egészségügynek hívnak, de sokat nem tudunk tenni ellene. Elfogadjuk, hogy ennyi pénzért (Tb járadék) ilyen ellátást lehet kapni. Amin inkább meglepődtem, az az ügyeleti ellátás.  Vagy inkább a saját tudatlanságom, nevezetesen, hogy nem tartanak tőmítő anyagot. Amit viszont nem értek, az a várólista. Laikusként úgy gondolom, hogy egy protézis műtétnél indokolt a várólista, de egy fogászati beavatkozásnál?  Ha van itt szakértő, megköszönném, ha felvilágosítana.     Köszönettel: D.F.Zs.  


2014. július 10. 6:00

Amiért szinte bármit megtesz egy NŐ!

Ha műtétet akar várom a magánrendelésen , onnan a jövő héten műtőbe kerülhet... zomorúan , mégis bizakodva írom meg Önöknek a történetem ... Régi mondás .... egy NŐ két dologért tesz szinte mindent .. Az egyik hogy lehessen gyermeke , a másik az az hogy elkerülje a gyermek áldást !   Én az előbbiért küzdök - egész pontosan a harmadik babáért .  A kisebbik gyerkőc születése után komoly problémákkal szembesültem : megsüllyedt a méhem , a hüvelyben első és hátsófali előre esés jelentkezett . Vizelet széklet tartási problémák ... A házasélet kellemetlenné vált . A párom türelmes ember , s elkötelezett a családja mellett . Kitart mellettünk támogat mindenben . Mikor elérkezettnek tartottuk az időt bejelentkeztem egy állami rendelésre ... elmondtam a panaszom ....   A Doktornak VICCES kedve volt ....  - legalább is azt hitte poénos amit mond .  Idézem : " Mindig arra vágytam , hogy ugorjanak a nők ha kinyitom az ajtót ! Csak a kor és a súly kívánság nem teljesül . "   Az utána következő Kínos csendet a nővér törte meg . majd vizsgálat következett .  " Ha műtétet akar várom a magán rendelésen , onnan a jövő héten műtőbe kerülhet . Innen , csak fogyást minimum 30 kilót / 176 Magas és 85 kg vagyok / és konzervatív terápiát javasolok . - Egy barátom / méregdrága / eszközeivel . Megalázottan jöttem ki a rendelőből ....    Másnap kerestem egy másik kórházat szintén állami rendeléssel .  Két hét múlva műtőben voltam .Addig rengeteg labor vizsgálat és 3 ultrahang -a műtétet végző orvos által végezve - ennek később nagy jelentősége lesz ! Voltam néhány orvosnál már életemben ... De ilyen türelmes  figyelmes orvossal még nem találkoztam .  Méhszáj rekonstrukciót első és hátsó fali hüvelyplasztikát gát plasztikát valamint méh szalag felvarrást csinált ! A műtét rendben zajlott . Egy hét múlva cső kivétel . Kellemetlen volt , de azt hiszem így normális . A műtét utáni fájdalom iszonyú de erre felkészültem .    A cső kivétel másnapján erős alhasi görcsökkel darabos nagy mennyiségű vérzés jelentkezett . irány az ügyelet . Ahol sokk szerűen ható diagnózist kaptam . FENYEGETŐ Vetélés !     De hát két hete műtöttek az elmúlt 4 hétben 5 ultrahang vizsgálaton voltam .  Miért nem vették észre hogy 8 hetes terhes vagyok ?  Van egy 1 esztendős babám aki még szopik , a menzesem nem állt helyre a szülés óta , de védekezésre gondoltunk Pharmatex hüvelytablettát használtunk .  Hogy történhetett meg , hogy 6 hetes terhességet nem vesz észre egy nőgyógyász ??????? műtét közben sem !   Most reménykedve számolom a perceket ... Akarom ezt a babát , hiszen első sorban a gyermekáldás miatt vállaltam a műtétet . kb 6 hónappal későbbre terveztük .    Ha sikerül megtartani biztos nem állami rendelésre megyek vele !    TANULSÁG pénz nélkül nincs remény ...   Kívánom ,hogy mással ne forduljon elő ilyen baklövés ...   Angyal


2014. július 9. 11:05

Lusta, lelketlen ügyeletes orvos

Most rászorult volna, de a lelketlen orvosnak még volt egy óra hátra az ügyeletből, és ő már nem akart kimenni sehova. Tisztelt blog olvasók!   2014.07.07-én kénytelenek voltunk a férjemhez kihívni a miskolci háziorvosi ügyeletet. Egy hólyag és egy prosztata műtét után egész éjjel kibírhatatlan fájdalmai voltak. Az ügyeletes orvos visszahívott telefonon, és közölte, hogy majd 8 óra után inkább egy mentőt küld. Ezt egyszer már megcsinálták. Mivel a mentő csak a sürgősségire szállíthatja a betegeket, és az órákat vesz igénybe, anélkül, hogy bármi történne.   Közöltük, hogy az urológia főorvosa 7-től rendel, és nem bírja a fájdalmakat 8 óráig. 20 perc múlva újra hívott, hogy akkor 7 óra után jön a mentő, de azt majd a másik orvos intézi, mert 7-kor váltanak. Ez 6 órakor volt. Az út az ügyelettől a lakásunkig autóval 10 perc.   A férjem talán életében először kikelt magából, és mondta az orvosnak, hogy gyalázat, hogy nem hajlandó a beteghez kimenni, inkább a mentőt küldi, és már nem először. Hagyja a francba az egészet, nem kell semmi, majd megoldjuk magunk. Az orvos magyarázkodni kezdett, de mi ezt már nem vártuk meg. Hívtunk egy taxit, Mikor a sofőrnek elmondtuk, hogy kb. 20 percig bírja a férjem vizelés nélkül, ő 17 perc alatt bevitt az urológiai osztályra, ahol jelenleg is fekszik a férjem. 67 éves koráig soha nem fordult elő, hogy ügyeletes orvos kellett volna.   Most rászorult volna, de a lelketlen orvosnak még volt egy óra hátra az ügyeletből, és ő már nem akart kimenni sehova. Kívánom neki, hogy egyszer tapasztalja meg, milyen, amikor egy éjszakán keresztül folyton wc--re kell járnia, és pokoli kínokat áll ki.   Üdvözlettel M. Mária  


2014. július 7. 5:47

Felőlük meg is dögölhet az ember

Az igaz, fiatal nem vagyok, de 49 évesen ennyit szenvedni. Ha évekkel előtte nem néznek hülyének, nem így lennék. Ezek az orvosok, tisztelet a kivételnek. Tisztelt Praxis!   Ibolya vagyok,  Pécsi,  régóta  voltak háti gerinc fájdalmaim  és mindenem fájt. A Pécsi neurológiai klinikán vizsgáltak sokat, de nem találtak semmit, mondván pánikbeteg vagyok. Sokat szenvedtem. De akkor sem nyugodtam bele, ez már  elviselhetetlen volt. A professzor úr fogadott, kérdésemre meg nézte a papírjaimat és közölte, mennyek el paraterapeutához  mert pszichológiai bajom van.   De előtte kezeltek bent a kórházba, mint hülyét mindenféle antidepresszáns gyógyszerekkel. Olyan szintén voltam, se aludni, se menni nem tudtam, a fájdalom dupla volt. Kértem az orvost, ne kezelje ezzel, de tiszta hülyének néztek. Férjem ezt látván haza hozott, alig tudott helyre rakni, menni nem tudtam, rohamaim voltak a gyógyszer elvonástól. Pár hona múlva nem bírtam, újból kértem segítséget, de megint ezt tanácsolták. 2012 januárban már fölkelni nem bírtam, köhögés, láz, nagy fájdalmaim voltak. Éjjel bevitt a mentő hát ugyan oda. Fél 2 volt úgy, néztek rám, mint a véres rongyra. Jött egy fiatal doki, kérdezte, mi bajom. Megnyomogatta a hátam, utána hallottam a nővérek mondták, ez pánikbeteg. Kaptam egy injekció algopyrint és kész, a folyosón voltam reggelig.   Aztán 6-kor jött az orvos, haza mehet, nincs semmi baj. Férjem jött és elvitt az sztk-ba. ott a tüdő orvos megnézett. Kiderült, a tüdőm, televan vízzel, az  antibiotikum nem használt. Február 12-én leszívta az orvos, másnap telefonon kerestek, hogy tele van rákos sejtekkel, azonnal hematológiai. Oda vitt a férjem rendes volt a doki, megvizsgált, mondtam mióta szenvedek és mi a bajom csontvelőt vett. Másnap kiderült, akut limfoblastos leukémia, gratulálok CT Mr vizsgálat magam tele daganattal lépemen, a gerincen ökölnyi. Mellkason szétszórt, igen ez a pánikbetegség!!!   Kemoterápiás kezelés, tüdőembólia kétoldali. Fertőzés, egy hónap hasmenés hányás majdnem meghaltam, hat hónapot voltam kórházba. Azóta is szenvedek, de még élek, jelenleg stagnálás van remisszio, de se gyógyszert nem adnak, semmit nem kell szednem, ilyet eddig nem. Hallottam most ugyan úgy vagyok, mint akkor. De most sem foglalkozik vele nagyon senki. Itthon szenvedek ugyanúgy. Véremből nem mutatja ki a betegséget az orvosok.   Meg azt mondják nincs semmi baj, ez van, dögöljön meg az ember, mondván sokat költöttek rám. Az igaz, fiatal nem vagyok, de 49 évesen ennyit szenvedni… Ha évekkel előtte nem néznek hülyének, nem így lennék. Ezek az orvosok, tisztelet a kivételnek.   Üdv Ibolya  


2014. július 4. 5:52

Nem vették észre a balesetin, hogy eltört az ujjam

Néhány hétig gyógytornára jártam, végül D. J. főorvos határozottan kijelentette, hogy nincs értelme tovább járnom, mivel nem kezdtem időben, már nem fog helyreállni az ujjam. Tisztelt Praxis!   2013. április 16-án eltört a jobb kezem középső ujja. Mivel nem voltam benne biztos, és sokan voltak a balesetin, nem vártam ki a sort, de másnap reggel visszamentem, mert nem javult. K. A. készíttetett röntgenfelvételt, majd ez alapján megállapította, hogy nincs eltörve.   Mivel három hét alatt nem gyógyult, az Auróra utcai jeszben is megnézettem, de ott K. A. lelete alapján megnyugtattak, hogy ez lassan gyógyul. Júniusban, a Feleségem a lábával járt kezelésre, Ifj. S. M. magánrendelésére, és 25-én elkísértem.     Kiderült, hogy Id. Sz. M. is rendel ugyanott, és Ő kézspecialista, a Péterfy Sándor utcai Kórház (ide tartozik a Fiumei úti rendelő is) orvos igazgatója. Éppen a Péterfy Sándor utcában érték el telefonon, és néhány órával későbbre megbeszéltük, hogy visszamegyek, addigra Ő is ott lesz. Így is lett, és kiderült, hogy eltűnt az áprilisi röntgenfelvétel. Egyből arra gondoltam, hogy biztosan mégis eltört. Másnap bementem a Péterfy Sándor utcai Körházba, ahol egy újabb felvételről kiderült, hogy tényleg el volt törve az ujjam.   Néhány hétig gyógytornára jártam, végül D. J. főorvos határozottan kijelentette, hogy nincs értelme tovább járnom, mivel nem kezdtem időben, már nem fog helyreállni az ujjam.   Pataki Gergely


2014. július 3. 6:00

Addig lesz lyukas a fogam, ameddig nem telik maszek ellátásra

Már pedig addig nincs tömés, míg nincs a hátsó fogakról röntgen.Igaz, ha véletlenül rosszak lennének azok a fogak, nem biztos,hogy meg tudja csinálni mert idézem: "Nem biztos hogy van elég tudásom hozzá!" Tisztelt Praxis!   Nos az Én történetem nem volt százezres nagyságrendű de annál bosszantóbb. Lajosmizsén lakom és a helyi egészségházban folyik az egészségügyi ellátás.Többek közt a fogászat is. Éveken keresztül egy nagyszerű orvos volt az ellátó fogász. Ki merem írni a nevét mert megérdemli.Szántó Kristóf doktor úr.Ő ízig vérig teljes szívből orvos volt. Valószínű ez is lett a veszte mert elege lett és elment.     Jött helyette egy doktornő. No hát az ő és az én történetem itt kezdődik. Kiesett az első fogamból a tömés és hát azt hiszem vagyunk manapság egy páran akinek nem telik  maszekre így én is elmentem hozzá tömje már be. A máskor zsúfolt váró most üresen kongott.Viszonylag gyorsan nyílt az ajtó.Mielőtt felálltam volna a doktornő (személyesen!!) a kezembe nyomott egy kérdőívet mondván töltsem ki és elviharzott.Abban a kérdőívben minden volt vagy húsz kérdés  még majdnem a lábméretemet is megkérdezték. Ikszeltem szépen aztán a hívó szóra bementem a rendelőbe és ahogy szokott lenni a fogorvosi székbe.Mondom a doktornőnek kilyukadt az első fogam tömje már  be. Á nem úgy megy az mondta, először átnézzük a többit is.Nézegette kérdezgetett ez fáj e? Az fáj e? Mondom nekem nem fáj egyik sem csak csupán kiesett a tömés azt csinálja.Mire Ő.     Addig nem csinálom amíg meg nem röntgeneztetem a két hátsó fogat mert az ...gyanús.De hát mondom az plusz egy nap meg vagy 50 kilométer autózás a megyeszékhelyig meg vissza.Arról nem is beszélve,hogy semmi bajom a hátsó fogaimmal.Már pedig addig nincs tömés míg nincs a hátsó fogakról röntgen.Igaz ha véletlenül rosszak lennének azok a fogak nem biztos,hogy meg bírja csinálni mert idézem:Nem biztos hogy van elég tudásom hozzá.!!!! Róka fogta csuka. Aztán húsz percig ecsetelte a fogápolás szabályait és fortélyait és mint aki jól végezte dolgát elköszönt és be volt fejezve az ellátás.Álltam mint ama bizonyos a lakodalomban.Ennyi???     Hát nekem maradt elől a mai napig egy lyukas fogam míg nem fog telni maszekre. Gondolom önkormányzati meg OEP  szemmel nagyon gazdaságos a doktornő mert hát ugye nem költött semmit igaz nem is csinált semmit.Halkan jegyezem meg a szomszéd szobába van röntgen de csak az orvos használhatja ennek ellenére beküldött volna a megyeszékhelyre...-!     Királyság a fogorvos dolga.Az önkormányzat fizeti biztos pénz.Felelősség alig mert csak tovább utalja a beteget ha nem akar foglalkozni vele.És persze viselhet két betűt a neve előtt.     Tiszteletem kedves Alexandra doktornő!  


2014. július 2. 5:28

Másfél év várakozás endometriosis műtétre, de lehet hamarabb is 2 millióért

Minden betegnek csak azt tudom javasolni, ne álljon meg egy orvosnál, ha látja, hogy nem mennek előre az események és az állapota rosszabbodik. Tisztelt Praxis!   Babát szeretnénk, de a vastagbél endometriózis miatt nem jött, csak a műtét fog segíteni.   Engem dr. B-hezirányítottak az I. sz. Női Klinikára a Baross utcába, miszerint az országban ő állítólag a legnagyobb penge a vastagbél endometriózis műtétekben. Korábban 2013. december végén jártam nála, pontosabban dr. F-nél, (mivel B nem ért rá), aki erre a műtétre 2015. márciusra adott időpontot. Nem hagyott nyugodni a dolog még két orvossal megnézettettem magam hátha nagyobb sikerrel járok és talán kapok hamarabb időpontot máshol. Az orvosok mind továbbküldtek, végül dr. B-nél kötöttem ki, a sebész felhívta, akivel együtt operálni szokott, hogy megyek másnap reggel 8-ra. Másnap délelőtt háromnegyed 8-tól (elsőként adtam be a papíromat) délután egy óráig vártam, hogy behívjon. 11 órakor az asszisztensnőt kérdeztem, hogy mikor kerül rám a sor, hiszen elsőként adtam be a papírt és régóta várok, sőt akik utánam jöttek már rég be is hívták őket. Türelem, a doktor úr majd hív. Szerintem direkt hívott be ilyen későn. Mikor bementem, közölte, hogy ne is mondjon semmit mindent tudok magáról. Ez érdekes, mert most látott először és én is őt. Gyorsan nézett is időpontot, közöltem, hogy már kaptam időpontot 2015. márciusára, nézegette a vonalas spirálfüzetet amibe tollal, írkálják bele, hogy kit mikor műt. Közölte, hogy jaa a kolléganő nem írta be, de nézünk másik időpontot 2015.10.24-re írt be. Azt ha jól számolom 1 év és 7 hónap. Ennyi idő alatt meg lehet szülni két gyereket, ha nem ikrek. Azt mondta sajnos ilyen sok a beteg és ilyen műtétet hetente egyszer csinálnak.   Kérdeztem, hogy addig mit csináljak? Közölte, hogy sportoljak, diétázzak és szedjem  fogamzásgátlót folyamatosan, azzal elmúlnak a tünetek és nem menstruálok, és próbálkozzunk. Ha fogamzásgátlót szedek, hogy fogok teherbe esni???? Amikor ezt meghallottam, összeszedtem az asztalról az eddigi leleteimet, mondtam, hogy köszönöm, de ezt most itt hagyjuk abba szerintem, és eljöttem. A beteg valóban sok, az I. sz. Női Klinikán, az ember oda megy időpontra pl. reggel 8-ra és kiderül, hogy a többi 30 betegnek is azt mondták, hogy reggel 8-ra jöjjön, így nem csoda, hogy reggel 8-14 óráig ott ül az ember.   Az én betegségem, vastagbél endometriosis, ami olyan súlyos, és olyan tünetei vannak, hogy most már a harmadik hónapja minden menstruációkor a székletem véres, és ez a menses első 2-3 napjában tart. Erős alhasi fájás, szédülés, hányinger, étvágytalanság. Közölte a doki, hogy van még most indult egy magánváró lista és esetleg ide fel tud írni de itt is van várakozás. Kérdeztem, hogy és ez önköltséges, közölte igen ez 2 millió forintba kerül, de ha gondolom elmehetek külföldre ott kevesebb a várólistás, kérdeztem, és ott mennyit kellene fizetnem 5 milliót? Erre az volt a választ, körülbelül bár most nem tudja, hogy az euro mennyi. Milyen orvos az ilyen?! Egyáltalán miért orvos még az ilyen! Azóta eltelt 2 hónap hála a nőgyógyászomnak aki ajánlott egy hozzáértő orvost, aki nem elküldött, hanem azt mondta, hogy ezt nagyon gyorsan meg kell operálni, ezzel már nem szabad várni. Azóta mióta Bokor Attilánál jártam eltelt 2 hónap.   Egy hónapja megoperáltak és nagyon gyorsan kaptam időpontot! A főorvos úr aki operált azt mondta, nem sok kellett ahhoz hogy átszakad  a vastagbelem, olyan nagyon össze volt szűkülve hogy életveszélyes állapotba kerültem volna. Annyi történt volna, hogy kiszakad, erős hasfájás a roham mentő bevisz az első ügyeletes kórházba és ott sem csinálnak mást, kivezetik a vastagbelet a hasfalon kívülre. És vártam volna még 1 évet 7 hónapot, hogy megműtsön Bokor Attila???   Minden betegnek csak azt tudom javasolni, hogy ne álljon meg egy orvosnál, ha látja, hogy nem mennek előre az események, nem történik semmi és az állapota nem javul, vagy rosszabbodik és csak küldözgetik mert azt mondják, ez nem az én területem. Az egészségünk fontos és belőlünk csak egy van.      


2014. július 1. 5:19

500 ezret húzta le rólam az orvosok feleslegesen

Borzasztó nagyot csalódtam hogy kétségbeesett embereket hogy van képük így átvágni? Ültem olyan hölggyel a váróba aki hitelt vett fel... Tisztelt Praxis blog!   Hazánk egyik híres meddőségi intézetéről osztok most meg egy történetet:3 év sikertelenség után férjemmel úgy döntöttünk felkeressük a hozzánk legközelebbi Kaáli intézetet hogy végre gyermekünk legyen.A szokásos vizsgálatok elvégzése után inszemináción estem át 3 alkalommal.Az utolsó után annyira megviselt lelkileg a tortúra hogy egy ideig gondolati szinten sem akartam foglalkozni ezzel a témával,úgy gondoltam ha összejön természetesen ok,ha nem később visszatérünk rá.   Eltelt 1,5 év,gondoltam felhívom őket,mondják meg milyen vizsgálatok kellenek.Elmondták milyen hormonok kellenek,a hsg még jó,minden eredmény megvolt amikor újra felhívtam őket időpontért.Közölte velem a nővér(nem az akivel először beszéltem)hogy újra kell konzultáció(15000ft),átjárhatósági vizsgálat újra(45000ft)ciklus monitorozás újra(kb10000ft)!Lett egy rossz érzésem,ami aztán sajnos be is igazolódott:ezek megint leakarnak húzni....!   Az első 3 inszem kB 500ezerbe került.Arra jutottunk felkeresünk egy másik meddőségi szakembert.Mivel tőlem 300km-re praktizál telefonos beszélgetés után az összes leletemet beszkennelve elküldtem.A válasz mellbevágó volt,idézem: "Átnéztem a leleteket. Elég érdekes módon folyik a betegellátás. Ha ennyi a lelete nincs igazából kivizsgálva. Hormonokból a fele hiányzik. Úgy csináltak inseminaciót, hogy nem volt érett petesejt (13-14 mm még nem az) és nem tudunk semmit arról milyen vastag volt a méh nyálkahártyája. Az átjárhatóság is kissé homályos egyik oldal jó, a másik talán.Szóval előbb tisztázni kellene ezeket.   Legelőször a következő ciklusban vérzés után egy egynapos befekvéssel kellene csinálni egy laparoscopia-hysteroscopia vizsgálatot (hasi és méh tükrözés), hogy tisztázzuk az átjárhatóságot és méh eltéréseket. Azután részletes hormonprofilt, és ezek birtokában nekimenni a terápiának."Borzasztó nagyot csalódtam hogy kétségbeesett embereket hogy van képük így átvágni?Ültem olyan hölgyel a váróba aki hitelt vett fel...   Remélem mások nem így járnak,csak a mihez tartás végett írtam le ezt ahogy mondani szokás.   ÜDV.


2014. július 1. 5:19

500 ezret húztak le rólam az orvosok feleslegesen

Borzasztó nagyot csalódtam hogy kétségbeesett embereket hogy van képük így átvágni? Ültem olyan hölggyel a váróba aki hitelt vett fel... Tisztelt Praxis blog!   Hazánk egyik híres meddőségi intézetéről osztok most meg egy történetet:3 év sikertelenség után férjemmel úgy döntöttünk felkeressük a hozzánk legközelebbi Kaáli intézetet hogy végre gyermekünk legyen.A szokásos vizsgálatok elvégzése után inszemináción estem át 3 alkalommal.Az utolsó után annyira megviselt lelkileg a tortúra hogy egy ideig gondolati szinten sem akartam foglalkozni ezzel a témával,úgy gondoltam ha összejön természetesen ok,ha nem később visszatérünk rá.   Eltelt 1,5 év,gondoltam felhívom őket,mondják meg milyen vizsgálatok kellenek.Elmondták milyen hormonok kellenek,a hsg még jó,minden eredmény megvolt amikor újra felhívtam őket időpontért.Közölte velem a nővér(nem az akivel először beszéltem)hogy újra kell konzultáció(15000ft),átjárhatósági vizsgálat újra(45000ft)ciklus monitorozás újra(kb10000ft)!Lett egy rossz érzésem,ami aztán sajnos be is igazolódott:ezek megint leakarnak húzni....!   Az első 3 inszem kB 500ezerbe került.Arra jutottunk felkeresünk egy másik meddőségi szakembert.Mivel tőlem 300km-re praktizál telefonos beszélgetés után az összes leletemet beszkennelve elküldtem.A válasz mellbevágó volt,idézem: "Átnéztem a leleteket. Elég érdekes módon folyik a betegellátás. Ha ennyi a lelete nincs igazából kivizsgálva. Hormonokból a fele hiányzik. Úgy csináltak inseminaciót, hogy nem volt érett petesejt (13-14 mm még nem az) és nem tudunk semmit arról milyen vastag volt a méh nyálkahártyája. Az átjárhatóság is kissé homályos egyik oldal jó, a másik talán.Szóval előbb tisztázni kellene ezeket.   Legelőször a következő ciklusban vérzés után egy egynapos befekvéssel kellene csinálni egy laparoscopia-hysteroscopia vizsgálatot (hasi és méh tükrözés), hogy tisztázzuk az átjárhatóságot és méh eltéréseket. Azután részletes hormonprofilt, és ezek birtokában nekimenni a terápiának."Borzasztó nagyot csalódtam hogy kétségbeesett embereket hogy van képük így átvágni?Ültem olyan hölgyel a váróba aki hitelt vett fel...   Remélem mások nem így járnak,csak a mihez tartás végett írtam le ezt ahogy mondani szokás.   ÜDV.


2014. június 27. 7:37

Az sem érdekli őket, ha meghalt valaki

Elhiszem sok a dolog, de menjen el mosogatni, ha nem tud emberhez méltóan bánni az emberekkel. Tisztelt Praxis!   Most jöttem az újpest Károlyi kórházból, ahol apukám fekszik két napja. Sajnos már nem a régi (83) éves mindig elfelejt inni, kapott valami fertőzést is kiszáradt, kénytelen voltam mentőt hívni. Tegnap jól volt, ma kevésbé, de a nappali személyzet eddig nagyon rendes volt, nem róla akartam írni. A szobában rajta kívül még két "mobil" és egy ágyba fekvő napok óta alvó vagy eszméletlen bácsi fekszik.   Az egyik beteg megkért, hogy keressek már egy nővért, mert úgy látja, hogy a bácsi nem vesz levegőt. Elmentem nővért keresni. Nem találtam. Kerestem az orvost nem találtam. Bekopogtattam mindenhova ahol lehetnének. Nem szólt senki. Ott feküdt az osztályon (belgyógyászat) kb 100 beteg se orvos, se ápoló sehol.     Végül előjött két ápoló (nem örömmel, de már hangosan kopogtam, hogy egy bácsi valószínűleg már nem él a kórteremben, vagy csak alig, erre az ápoló- nekem erre nincs időm -. sok a dolgom hagyjon békén. Még 10 percbe telt mire megtaláltam az orvost (adminisztrált és kedves is volt nem képzelem, hogy neki kellene a kórtermekbe körbenézni, hogy vannak a betegek). De a nővér, és itt hagyjam apukámat?   Mikor sehol senki és még egy halotthoz vagy haldoklóhoz sem hajlandók odajönni. Elhiszem sok a dolog, de menjen el mosogatni, ha nem tud emberhez méltóan bánni az emberekkel. Szörnyű. Még ha azt mondta volna, hogy elnézést mindjárt megyek... Még akkor sem lennék ennyire felháborodva. De ez, hogy nem érdekel, ha meghalt hát meghalt...   Na, kiadtam magamból, apukámat féltem, keresek helyet, míg késő nem lesz.   I.  


2014. június 26. 6:28

Nem hajlandó igazolást adni

Hogyan, vagy honnan tudnám ezt az igazolást megszerezni? Nagyon fontos lenne, mert kötelező 50 óra közmunkám van, vagy nem kapok érettségit. Tisztelt Praxis!   Már több mint egy hete vitatkozunk a házi orvosommal. A Közösségi szolgálatomhoz kell nekem egy közösségbe mehet címszó alatt található igazolás. Bementem a háziorvosomhoz, aki egyben az iskolaorvosom is. Megkérdeztem, hogy ad-e nekem egy ilyen igazolást, de ő hetek óta csak azt hajtogatja, hogy"Milyen jogon adjak én ki ilyen igazolást a gyereknek?"   Hiába mondta a tanárom és a munkáltatóm neki, hogy házi orvosként adjon egy olyan igazolást, hogy közösségbe mehetek, ő nem ad. Hogyan, vagy honnan tudnám ezt az igazolást megszerezni, nagyon fontos lenne, mert kötelező 50 óra közmunkám van, vagy nem kapok érettségit.   Ha önök tudnak valamit, kérem, tájékoztassanak.   Válaszukat előre is köszönöm.  


2014. június 25. 6:31

Ha a kórházakon múlik, meghalnak a mentőben

Elborzadva olvasom és nézem,a közelmúltban történteket, ahol eszméletlen betegek a mentőben arra várnak, hogy valamelyik kórház fogadja őket. Tisztelt Praxis blog,és olvasói Az elmúlt napokban azt hiszem mindenki értesült (vagy így, vagy úgy) három olyan esetről, melyekben csupán csak a vak szerencsén múlt, hogy nem végződött halálesettel. Szeretném megtudni, hogy hogyan létezik az, hogy ha egy ügyeletes kórház X napon ügyeletes, akkor nem fogad sürgősségi eseteket. Egészen pontosan szívinfarktusos betegeket, és más sürgősségieket. Elborzadva olvasom és nézem, közelmúltban történteket,ahol eszméletlen betegek a mentőben arra várnak,hogy valamelyik kórház fogadja őket. -77 éves hölgy szívinfarktus gyanújával négy órán át utaztatják a mentőben, mire az orvos határozott fellépésére hajlandóak a beteget kórházba fektetni. A beteg kísérője szerint a mentős orvossal szóba sem akartak állni a kórházak, egyszerűen lerázták. -A 67 éves ténylegesen infarktusos beteget három vagy négy kórház nem fogadja, és ha a mentősök nem küzdenek egy mentőben a betegért, ott hal meg a kórház előtt a lánya szeme láttára. Az orvos, mentős kétségbe esve próbál helyet keresni telefonon, akiket szintén mindenhol leráznak ilyen-olyan indokkal. -A 87 éves rohamokkal, nehézlégzéssel, kínlódó nénihez a mentőt a diszpécser több mint öt óra múlva küldi, holott az ügyeletes orvos sürgős szállítást kér. A hozzátartozó telefonhívásaira az a válasz, hogy legyen türelemmel, majd megelégelve az állandó nyaggatást, egy arrogáns megjegyzést tesz. Győrfi-kopasz Pál  az Országos Mentőszolgálat szóvivője szerint semmi rendkívüli nem történt. (?) Majd megmagyarázza, hogy az orvos dönti el, hogy mennyire sürgős a mentő. Az orvos jelöli ki, hogy nagyjából mennyi idő múlva érkezzen az esetkocsi. Ez lehet 2-3, de akár 6 óra is. Amennyiben nincs közvetlen életveszély, az orvos nem kért azonnali szállítást, ebben az esetben a mentő sem azonnal érkezik-mondta Pál, aki nem tudom, mit szólna, ha a feleségét, vagy a gyermekét hat órán belül vinné el a mentő egy sürgősségi esetben. Csak az a bökkenő, hogy az öt  órát várakozó fulladozó hölgyhöz hívott ügyelet, azonnali szállítást kért, amiből lett öt óra. Nem akarnék itt szellemes lenni, de ennyi idő alatt már a hullamerevség is beáll, én úgy tudom. Azt azért nem akarom elhinni, hogy öt óra leforgása alatt nem volt egy szabad mentő Budapesten, aki a 87 éves asszonyt a kórházba szállította volna, mivel elég rossz állapotban volt. Ez létezhetetlen, nekem ezt senki ne akarja megmagyarázni. Visszatérve a két infarktusos beteg esetére, Győrfi Pál azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az ilyen esetek szerencsére ritkán fordulnak elő, de előfordulhatnak. Három kórházban nincs hely? Három kórházban vagy műszaki meghibásodás, vagy helyhiány, vagy idézem-aktuálisan nem tudja a beteget fogadni? Ne már. Ezt senki nem hiszi el, mert ez nem lehet igaz. Hogy egy adott kórházban problémák merülnek fel, azt még aláírom, de háromban? Végül kiderül, hogy azért mégis csak volt hely,mert a mentős orvosok kiharcolták azokat a "helyeket"a betegeknek. A kórházaktól ugyan ott haltak volna meg a mentőkben.                                                                                                              T.K.G. Erika


2014. június 21. 8:22

Majdnem falat bontottam a kíntól.

Na gondoltam, végre történik valami.Orvosok között leszek és végre megvizsgálnak. Aha, én kis butus... dvözlöm kedves praxisblog!   Történetemet szeretném megosztani, ami a következő: Utazás az epekövem körül   Az epekövemmel közel 5 éve ismerjük egymást. Dédelgettem, kényeztettem, vigyáztam rá. Nem hálálta meg. Egy nap "drága kövecském" úgy gondolta neki elég volt a bezártságból, ő biza' szabadulni akar. El is indult... Igen ám, de az eltelt idő alatt kissé dagadtra "hizlaltam" így hamar beszorult a szentem. Hasonlatosan mint egy kedves mesehős Micimackó, amikor is túl sok mézevéstől vendéglátója, azaz Nyuszi házának bejáratába szorult. Szóval az én kövecském is megakadt, ami számomra iszonyú görcsökben jelentkezett. Első körben marékszámra szedtem a görcsoldókat, de sajnos csak ideig-óráig használtak. Nincs mese, gondoltam akkor irány az orvos, és próbáljunk megszabadulni egymástól, a kő is boldog lesz én is. Akkor még nem gondoltam, hogy nem is lesz ez olyan könnyű! Első utam a körzeti orvoshoz vezetett, aki szakrendelésre irányított,a szakrendelésről területileg illetékes kórház sebészetére kellett mennem.   Ezen helyek felkeresése is pár napot igénybe vett, de a kórházi sebészeten több alkalommal tettem látogatást míg valaki egyáltalán hozzám szólt hogy mit is lábatlankodom ott. A vizsgálat kis pocaknyomkodásból állt, sem ultrahang sem más komolyabb vizsgálat nem lett annak eldöntésére, hogy hol is tart az én epekövem. A sebész kijelentette, legyen majd műtét a közeljövőben, de addig is meg kell tudni egyáltalán a műtétre alkalmas vagyok-e. Kardiológia, 3 hét múlva kaptam időpontot. Nem értettem.. Ember komoly fájdalmaim vannak, nincs időm 3 hétig még a kefét rágva vad görcsökben fetrengeni! De a bürokrácia, az bürokrácia. Mondanom sem kell hogy az elkövetkező 3 hét sem hozott nyugodt napokat, az én "kedves" kövem hozta a formáját és továbbra is kínzott. Többször megjártam esténként az ügyeletet injekciókért könyörögve, mire az ügyeleti orvos megunta, és beutalt az éppen ügyeletes kórházba. Na gondoltam végre történik valami...Orvosok között leszek és végre megvizsgálnak. Aha én kis butus..   Az említett kórházban éppen a média által ismert nagy "Z" nevű doktor úrhoz kerültem, aki próbált segíteni. Másnapra egy általa ajánlott újabb intézmény sebészéhez küldött, abban a reményben hogy végre történik valami. Az ajánlott sebész kereken két perc alatt hazaküldött. Szerinte diétahiba miatt görcsölök szedjem csak a görcsoldókat. ....de kérem talán egy ultrahang doktor úr érzem komoly a gond. Semmi szavam nem lehetett, ki vagyok én, csak egy beteg........   Újra hazatántorogtam a fájdalommal gyötört pocakommal, és számoltam a napokat, bízva abban hogy a kő nem akarja szétszakítani a hasam, mint valami borzalmas alien. A családom addigra már a plafonon volt a tehetetlenségtől, attól hogy végig kell nézniük, hogy szenvedek és nem tudnak segíteni. Majd végre eljött a kardiológiai vizsgálat ideje, rendben megtörtént a vizsgálat zöld utat kaptam a műtéthez. Irány a kiindulóponti kórház sebészete, időpontot kell kérnem a nagy "kőmegszabadításhoz" Leghamarabbi időpont is 10 nappal későbbre szólt, mert dokikámnak sürgős nyaralhatnékja volt a Balatonon. Másnap már majdnem falat bontottam a kíntól.   Eldöntöttem, mentőt hívok magamnak. Tárcsáztam, mondom mit szeretnék, majd egy mély álmos hang közölte, hogy ezt nem lehet csak beutalóval jöhet mentő Azta leborult... nem is tudtam mit mondjak, .......jó akkor újra ügyelet, kuncsorogjunk beutalóért, menjek be.. nem tudok.. már erőm nincs menni... kijönnek... másfél óra múlva meg is érkeznek...megint injekciót akarnak adni..... már lassan üvöltök hogy nem használ mentőt akarok... jó legyen mentő de csak két óra múlva jön     MICSODA??? Gyors egyezkedés után saját megoldással (ismerős bevisz a kórházba) megszületik végre az a roha.. beutaló az ügyeletes kórházba. 5 perc múlva már robogunk is a Budai Irgalmasrendi kórházba. Még azon az éjszakán megműtenek. Már jól vagyok.   Nem fáj, nem gyötör a kő, békésen néz rám a dobozból Megkaptam emlékbe. Ha ránézek, vagy csak a vágásra a hasamon eszembe fog jutni milyen betegnek lenni Magyarországon. Nem egy felemelő érzés... senkinek nem kívánom, hogy ilyen keserves utat járjon be egy egyszerű laparoszkópos epeműtét miatt, mint én.... Abba bele se merek gondolni, hogy mi lett volna ha bármi komolyabb baj történik velem, a vizsgálatok hiánya miatt. Orvosok néha tudják egyáltalán hány élettel játszanak? Magyar egészségügy ........no comment.....     köszönöm: Cs. Anita


2014. június 19. 7:00

Miért kell ennyi TB-t fizetni?

Miért kell ennyi TB-t fizetni, ha az ember nem kaphatja meg a vizsgálatot, amit szeretne? Tisztelt Praxis!   Észrevettük a férjemmel, hogy a nagyobbik fiunk furcsán jár. Ezért felhívtam a Heim Pál kórház ortopédiai osztályát. Mivel időpontot csak 3 hónap múlva kaptunk, így elmentünk egy magán ortopédushoz. Aki megvizsgálta és azt mondta, hogy lúdtalpas és valószínű csontosodási gond van a lábfején, így azonnal felírt lúdtalp betétet és gyógycipő. Még azt is mondta, ha a gondok nem enyhülnek, akkor menjünk el egy röntgenre. Mielőtt kiváltottam volna a gyógycipőt elmentem a gyerekorvoshoz, elmondtam neki a történetet. Ő adott a Heim Pál kórház ortopédiára beutalót, illetve szintén ide röntgenre.   Mivel a szakorvosi vizsgálatra 3 hónapos várólista van, így kértem időpontot, de mondták, hogy a röntgent megcsináltathatom, oda nem kell időpont. Kivettem egy pénteki napon szabadságot, hogy elmenjek a gyerekkel röntgenre. Odaértünk 8.00 órára, be is jelentkeztünk a betegirányítóban, fel is küldtek a 2. emeletre a röntgenre, ahol közölték velünk, hogy csak szakorvosi vizsgáltra csinálnak röntgent, háziorvoséra nem. Tanácsolták, hogy menjek le 1 szinttel lejjebb az ortopédiai rendelésre és beszéljek az orvossal, hogy adjon beutalót a röntgenre. Nem voltak hajlandóak adni, mondván, hogy csak akkor ha van időpontom a szakorvosi rendelésre is.Mondtam,hogy van de csak augusztus 19-re. Mondták, hogy akkor menjek vissza akkor. Én kértem,hogy a röntgent csinálják meg, mert ha tényleg csontosodási gond van és nem kezelik időben, akkor nagyobb baj is lehet.   Nem segítettek, hanem azt tanácsolták, hogy menjünk le a földszintre a sürgősségire, ahol megvizsgálják a gyereket és ha kell akkor konzíliumot hívnak össze és így megkaphatjuk a röntgen beutalót. Így is tettem, ott megvizsgálta egy belgyógyász szakorvos, aki szintén mondta, hogy igen tényleg lúdtalpas a gyerek és tényleg sántikál. De mivel péntek van, így biztos, hogy nem fog tudni konzíliumot összehívni, mert az ortopéd orvosok haza akarnak menni. Ő azt tanácsolta, hogy keressek egy szakorvost valahol. Ekkor délelőtt 10 óra volt, így úgy gondoltam,hogy akkor a kerületi szakorvosi rendelőbe elviszem a gyereket, hogy nézzék már meg. Ott a felnőtt és gyerek rendelés együtt van, de gondoltam sebaj, kivárjuk a sorunkat.   A betegirányítóban el is vették a beutalónkat, mindkettőt! Sőt még a röntgent is megcsinálták, mindenféle megjegyzés nélkül. A röntgen után felmentünk az első emeletre az ortopédiára és leültünk és vártuk,hogy behívjanak, ekkor délelőtt 11 óra volt. Gondoltam,hogy 1 óra alatt végzünk. Sajnos nem így történt. Hiába jelentkeztünk be, hiába adtam oda a beutalót és hiába látta az orvos, hogy 2 kisgyerekkel vagyok (5 és 7 évesek), nem hívtak be. 1 óra várakozás után még türelmes voltam, mert gondoltam, hogy akik időpontra jöttek behívták előttünk.   Aztán még egy óra várakozás után már kezdtem ideges lenni és a gyerekek is egyre nyűgösebbek lettek. végül 14.00-kor végre behívtak, azt is azért, mert a soron következő néni szólt, hogy hívjanak már be, mert nagyon rég várunk. Majd 5 perces vizsgálat után hazamehettünk. Kiderült hogy a gyereknek nincs csontosodási gondja, de lúdtalpa van, ez okozza a panaszokat.   Nem értem,hogy miért kell ide-oda küldözgetni az embert, miért kell órákat várni a rendelőkben? Miért kell ennyi TB-t fizetni, ha az ember nem kaphatja meg a vizsgálatot, amit szeretne?


2014. június 17. 7:09

A beteg is lehet bunkó, nem csak az orvosok

Ott volta rendelőben  vagy 20 beteg, ezek meg ketten a focimeccsek hangulatát lepipálva üvöltöztek, még lökdösték is egymást. Kedves blogolvasók és kommentelők!   Gyakran olvasom a Praxist és fogom a fejemet az egyes sztorikon. Az orvosok mogorvák és bunkók, a nővérek trehányok, az egészségügyben lopnak, csalnak, hazudnak. De a betegek mindig jóravaló, tisztelettudó kedves emberek, akik sosem hibáznak. No, én azért ezt egész máshogy látom. Elárulom, nem vagyok érintett, sem én, sem a barátaim, rokonaim nem dolgoznak az egészségügyben, így nem is tisztem védeni a benne dolgozókat. Viszont néhanap én is járok orvoshoz, kórházat is láttam már, sőt összehasonlítási alapom is van például USA ellátásával kapcsolatban, ott sem szeretne mindenki beteg lenni.   Viszont a múlt héten itthon voltam a kerületi háziorvosi rendelésen, amit ott láttam, az kész tragédia volt. És nem az ott dolgozók miatt, hanem a hozzám hasonló (bár a fene se akarja az ilyenekhez hasonlítani magát) betegek miatt. Ilyen bunkó embereket komolyan rég láttam. Talán csak a szerencsének köszönhető, hogy nem fajultak tettlegességig a dolgok a váróban, de nem sokon múlott. Az előzményekről nem tudok, mert már akkor értem oda, amikor ment a kakaskodás. Két középkorú férfi ordibálásától zengett a helyiség. Valami olyasmiről lehetett szó, hogy ki jött előbb és kinek kell majd bemennie, illetve előkerült ott minden, de abból nem fogok idézni, mert nem hoznátok le, az biztos. Szóval ott volt vagy 20 beteg, ezek meg a focimeccsek hangulatát lepipálva üvöltöztek, még lökdösték is egymást. Jó negyed órán át tartott a csetepaté, közben az asszisztens kisasszony kétszer is kijött és próbálta őket jobb belátásra bírni, de rá se hederítettek. Így biztos nagy élmény volt az éppen rendelő orvosoknak a vizsgálatok lefolytatása, a diagnosztizálás a hangulatos aláfestő morajlás közepette.   A konfliktus végül abba maradt, mert az egyik "úriember" elviharzott, a másik pedig önelégült arccal konstatálta ezt, hogy ő győzött, megfutamította a másikat. Abszolút szürreális élmény volt mindez a váróban, ha az ember körülnézett, egy csomó riadt nyugdíjast és néhány kíváncsiskodó fiatalabb nőt és férfit látott. Én leginkább szégyelltem magam helyettük is. Folyton azzal jövünk, hogy így szar, meg úgy szar az egészségügy, nem köszön az orvos, meg hálapénzt kell adni, meg miegyéb, közben így viselkednek néhányan ott, ahova mások gyógyulni, nem veszekedni/verekedni járnak. Nem ártana, ha mi is magunkba néznénk és csak utána kezdenénk a fene nagy kritizálásba.  


2014. június 15. 8:27

Ne játszanak tovább az életünkkel!

Összefoglalva: az orvosok szakmai tudása nulla, az orvosok emberekhez való hozzáállása nulla. Tisztelt Praxis!   Ájulásokkal, nagyfokú gyengeséggel, szédüléssel, remegéssel, nagyon alacsony vérnyomással kerültem be a váci kórházba, a Neurológiai osztály vett fel. (Sürgősségi osztály: több órás várakozás, bunkó orvos, durva nővérek, kosz, hideg, bűz) Semmiféle kezelést vagy gyógyszert nem kaptam. A viziteken minden alkalommal jeleztem, hogy nagyon rosszul vagyok, ugyanúgy ahogy bekerültem és hogy semmiféle vizsgálat vagy kezelés nem történik. Ilyenkor gunyorosan összemosolyogtak az orvosok.CT és MR vizsgálatok után haza lettem küldve, mivel nincs agydaganatom.   Kiengedésemkor is szóltam, hogy továbbra is rosszul vagyok, a kezelő doktornő odasúgta, hogy szedjek nyugtatót. Szerencsére más intézményben, Budapesten vették a fáradtságot az orvosok és vizsgálatokat végeztek, meglett a diagnózis, gyógyszert szedek, és teljesen jól vagyok! A váci kórházban úgy látszik elfelejtették mondani az orvosoknak, hogy vizsgálatokat kell végezni és gyógyítani!!!   A többi beteg sem járt jobban: akárki akármilyen bajjal jön be, aki fiatal annak azt mondogatják, hogy "biztos a stressz", aki idős, annak meg meszesedés van a nyaki ereiben (kinek nincs 60 év felett?). Egy kis vérhigító-értágító infúzió MINDENKINEK (ez a jolly joker) + nyugtató és altató és pár nap múlva ki is dobnak mindenkit akármilyen rosszul van. Ezúton javaslom a váci kórház Neurológiai Osztály orvosainak endokrinológiai továbbképzését. Hátha akkor esetleg felismerik a betegségeket és a jövőben gyógyítanak is. Ne játszanak tovább az életünkkel!   Paraszolvencia nagy fokon. A nővérek húzzák a szájukat, ha bármit is csinálni kell és megeszik a betegek ételét. Összefoglalva: az orvosok szakmai tudása nulla, az orvosok emberekhez való hozzáállása nulla. 


2014. június 13. 7:42

Órákig ültünk a dögmeleg váróban

A 21. században, amikor mindenkinek drága az ideje, szerintem a fontos és elengedhetetlen dolgokat kellene csak a beteg orrára kötni, gyógyszert adni neki, amitől jobban lesz és isten hírével útnak ereszteni. Tisztelt Praxis!   A minap háziorvoshoz kellett mennem, mert sikerült beszednem valami jó kis köhögéssel és mellkasi fájdalommal járó cuccot. No meg lázam is volt mellé. Megnéztem mikor rendel az orvosom, majd elmentem a rendelőbe. Ott persze kiderült, hogy jelenleg szabadságon van, ami persze nem gond, az orvos is ember. Így maradt a helyettese, akit nem ismertem. Ugyan nem a rendelési idő elején mentem, de így is rendesen meglepett, hogy mekkora tömeg van a váróban. Ritkán kell orvoshoz mennem, de ekkora tömegre tényleg nem számítottam, mert korábban sosem tapasztaltam ilyet itt nálunk.   Húztam egy sorszámot és elkezdtem türelmesen várni. A türelmem azonban másfél óra után kezdett fogyni, mert ennyi idő alatt egyetlen beteg sem jött ki, vagy épp ment be a doktorhoz. A többiek is zúgolódtak, így meg sem kellett kérdeznem, kiderült, hogy egy páciens van bent nála már majdnem két órája, tehát még jóval az érkezésem előtt ment be. közben volt, aki feladta és haza ment, de én úgy voltam vele, hogy gyógyszer nélkül nem maradhatok, így vártam tovább. Végre nagy nehezen kijött a beteg, akire vártunk. Kapta rendesen a megjegyzéseket. Hát nem mondanám, hogy innentől felgyorsult volna a rendelés menete, mindenki indokolatlanul és feltűnően sokáig volt bent.   Nem szaporítanám a szót tovább a várakozás leírásával, végre én következtem. Elmondtam, mi a gondom, bajom. A doktor megvizsgált, majd nekiállt kiselőadást tartani a betegségemről, a dohányzás súlyos és egészségkárosító következményeiről, majd áttért az egészségügy általános problémáira. És csak mondta, mondta és mondta a magáét. Több, mint 20 percen keresztül voltam bent nála, mire végre megkaptam a recepteket és mellé az intelmeket és figyelmeztetéseket. Olyan volt az egész, mintha szemináriumon lettem volna.   Miután kijöttem, én is megkaptam a többi várakozótól a magamét, de nem álltam le vitázni. Most azon tűnődöm, végülis jó, vagy rossz tapasztalat-e az, ami velem megesett. Nehéz ezt eldönteni. Megvizsgáltak, kaptam gyógyszert is, felvilágosítást is. Az is látszott, hogy az orvos mindezt jóindulattal csinálta, jót akart. De ezzel megnehezítette az én és a többi páciens életét. Mert egy 2-3 perces vizsgálatból több, mint 20 perces fejtágítót csinált.   A 21. században, amikor mindenkinek drága az ideje, szerintem a fontos és elengedhetetlen dolgokat kellene csak a beteg orrára kötni, gyógyszert adni neki, amitől jobban lesz és isten hírével útnak ereszteni. Mert amúgy bent még csak eltelik az idő, de a váróban, a dög melegben ücsörögve órákig várni, az nagyon nem kellemes.   F. T.


2014. június 11. 7:50

Embertelen körülmények a Csolnoky Ferenc Kórházban

Az 511-es "kutyaólba" tettek ahol egy két helységből álló koedukált betegszoba volt mosdó- és vízvételi lehetőség nélkül, egy üzemképtelen "fél nővérhívó", a falból kicsüngő elektromos vezetékek lógtak. Tisztelt Praxis!   Mentővel kerültem be a Csolnoky Ferenc kórházba 2014.05.31.-én 21.30.-kor, hallgatással jobboldali tüdőgyulladás gyanújával. A röntgen felvétel baloldali tüdőgyulladásra utaló eredményt hozott! Éjféltájt elhelyeztek a belgyógyászat 519-es kórterem 1-es ágyában. Vérnyomásmérés, vérvétel,vércukormérések, gyógyszerellátás történt. Két nap múlva azonnali áthelyezéssel az 511-es "kutyaólba" tettek ahol egy kéthelységből álló koedukált betegszoba volt mosdó- és vízvételi lehetőség nélkül, egy nagy szekrény, melynek hátoldala lefeszítve, deformált ajtaja zárhatatlan volt, - egy légtérben volt elhelyezhető alsó-felső ruházat, cipő, élelmiszer és a tisztálkodáshoz szükséges vegyszerek, - egy üzemképtelen "fél nővérhívó", falból kicsüngő elektromos vezetékek lógtak.   Azonnali emberhez méltó elhelyezést kértem, vagy saját felelősségre hazamegyek! Újabb költözési roham vissza az 519-esbe ahol a helyemen már másik beteg feküdt, a pótágyból egy másik ágyba helyeztek egy beteget, s én az Ő helyére kerültem a fentebb már említett balesetveszélyes ágyfeletti faliszekrény alá! Mindez egy órán belül!!! A magyarázat "a beteg és orvosa legyen logikusan elhelyezve" közölte egy orvosnő. Tőlem is megkérdezte "van orvosa"? én bambán nézhettem rá mire erélyesebben tudakolta, hogy "kihez járok kezelésre"? Közöltem, hogy én itt senkit sem ismerek, mire Ő meresztett rám kiváncsi szemeket, hogy ilyen is van?   Vizitek alkalmával átnéztek rajtam, ágyamnál meg sem álltak, orvos nem ért hozzám vizsgálat céljából!!! Másnap reggel dialíziskezelésre vittek azt közölve, hogy délután hazabocsájtanak. Felkészültem, de semmi sem történt. Másnap egy korábbi urológiai vizsgálatot követő több mint egy hónapos ideget próbáló idő után végre közölték, hogy egy konzultáció eredményeképpen eltávolítják-e az egyik vesémet vagy sem!!!   Ma hazaengednek közölték de ismét csak kudarcba fulladt minden igyekezetem, továbbra is maradtam. Ma szerda van és hozták a zárómat, hogy hazamehetek. Hogy fogok hazamenni kérdezte az orvosnő? Mivel csak bevásárló kocsink van valószínűleg betegszállítóval Balatonfűzfőre. Az nem megy mondta a nővér, mert a szállítást 24 órával korábban kell leadni. Éppen ebédhez készülődtem újra kipakoltam sporttáskányi eszközeimet amikoris megjelent a Betegszállító, hogy hazavisznek. Nagy örömmel pakoltam össze már sokadszor holmiaimat nem kis izgalom közepette. Az itt eltöltött napok káros és kórós izgalmai közepette egyetlen orvosi vizsgálat számomra nem volt!!! Olvasva a zárójelentést tudomásul kellett vennem, hogy már korábban elutasítottam egy röntgenvizsgálatot és egy kórházi beutalást.   Azt nem írták le, hogy inzulinjaim és szív, s egyéb gyógyszereim sem voltak nálam , láztalan voltam, panaszom sem volt, és legfőképpen hazaszállításom sem volt biztosítva!!! Hosszan elnyúló tüdőgyulladás befejező szakaszáról beszélt nekem a Főorvosnő mielőtt hazakerültem a Balatonfűzfői Támasz Nyugdíjas Otthonba. Ezen kalandos "gyógyító munka" körülményeit nem kívánom kommentálni, értékelje az olvasó!   82 éves korommal sajnos együtt járó sok kórházi tapasztalattal "gazdagodtam" de nem óhajtom minősíteni a valósághűen leírt Megyei Oktatókórházi kalandomat!    Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. június 8. 7:45

Kullancs került a combhajlatom és szeméremdombom közé

Hát egyelőre még a duzzadás nem ment le, szurkál, be van dagadva és közben viszket is. Viszont még bennem volt, amikor hőemelkedésem kezdődött. 5 nappal ezelőtt vettem észre először, fürdés alatt, a jobb combhajlatom és szeméremdomb között valami szemölcs félét. A kádban, víz alatt próbáltam lekaparni. Nem sikerült. Fürdés után ránéztem és mivel környéke duzzadt volt, arra gondoltam, valami pattanás akar képződni és egy óriási miteszer lehet, ami félig kilóg. A bőrt két oldalról összenyomva próbáltam kinyomni.   Gondoltam, még nem érett meg. Tegnap késő este aztán megnéztem nagyítóval és nem hittem a szememnek. Ennek a lencse nagyságú, barnás képződménynek lábai vannak, amik szépen meg is mozdultak a szemle alatt. Reggel irány a bőrgyógyászat, ahol közölték, egy jóllakott, elég nagy kullancs példány! Eltávolították és azt mondták, figyeljem a seb környékét, és ha rendellenességet észlelek, azonnal menjek vissza, mert akkor doxícillint kell szednem.   Hát egyelőre még a duzzadás nem ment le, szurkál, be van dagadva és közben viszket is. Viszont még bennem volt, amikor hőemelkedésem kezdődött.(nem vészes,27.2-37.7 között váltakozik, azóta is fent áll) Utalhat ez esetleg fertőzésre?   A kullancsot megsemmisítették, így be sem tudom vizsgáltatni. Pontosan azt sem tudom, milyen bőrtünetekre érdemes odafigyelnem   Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. június 6. 7:25

Egy hónapig halálfélelmem volt

A sürgősségi orvos azt mondta, hogy vastagbél daganatom van (ezt 100%-ban állította!), mennem kell gasztroenterológiára, vastagbél tükrözésre. Tisztelt Praxis!   214.04.07.-én beküldött a háziorvosom, vakbél gyanúval az esztergomi sürgősségi ambulanciára. Ekg. vérvétel volt, majd hasi ultrahang és mellkas felvételt csináltak. Az ultrahangon 4cm átmérőjű kokárdajelet látott az orvos: vélemény: NPL colontos susp. A sürgősségi orvos azt mondta, hogy vastagbél daganatom van (ezt 100%-ban állította!), mennem kell gasztroenterológiára, vastagbél tükrözésre. Elmentem, ott azt mondták, hogy ezt a vizsgálatot csak 2hónap múlva tudják megcsinálni...   De az orvos magánrendelőjében 3hét múlva megtudták csinálni, az eredmény ott: ép terminális ileum és totál colonkép lett. Elküldtek még ct vizsgálatra is, ami megtörtént újabb 3hét múlva, ahol a vélemény ez lett: a coecum elv.   Nem bizonyítható, egyéb pathologias eltérés nincs. Természetesen nagyon örültem, hogy nincs baj, de 1 hónapig halálfélelmem volt, nem bírtam aludni, nyugtatót szedtem állandóan sírtam...   Akkor mit láttak, miért állították, hogy daganat!? Hogy leírtam a történetem, pici elégtétel nekem, és tovább tudok lépni ezen.   J     Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. június 4. 6:32

Magára hagyták a haldokló családanyát

Ilyen orvosi szaktudás mellett ami ebben az országban van,egy beteg nincs biztonságban. Tisztelt Praxisblog     Sajnos megint itt van egy eset-a sok közül-ami az Esztergomi kórházban történt egy négy gyerekes családanyával, akinek még nagyon sok dolga lett volna ezen a földön,többek közt a gyerekeit felnevelni. Sajnos megint hazaküldtek egy beteget,akinek még egy "laikus" szerint is infarktusos tünetei voltak,és érdekes mód ez egy egészségügyi dolgozónak sem jutott az eszébe,az állítólagos vizsgálatok közben.     Sajnos egy infarktusos beteget,megint órákig várakoztattak,így percről percre romlott a túlélési esélye,majd hazaküldték. Sajnos az őt vizsgáló orvos mind aki jól végezte a dolgát,a műszak befejeztével hazament,otthagyva egy akkor már gyakorlatilag haldokló asszonyt a váróban. Sajnos ez az asszony másnap,vagy még aznap (?) meghalt.     Mint kiderült nem ez az egyetlen eset a fent említett kórházban,ami már a rendőrségnek is kezd gyanússá válni,és nyomozás indult az érintett osztály ellen. A dolog érdekessége,hogy a már halott asszonyt még aznap boncolni akarták,de a rendőrség közbelépett.Vajon miért siettek ennyire?? Feltételezem az egyértelmű nyomokat szerették volna eltüntetni,és a botrányt elkerülni,ami most vár rájuk.Nagyon remélem,hogy a nyomozás kellőképpen befogja tudni bizonyítani,hogy ha ezt az asszonyt kellő ellátásban részesítették volna,akkor még ma is élne,és a gyerekeivel lehetne.     Sajnos kezd bebizonyosodni az a tény,hogy az "itt ragadt" orvosok java része egy nem alkalmas az orvosi pályára,és ha tízszer ennyit keresnének,ha a legmodernebb orvosi felszerelés közt válogathatnának,ha nem kéne másik kettő helyett dolgozniuk,akkor is ugyanilyen tudatlan,nem törődöm balfékek lennének,a hasonlóan működő orvosi asszisztencia,és nővérekkel együtt.     Lehet ezen vitatkozni,lehet köpködni arra aki a véleményét megmeri mondani,lehet lehülyézni azt akinek nincs orvosi végzettsége,de a tényeken ez semmit nem változtat .Ilyen orvosi szaktudás mellett ami ebben az országban van,egy beteg nincs biztonságban. Persze vannak kivételek,de az egy országnak nagyon kevés.           T. K.G.   Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. június 1. 9:51

Lopás és bunkó nővérek a kórházban

 Többek között már a második napon eltűnt édesanyám ivóleve, a kis fülhallgatós rádiója, amit nagyon szeretett és a pénztárcájából is hiányzott 2000 forint. Tisztelt Praxis blog!   Sajnos édesanyám hosszú évek óta különféle betegségekkel küzd. Ennek következményeként sokat járunk vele orvoshoz, gyógyszertárba és kórházba. A tapasztalataink igen vegyesek, találkoztunk szuper orvosokkal és nővérekkel, de akadtak sajnos szomorú élményeink is. Legutóbb a megyei kórházban, ahova édesanyám két hétre feküdt be. Valójában ezúttal az orvosokra nem lehetett panaszunk, a nővérek viszont kifejezetten visszataszító módon viselkedtek velünk is és édesanyámmal is.   Minden azzal kezdődött, hogy mivel csak minden második-harmadik napon tudtunk bemenni édesanyámhoz, megkértük a nővéreket, hogy kicsit figyeljenek oda rá, mert sajnos idős kora miatt ő már nem igazán tud például a saját dolgaira ügyelni. Sokszor elveszít, elhagy dolgokat, nem tűnik fel neki az sem, ha épp nincs meg valamije. Nem azt szerettük volna, hogy állandóan felügyeljék, csak kicsit nézzenek rá néha, amikor nem vagyunk ott. Nos, nem tudom miért, de mintha ezt konkrét sértésnek vették volna, olyan ellenségesek lettek velünk, mintha valami nem is tudom milyen bunkóságot csináltunk volna. Pedig úgy gondoltuk, hogy miután édesanyámat haza engedik, meg is köszönjük a segítségüket, de erre már nem került sor a jelzett okok miatt.   Többek között már a második napon eltűnt édesanyám ivóleve, a kis fülhallgatós rádiója, amit nagyon szeretett és a pénztárcájából is hiányzott 2000 forint. Később a kedvenc könyvét is meglovasította valaki. Nem nagy és egetrengető veszteségekről volt szó, de mégis csak lopásokról, vagy szándékos kitolásról édesanyámmal, mert neki ezek a dolgok igenis fontosak voltak. A 2000 forintról már ne is beszéljünk, pitiáner dolog belenyúlni valakinek a tárcájába és elemelni így a pénzt, ameddig vizsgálatokon van.   Amikor kiderültek ezek a dolgok, ismét beszéltünk a nővérekkel, elmeséltük nekik a helyzetet. Nem vádaskodtunk, még csak nem is voltunk szemrehányóak, csak újra arra kértük őket, hogy ha tudnak, picit figyeljenek már ők is oda. Ekkor még bunkóbb módon viszonyultak hozzánk, édesanyámat egyszerűen lehülyézték. Mi pedig nem tehettünk semmit, mert még jó pár nap hátra volt a kórházban anyámnak, nem akartuk, hogy még jobban megnehezítsék bent a létezését. Innentől még annyit sem törődtek vele, az ágyát napokig nem húzták át, volt, amikor enni sem kapott volna szegény, ha mi nem megyünk be hozzá. szóval nagyon durván elfajultak a dolgok. Alig vártuk, hogy haza hozhassuk szegényt.   Egy kedves idős hölgy betegtársa volt az, aki felajánlotta, hogy majd ő igyekszik anyukámra is odafigyelni a továbbiakban, neki nagyon szépen köszönjük a sok segítséget. Nem hiszem, hogy internetezik, de ha igen, remélem, olvassa sorainkat, hálás szívvel gondolunk rá. Ő mesélte nekünk, hogy előre kellett volna valamennyit adnunk a nővéreknek ahhoz, hogy másként álljanak hozzánk, mert így szokás. Akkor sok kellemetlenséget elkerülhettünk volna. Sajnos itt is a pénz beszél. Mindenesetre az orvosoknak köszönjük szépen a gondos ellátást és reméljük azért, a nővérek többsége nem ilyen, mint az a bizonyos két hölgy, akikkel ezúttal dolgunk volt.   K. Z.   Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. május 30. 9:13

Ordított és káromkodott a nőgyógyász

Megalázó, sértő volt nagyon és teljesen ok nélküli a kirohanása. De ha még úgy is lett volna, ahogy a doktor úr beképzelte (de nem így volt), akkor az feljogosítja arra, hogy k**-nak nevezzen és ordibáljon velem? Tisztelt Praxis!   Friss tapasztalatokat szereztem az egyik budapesti nőgyógyásszal kapcsolatban. Már többször jártam nála, ezen alkalmakkor semmi negatívat nem tapasztaltam, de ezúttal mintha elgurult volna a gyógyszere, vagy nem is tudom, de teljesen kikelt magából és nem hogy orvoshoz, de emberhez sem méltó módon viselkedett. Nem hiszem, hogy bármiféle magyarázat elfogadható lenne arra, hogy kiabált és trágár módon beszélt velem, mert nem adtam rá okot.   Azért mentem hozzá, mert a menzeszem teljesen kiszámíthatatlan, hol késik, hol előbb jön meg és az utóbbi időben volt olyan is, hogy kétszer is megvolt egy ciklusban. Ennek a miértjére szerettem volna választ kapni, de úgy látszik nagyon rossz napot foghattam ki, mert vizsgálat nélkül távoztam végül. Pedig tényleg korábban jó tapasztalataim voltak róla és sosem jártam fizetős rendelésen, mert nem éreztem szükségét. Viszont ezek után erősen elgondolkodtam rajta, ott legalább biztos nem viselkednek így senkivel a pénzéért.   Annyi volt a kirobbantója az esetnek, hogy a doktor úr valószínűleg nem hallotta, hogy köszöntem, vagy nem akarta hallani. Pedig köszöntem, ahogy minden egyes alkalommal, ha belépek valahova. Halkan beszélek, az igaz, de nem vagyok sem udvariatlan, sem bunkó. Nem tudom nem hallotta-e tényleg, vagy szándékosan keresett valamit és valakit, akin levezetheti a feszültségét. Rámförmedt és elkezdett kiabálni, hogy már megint egy k*** aki nem tud köszönni. Válaszolni sem volt időm, mert mondta tovább a sértéseket és azt mondta, tűnjek el, majd akkor menjek vissza, ha megtanultam köszönni. Őszintén szólva teljesen leblokkoltam, majd miután ezt újra megismételte, teljesen megszégyenülve kimentem.   Mi mást is tehettem volna egy ordibáló, sértegető idegbajossal, aki ok nélkül nekem esett? Most kezdjek magyarázkodni? Szerintem kifejezetten kereste az okot, hogy valakin jól kitöltse az összegyülemlett dühét és én voltam ott kéznél. Mindenesetre megalázó, sértő volt nagyon és teljesen ok nélküli a kirohanása. De ha még úgy is lett volna, ahogy a doktor úr beképzelte (de nem így volt), akkor az feljogosítja arra, hogy k**-nak nevezzen és ordibáljon velem? Nem hinném…   Egy rossz tapasztalat teljesen meg tudja ingatni az embert. Az biztos, hogy ehhez az orvoshoz soha többet be nem teszem a lábam, nincs szükségem arra, hogy a rossz napjainak én legyek a céltáblája ahelyett, hogy a dolgát végezné és gyógyítana.     Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. május 28. 7:27

Kihullott a hajam is a hazug fogorvos miatt

Megtanultam, hogy igaz a közmondás is: "Holló a hollónak nem vájja ki a szemét" . Azért írok az én oldalamra, mert a fogorvosom.hu oldalról ez a véleményezés M. dr-ról Egy félórán belül eltűnt. Vajon ki tüntette el és hová? Így sikerül neki csak jó véleményt produkálni! Az 5000 rajongó és a 4000 implantációs beteg közül akkor én egy egyedi eset vagyok.   Leírom, az én esetemet:   20 évvel ezelőtt is szerettem volna a felső fogsoromba fogat ültetni, de a csontozatom miatt nem vállalták.2010. júniusában a barátnőm által kerültem a rendelőbe, aki úgy referált be, hogy 20 éve nem vállaltak és megnéz- e a dr. Természetesen elvállat, mind az alsó, mind a felső fogsoromat. A lányomnak, aki fogtechnikus csak akkor mondtam el a lehetőséget, mikor a dr elvállalt.   A következő alkalomkor Ő kísért el, de már kérdésére csak az alsó fogsoromat vállalta. Így került sor az 4 db fog implantációjára 2011. szeptember 21.-én.   Közel két hónap után állandóan kellett menni a rendelőbe, mivel hol az egyik hol a másik oldal begyúladt. Sajnos nem a legkészségesebb hozzáállást tanúsította a dr. Indokolatlan eset miatt nem kerestem fel, mégis mikor baj volt nem rögtön, hanem az ő ráérő idejétől tette függővé a kezelést. Gyulladás, kicsavarodott a gyógy csavar, csak ilyen esetekkel kerestem meg.   A végén egy semleges orvoshoz mentem, aki azt mondta, hogy mennyek vissza és a gennyzacskót vágja ki a dr. Miután felhívtam közölte velem, hogy ehhez a művelethez nincs szerszáma   Ezután elkezdődött a kánkán : elküldött a klinikára olyan orvoshoz, akivel együtt dolgozik, csak éppen szülési szabadságon volt. Utána adott egy Csillaghegyi orvos telefonját, aki elmondta, hogy milyen hosszadalmas kezelésre számíthatok.   Végül felhívtam a klinikát, és a telefonos kisasszonynak és a jó Istennek köszönhetem, hogy a legjobb kezekbe G. professzorhoz kerültem. Ő megígérte, hogy megpróbálja megmenteni az implantátumomat. Sajnos nem volt feszes ínyem, nem volt megfelelő a csont állományom, a gerinc nagyon vékony volt.   Elmúlt megint egy év, de már legalább látom az alagút végét. Csak két évet vett el az életemből a dr, a hajam kihullott, a gyomrom a sok antibiotikumtól tönkre ment, a hidamat át kellett vágni, és nagyon sok fájdalmat, szenvedést okozott ez a jól felkészült orvosi beavatkozás.   Azt is el kell mondanom, hogy feljelentettük a MOK-nál a dr., és ugyan véleményezték a műtéti tervét, de etikus orvosnak vélik. Így megtanultam, hogy teljes mértékig igaz az a közmondás, "Holló a hollónak nem vájja ki a szemét" .   De végig csinálom a fellebbezést és a pert, és annak a végeredményéről is beszámolok.   Koromnál fogva sok emberrel találkoztam már az életemben, de ilyennel, mint a dr , aki a mundérját szemenszedett hazugsággal próbálja menteni , még nem találkoztam. Talán tisztességesebb lett volna, ha az eset kialakulása után ő vitt volna a klinikára, hogy nála még ha nem is tetszik neki, nagyobb tudású szaktekintélyek segítségét kérje a beteg érdekében.


2014. május 27. 6:51

Folyamatosan megaláz és kinevet a doktornő

Nem hallgatja meg végig hogy mik a panaszaim, milyen tüneteket észlelek . Az évek során állapotom romlik, de őt ez egyáltalán nem érdekli. Üdv! Panaszt szeretnék tenni a következő orvosnőre: Dr. K. Ő a Bács-Kiskun Megyei Kórház Nyíri úti telephelyén dolgozik az ideggyógyászaton... Panaszaim vele kapcsolatban: -Nem hallgatja meg végig hogy mik a panaszaim, milyen tüneteket észlelek -az évek során állapotom romlik, de őt ez egyáltalán nem érdekli -nem vizsgál ki normálisan (nem küld el a vizsgálatra, mert drága, mert attól, hogy elküldene MR-re még nem gyógyulok meg, van elég pénzem fizessem ki az MR-t. Mikor ebbe beleegyeztem, hogy jó fizetem, akkor is rögtön jött újabb kifogás, hogy itt most még így se lehet...) -megalázóan viselkedik pl. kinevet, beszólogat Ez a találkozásunk legelső pillanatában már így volt. -szívtelen, kőkemény -előadja a koncepcióját, hogy mi a bajom, elmondom, hogy miért rossz amit mond, miért nem illik a képbe(teljesen világos dolgok), de ő ezt figyelmen kívül hagyja -szokásos módon megkérdezte tőlem anno, hogy mi a foglalkozásom. Megmondtam, hogy mi. Erre ő, hogy mennyire utálja azokat... -Megkértem őt magyarázza el a leletembe leírtakat, hogy néz ki ez a dolog. Végülis szeretném megérteni mi a bajom. Erre ő: ez nem olyan mint az én munkám, ezt nem tudom csak úgy megérteni. (de azért végül elmagyarázta. Egyáltalán nem volt bonyolult) Attól tartok nagyon nagy az esélye, hogy nem csak velem viselkedik így, és ez nagyon veszélyes. Egy történetet, még azért elmesélek vele kapcsolatban. Egyszer mikor bent voltam nála és velem úgy bánt mint egy kutyával, bejött egy férfi orvos (gondolom a főnöke). Vele egyből túláradóan kedves volt, cukorkával kínálta, meg végig úgy viselkedett kb. minha szerelmes lenne belé. Szóval ő az a fajta tán, aki úgymond felfelé nyal, lefelé tapos. Más orvosokkal kapcsolatban is tapasztaltam, hogy le akarják rázni a beteget nem is feltétlenül azért mert szívtelenek, hanem szakértelem hiány miatt. Mindig a könnyebb utat választják, anélkül, hogy másik lehetőséget megvizsgáltnák. Az elmúlt öt évben semmit se sikerült ott normálisan elintézni...   Itt most főleg a járóbeteg részre gondolok. Nincs normális kivizsgálás. Kérem, hogy adjon az életéből két percet, hogy magyarázza el a leletemre leírtakat és csak nagy küzdelem, könyörgés után talán kapok 1 percet, hogy egy részét elmagyarázza. Persze hozzáteszik, hogy úgysem érteném meg minek magyarázza... Hát talán azért hogy legalább annyit tudjak, hogy ez most jó vagy rossz, vagy mennyire rossz. A sürgösségin egyszer úgy küldtek el, hogy megkaptam a leletem, de orvos nem jött oda, hogy elmagyarázza, hogy most akkor mekkora a baj.   Másik eset... Volt egy betegségem, amit meg lehet volna gyógyítani valószínű, ha normálisan időben kezelnek. Ehelyett csak telt az idő, megjelentem kontrollra, ahol megállapították, hogy rosszabb a helyzet, de azért majd jöjjek vissza később ne csináljunk semmit. Aztán amikor csináltunk már késő volt. Évek teltek el... Ez bőrgyógyászaton volt.   Azért persze nem mondom, hogy az egész kórház ilyen. Szerencsére nem voltam ott sokszor. Azt megtanították nekem, hogy vigyázzak az egészségemre, nehogy odakerüljek hozzájuk.   Üdv!   Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. május 23. 7:01

Rémálom a fogászaton

Sajnos, ki vagyunk szolgáltatva még akkor is, ha van számla. Csak ők tudják, mikor milyen kezelést csináltak, mert azt a számlán fel sem tüntetik és alapból az a hozzáállásuk, hogy minden jó amit csináltak, más okozza a panaszokat nem az ő trehány munkájuk. Én is jártam így, a fogászat neve: Dental Harway. Itt apa és fia dolgoztak, én a fiához jártam hónapokig különböző kezelésekre: gyökértömés, korona, híd. Több százezret fizettem, néha, kb. minden harmadik alkalommal kaptam nyugtát. Néhány hónap elteltével folyamatos panaszaim voltak, ezeket a fogorvos (a fiú) nem ismerte el, szerinte minden jó, használjak szájzuhanyt. A Paradontológiai Klinika álláspontja szerint a szájzuhany csak még jobban benyomja a baktériumokat az ínytasakokba. Az apjához küldött, aki az egyik oldalon újra megcsinálta a hidat, utóbb kiderült, hogy teljesen feleslegesen, és újra kifizettette velem!   Megmagyarázta, hogy nem az ő hibájuk miatt nem jó, később kiderült, be sem ragasztotta. A másik oldalon készült koronára azt mondta, ne mondjam már, hogy azt ők csinálták, nincs beírva az orvosi naplóba! Ahova ők azt írnak be amit akarnak, a betegnek nincs hozzáférése és rálátása. A sunyi tekintete azóta is előttem van. Eljöttem, kiszolgáltatottan, fájdalmak, panaszok közepette. A kezelőlapomon amelyen a soron következő időpontok szerepeltek, nem volt feltüntetve, hogy mikor milyen kezelést végeztek, a nyugtákon szintén nem. Semmit nem tudtam volna bizonyítani. A FOGORVOSOK HONLAPOKON FELTÜNTETETT ÚN. GARANCIÁJÁBÓL EGY SZÓ NEM IGAZ! NE HIGGYÉTEK EL. MINDIG MEGMAGYARÁZZÁK, HOGY MINDEN JÓ, A KORONA JÓL ZÁR STB. CSAK BENNED VAN A HIBA, MAJD ELMÚLIK a fájdalom......   Ha garancia egyáltalán szóba jöhetne, az csak arra vonatkozik, ha pl. egy porcelán pótlásból letörik egy darab, aminek 1 az 1000-hez a valószínűsége, de ezt sem ők, hanem a technikus csinálja. Arra, hogy ők a mintát hogy veszik le, előtte milyen kezeléseket: gyökértömés, csapos fog stb. csinálnak semmilyen garancia nincs. Pedig a garancia pont arról szól, ha én mint beteg vagy ügyfél a garanciális időben hibát jelzek, akkor - VITA NÉLKÜL - a terméket ki kell cserélni vagy az árát vissza kell fizetni, rajtam semmilyen bizonyítási teher nincs.   Ezek után elmentem egy másik fogászatra: Apollónia Dental (nagy neves fogászat, ahogy hirdetik magukat, pl. buszokon és máshol: a jövő fogászata) ide egy évig jártam. Fog CT-re küldtek, ami kimutatta, hogy az előző helyen készített gyökértömések nem értek végig,ezekre tettek koronát! A koronákat le kellett szedni, mindent újra elölről kezdeni és megcsinálni. Számlát minden alkalommal adtak, de a kezeléseim közben a fejem felett a fogorvosnő magándiskurzust folytatott az asszisztensnővel pl. arról, hogy otthon beleesett a cipőjébe a kulcs és nem találta, meg hogy nem mosta ki rendesen a mosógép a ruhákat és csöpögött belőlük a víz, és hogy ő milyen fényképalbumot csináltatott stb. Miközben lecsiszolta a fogamat, belecsiszolhatott az ínybe, másnapra egy hatalmas afta keletkezett a számban - ez bakteriális és vírusfertőzés - és a fél arcom lebénult! Ún. Bell féle bénulás, fogászati kezeléstől, injekciótól is lehet kapni. Két nap múlva tudtam csak elmenni az ideggyógyászatra mert pont hétvége volt, ahova utána másfél hónapig jártam szelektív ingeráram kezelése.   Az ideggyógyásznak az volt az első kérdése kaptam-e injekciót, amire én pont annál a kezelésnél már nem is emlékeztem, mert a több hónapos kezelésem során többször csak zselés érzéstelenítés volt. A fogorvosnőt felhívta ő tudta, de letagadta. Szerencsére a bénulás rendbe jött, de úgy is maradhattam volna! Elnézést egy árva szóval nem kért a fogorvosnő, cinikusan, fapofával úgy csinált mintha mi sem történt volna. A hidak amiket csinált és amikért újra százezreket kellett kifizetnem, nem jók, állandó panaszaim vannak. Egy harmadik fogorvos felvetette, hogy a panaszaimat állkapocs izületi probléma is okozhatja. Emiatt elmentem a Fogpótlástani Klinikára (Szentkirályi utca 40.) ott elmondtam a doktornőnek, hogy a fogorvosi kezelésekre soha semmilyen garanciát nem tudtam érvényesíteni. Azt mondta, hogy a Klinikán működik egy ún. fogorvosi panaszokat kivizsgáló konzílium vagy tanács, a pontos megnevezést nem jegyeztem meg, ők kivizsgálják a panaszokat. Az implantátum miatt - szerintem - a posztban szereplő betegnek oda kellene elmennie.   Ez hivatalos egészségügyi fórum, ahol nyilván nem először találkoznak ilyen panasszal, és megvannak azok az utak amelyeken végig kell menni. Én is ezt fontolgatom. Sajnos, ki vagyunk szolgáltatva még akkor is, ha van számla. Csak ők tudják, mikor milyen kezelést csináltak, mert azt a számlán fel sem tüntetik és alapból az a hozzáállásuk, hogy minden jó amit csináltak, más okozza a panaszokat nem az ő trehány munkájuk.     Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. május 21. 5:57

Letagadja az orvos a 800.000 forintos fogbeültetést

Az orvos ekkor már minősíthetetlen hangnemben elkezdett üvöltözni a rendelőjébe és azt mondta: ő nem csinált semmit, nem is ismeri az illetőt, menjen pszichológushoz mert csak képzeli hogy nála járt. Tisztelt Praxis Blog olvasók!   Tanácsot kérnék, a történet röviden: Az egyik barátomnak két fogát is implantálták nem olyan rég, ami nem sikerült jól. Már régóta gondjai vannak, egyrészt a beültetett műgyökerekkel, másrészt az orvossal.   Többször visszament ahhoz a magán fogorvoshoz/sebészhez aki csinálta, idejében többször is jelezte a problémáját. Az orvos először csak elintézte azzal hogy vegyen recept nélküli ecsetelőt a patikában /vett, használta, de nem múltak a panaszai/ , majd legközelebb fájdalomcsillapító szedését írta elő. Mivel catafalm sem segített a fájdalmán és mivel már 20 napja szedte /a tájékoztatón max 2 hét szerepel/, ezért visszament az orvoshoz. Az orvos ekkor már letagadta hogy ismerné az illetőt és hogy ő csinálta volna a fogbeültetést. A barátom ezen nagyon meglepődött. Halkan jegyezném meg nem kapott semmiről sem papírt, sem számlát, pedig annak idején kért, de az orvos mindig valamilyen kifogással állt el: nincs az irodájában a számlatömb, vagy elromlott a számítógépe--- A száma végösszege 800.000 Ft /évekig spórolt rá!/ . Kezelési terve sincs, sem zárója, semmi olyanja amivel tudná bizonyítani hogy az adott orvos készítette azt a munkát.   Felkeresett több szakorvost, mindenki felszisszent és csóválta a fejét. Kérdezte, hogy mit lehet csinálni ezzel,menthető-e, de kitérő válaszokat kapott. Kivétel nélkül az összes orvos az első konzultáció alkalmával jelezte, hogy tőle sem fog semmilyen papírt, sem állapotjegyzéket kapni, még olyat sem hogy ott járt és nem hajlandók részt venni egy perben / ezt meg sem említette/ . Először nem értette, mert csak a problémáját szerette volna orvosolni. Az összes orvos az implantok eltávolítását ajánlotta (persze saját költségen), mert a gyulladás már szétterjedt mindkét ívén, és van olyan rész, ahol már a jó fogakra is ráhúzódott. Majd ezt követően csontbeültetést csontpótló anyagokkal (grammja 100.000 ft!!! de ez is inkább irányár), ezt követően pedig új implantok beültetését javasolták (minimum újbóli 800.000 Ft + az érintett fogak pótlása, lecsiszolása... hídak...stb). egyetlen egy orvos kotyogta csak el, hogy rosszul lett beültetve...   Felkeresett betegképviselőket, de azok sem mondtak túl jó dolgokat, csak annyit, hogy a törvény alapján kérje el az papírjait. Így visszament az orvoshoz és kérte, de az orvos ekkor már minősíthetetlen hangnemben elkezdett üvöltözni a rendelőjébe és azt mondta: ő nem csinált semmit, nem is ismeri az illetőt, menjen pszichológushoz mert csak képzeli hogy nála járt.   Ezt követően ismét érdeklődött szakmai helyeken, de csak azt mondták neki, hogy ők egy papírt írhatnak amiben kérik az orvost az iratok kiadására, semmi többet. Ez alsó hangon is minimum 60 nap / ha válaszol az orvos/ , és biztos hogy az orvos őket is elküldi.   Bement az sztk-ba, ahol ismét az implantok eltávolítását javasolták, de itt már hozzátették, hogy utána záros határidőn belül csontpótlásra van szüksége /önköltségen ismét 100 ezer ft/g-ban meghatározva, nem tudták megmondani hány grammra lesz szükség/ , különben leépülnek a csontok és onnantól kezdve vége. :( Ott is rákérdezett a papírokra, hogy kap-e, vagy ha nem tb támogatott az adminisztráció akkor mennyit kellene fizetni neki. Erre is kitérő választ kapott, csak annyit mondtak, hogy eltávolítják neki most azonnal adnak időpontot, a többit meg utána megbeszélik. Na ezt nem nagyon akarja, mert nem lesz még annyi bizonyítéka ami most van.   Felkeresett egy szakértőt, akinek elpanaszolva a gondjait azt tanácsolta, hogy távolíttassa el az implantot és felejtse el a pert mert minimum 5 évig is elhúzódhat és addig ezt az időt meg ki kellene húznia úgy hogy az implantok a szájában vannak, ami meg elképzelhetetlen. Másrészről (nevetve közölte) hogy papírok nélkül esélye sincsen semmit sem bizonyítani.   Végső elkeseredésében az ÁNTSZ-hez fordult. Ott azt mondták, hogy ha leírja és beadja, akkor megvizsgálják, de minimum 3 hónap az ügyintésük, és ha az orvos nem ismeri el nekik, hogy nála járt, akkor nem tudnak mit csinálni, el fogják utasítani, max mehet a rendőrségre ismeretlen tettes ellen feljelentést tenni ami megint minimum 3 hónap...   Volt az OEP-nél és kérdezősködött, hogy méltányossági eljárás keretében kérhet-e valamilyen támogatást, de onnan úgy elhajtották, hogy azt már nem osztanám meg... Ezek után a kérdésem az lenne: Ki mit csinálna ebben a helyzetben? Kihez lehetne fordulni? Mit lehetne tenni?       Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. május 19. 7:05

Mindig a beteg a hülye?

Az emberek sajnos elég nagy hányada találkozott már valamilyen formában negatív élménnyel az egészségügyben és miért ilyen rossz az orvosok közmegítélése? Nem lehet, hogy ebben azért önöknek is meg van a szerepe? Tisztelt Praxis blog!   Jó ideje igyekszem figyelemmel követni a blogjukat, sajnos a családomban is volt néhány elég kellemetlen tapasztalat az egészségüggyel kapcsolatban, de most nem ezért írok önöknek. Szinte minden nap benézek önökhöz és szomorúan látom, hogy néhányan milyen hangot ütnek meg a levélírókkal és az ő kálváriájukkal kapcsolatban. Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy orvosok hogyan lehetnek ennyire lekezelőek, arrogánsak, dölyfösek. Valahogy mindig sikerül eljutniuk odáig, hogy az éppen aktuális levélíró a hibás, a hülye, aki megérdemli, hogy lenézzék és örüljön, ha egyáltalán ellátják.   Az esetek 99 százalékában az a konklúzió, hogy kizárólag a panaszos tehet róla, hogy pórul járt. Ha műhiba történik, akkor az "előfordul", ha kevesli a hálapénzt az orvos, akkor "minek adott pénzt a beteg", minden egyéb helyzetben pedig előkerül az adu, azaz "ilyen alacsony fizetés mellett ennyit lehet várni"… Nem tudom, mennyire lehet reprezentatívnak tekinteni a blogban hozzászóló egészségügyi dolgozók véleményeit és világnézetét, de amennyiben csak részben mértékadónak tekinthetjük ezt a fajta hozzáállást, akkor úgy érzem nagy bajban vagyunk.   Kezdjük ott, hogy az orvos - beteg kapcsolatban mindig a beteg lesz a kiszolgáltatottabb helyzetben. Erős függőségi viszonyban áll, hiszen nem rendelkezik azzal a tudással, ami ahhoz szükségeltetik, hogy meggyógyuljon, meg van riadva, segítségre szorul. Nem önzetlen segítségre, hiszen azzal, hogy a társadalombiztosítási járulékot vonják tőle, vagy önmaga fizeti, joggal számíthatna rá, hogy emberszámba veszik és igyekeznek minden lehetséges módon elősegíteni a gyógyulását. Ehhez képest úgy tekintenek rá, mint egy rongyra, aki már megint a szegény alulfizetett orvos amúgy is drága idejét rabolja. Mintha szívességet tennének neki azzal, hogy egyáltalán szóba állnak vele. Különben is, minek betegedett meg, ha meg már így alakult, nyögjön az ágyban és ne zavarja a doktor urakat és hölgyeket.   Tisztelt doktor urak és hölgyek! Ha önök igénybe vesznek egy szolgáltatást, fizetnek érte, el tudják fogadni, hogy lenézik, vagy megalázzák önöket? Ha elmennek a boltba, vagy egy étterembe és a pénztáros, vagy a pincér nekiáll önökön kitölteni a frusztrációját, akkor mit tesznek? Szépen meghúzzák magukat és arra gondolnak, hogy ezek az emberek is alulfizetettek és elfogadják, hogy önökön csapódott le az ő keserűségük? Nem hinném! Nyilván felmegy önökben is a pumpa, de ameddig önök megtehetik, hogy többet nem mennek abba a boltba vagy étterembe, a beteg, pláne ha nagy a baj, nem teheti meg, hogy nagyon válogasson.   Kérdezem én, miért van az, hogy az emberek sajnos elég nagy hányada találkozott már valamilyen formában negatív élménnyel az egészségügyben és miért ilyen rossz az orvosok közmegítélése? Nem lehet, hogy ebben azért önöknek is meg van a szerepe? Felettébb érdekes, hogy a tűzoltókat mindenki becsüli és tiszteli, holott ők az életüket teszik kockára értünk és önökért is, a kevésnél is kevesebb pénzért. Bennük még él valami, amit hivatástudatnak hívnak, önök pedig jórészt csak dolgozni járnak. És azt se felejtsük el, hogy senkit sem kényszerítenek arra, hogy az egészségügyet válassza életcéljának, önök döntöttek így, pedig valószínűleg az sem volt titok önök előtt, hogy mi a helyzet a fizetések terén.   Természetesen nem szeretnék ugyanabba a hibába beleesni, amelybe önök estek a blogban tapasztalható hozzászólások alapján, azaz nem szeretnék általánosítani. Biztos vagyok benne, sőt jól tudom, hogy szép számmal akadnak olyan egészségügyi dolgozók, akik tisztességgel és emberséggel végzik választott hivatásukat. De pont ők azok, akik sokat veszítenek azzal, hogy önök folyamatosan hárítják a felelősséget és a betegeket szapulják. Mindig azt hallani, hogy nagyobb megbecsülést szeretnének, legyen szó erkölcsi, vagy anyagi szempontokról. De úgy gondolom, hogy ezért önöknek is tenni kellene és jelenleg nagyon rossz úton járnak…   Üdvözlettel: Attila  


2014. május 16. 7:32

Négy fal között vegetálok, mint egy rab

Ha továbbra is a Debreceni Klinika "gyógykezelésének" rabságában vergődök, elrabolják a hátra lévő életemet is! Tisztelt Praxis Blog! Nagy örömmel fedeztem fel az Interneten közzétett, a magyar egészségügyben megtörtént sikeres, vagy hibás műtétekről szóló tájékoztatókat! Ha ezen áldozatos tevékenységükkel az a törekvésük, hogy a nyilvánosság ítélőszéke elé tárják a sok kiszolgáltatott, védelem nélküli beteg segélykiáltását, van remény arra, hogy odafigyelnek a felelős Irányító szervezetek s végűlis siker koronázza tevékenységüket. Ma az Egészségügyi praxisban, az Irányító és Vezető Intézmények nagybetűs kiáltványokban Sajtótájékoztatókon, Szakmai Publikációkban tárják a nagynyíílvánosság elé a sikeres műtéteket és gyógymódokat! Kíméletlenül elhallgatják azonban a hierarchia adta lehetőségükkel a félresikerült műtéteket, Nem ismerik be az elkövetett hibát, ettől kezdve kizárják a további gyógyításnak még a lehetőségét is. Úgy hiszem minden érző ember örült annak a hírnek, amit a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum Elnöke (DEOEC) oldalán az Egészségügyi Államtitkárral újságoltak el tavaly ősszel Debrecenben. Egy kómába esett kismama gyermekét mentették meg kitartó munkával a lelkiismeretes orvosok. Két Parlamenti képviselő is könnyekkel küszködve elismerően nyilatkozott a Klinika sikeréről. Nem találkozhatunk azonban olyan közlésekkel, amelyekben elfogadják a sikertelen műtétek után a kritikákat, panaszokat, majd örömmel tájékoztatják a társadalmat, hogy a jelzések alapján felkutatták a hiba okát, és ennek eredményeként a beteg gyógyultan hagyta el az Intézetet. Felerősödve, jelentkezik e káros gyakorlat a politikai választások idején!Az egészségügyet irányító alsó-felső intézmények vezetői okkal ok nélkül ilyenkor fokozottan óvakodnak az esetleges orvosi, szakmai hibák beismerésétől, mert tartanak attól, hogy ezzel egzisztenciájukat veszélyeztethetik. Ennek okán a beteg panaszait kíméletlenül, az annyira hirdetett humanitás, az orvosi esküjük ellenében a hivatalban lévő orvosi réteggel összezárva tagadják! Jó lehet, igen keménynek tűnnek ezek a kitételek! Ennek eldöntésére élek a Blogjuk által nyújtott lehetőséggel és tanúimul hívom a nyilvánosságot, mindazon panaszkodó és nem panaszkodó betegtársaimat, akik az alább részletezett esetemhez hasonló módon szenvednek!Szerintem az általánosságban, névnélküli szereplőkkel megfogalmazott eseteket azok a betegek teszik közzé, akik még ma is félnek az esetleges retorziótól. A címzettek pedig elsiklanak a súlyos üzenetek felett, mert hiszen ki vizsgálja ezeket felül, ki ismeri fel az orvosi hibák elkövetőit! E felismerés jegyében én nevével jegyzem történetem minden szereplőjét, intézményét! Panaszomat az egészségügyi intézetekben kiállított zárójelentésekre, valós panasz beadványaimra, ezekre kapott válaszokra, az orvosok szóbeli kijelentéseinek hű tolmácsolásával teszem meg. A bizonylatokat összegyűjtve tárolom, bármikor ellenőrizhetőek. A szóbeli nyilatkozatok elhangzásának igazolására nincs módom, csak reménykedhetek abban, hogy azok a szereplők is olyan őszinték lesznek, mint én vagyok! Én Lakatos Dezsőné, Cserny Mária, a Debreceni Kenézi Korház nyugdíjas asszistense vagyok. Születettem 1934 -05-23 -án. Beteg, Debrecenben egyedül élő lányom ápolására ideiglenesen hozzá költöztem 2002. évben.Így kerültem 2006-08-15-én a DEOEC Ortopédiai Klinikára baloldali térdpanasz miatt, amikor a szükséges megelőző vizsgálatok után Dr. Gáspár Levente tanár Artroscopos műtétet hajtott végre a baltérdemen. Mivel baltérd panaszaim továbbra is fennálltak, 2008-02-10-én megismételte a műtétet!Ma már tudom, hogy Artroscopos eljárás rendszerint nrm vezet, eredményhez. Ezt az orvos is tudja, mivel megtapasztalja, de " szép boritékot" eredményezmert a beteg még bízik az orvosban! Természetesen a kétszer végrehajtott műtét után sem szűnt meg a fájdalmam, Dr. Gáspár Levente tanár az előírt megelőző vizsgálatok után 2008-07-11- én a baltérdembe térdprotézist ültetett be. Itt meg kell jegyeznem, hogy a Belgyógyászati Klinika orvosa mérs. Obes, kp. fejlett betegként jellemzett. Pokoljárásom a műtét közben kezdődött, s tart a mai napig!Műtét közben felébredtem az altatásból s mivel újraaltatni nem lehetett, éber állapotomban folytatták a műtétet. Ebben az állapotomban fűrészelték a csontjaimat, helyezték be a protézist (nemesfém és orvosi minőségű műanyag, csontcement), varrták össze a sebet, miközben én a rettenetes fájdalomtól üvöltöztem és rugdostam! Semmilyen magyarázattal nem lehet elfogadni, hogy egy ilyen precíz, mérnöki pontosságot igénylő, az alkotórészek összeillesztésére vonatkozó követelményeket képesek lennének biztosítani, a szinte visszafoghatatlan mozgású elemek között, különösen akkor, ha e vészhelyzetre felkészületlen a végrehajtó TIM! Mielőtt az orvos átlépné a műtőterem küszöbét, mindent kell tudnia a betegről. Erre volt lehetősége a Tanár úrnak megelőző kétéves kezelésem, és a kétszeri műtét után!Az elkülönítő terembe szállításkor mivel végig ordítottam a folyosót, sírva könyötögtem segítségért. Az ügyeletes nővér segélyt kérő könyörgésemre dühödten lepofozottés hallgatásra utasított! Fájdalmam csillapítására morfiumot kaptam, aminek hatására később a betegőrző teremben őrizetlenül, lekötözetlenül hagyva "elszálltam". Letéptem magamról a kötözést, és egyedül barangoltam a klinika folyosóján. A betegtársaim hívták a nővéreket segítségül.A betegszobába kerülve az első perctől kezdve szüntelenül panaszkodnom kellett baltérdi fájdalmamra. A korrekt gyógytornász legnagyobb igyekezete mellett sem voltam képes végrehajtani a többi betegnél könnyűnek tűnő tornagyakorlatokat a nagy fájdalom miatt. Elpanaszoltam minden viziten ezt Dr. Gáspár Levente tanárnak, aki ennek ellenére csak a tornázásra buzdított, nem vizsgálta de ezt ő mindig természetesnek tartotta, nem vizsgálta a tényleges okot! Míg betegtársaim a bevezetett gyakorlat szerint egy hét múlva könnyedén mozogva hazatávoztak, engem háromhét múltán küldtek haza azzal a kitétellel, hogy talán az otthoni légkör jobb hatással lesz az idegeimre! A háromhetes kezelésem alatt s a későbbiek során is sokszor kérdeztem az operáló orvost a műtőben történtekről, az altatásból való időelőtti és rendkívüli felébredésemről, Finom eleganciával, de határozottan kitért a válasz elöl. Ma sem ismerem felébredésem okát. A 2008-08-01-én kiadott a műtétről szóló Zárójelentésben meg sem említi a korai ébredésemet, a műtét zavaros lebonyolítását! Valótlan adatokat közöl. Békés sebről ír, amikor én az operáció óta állandó fájdalomról panaszkodom, s a jégzacskót állandóan a térdemen tartom a fájdalomérzés csillapítására. Kilencven fokos térdkitérést rögzít, Ezt egy alkalommal, géppel kényszerítette ki, ami után én bevizeltem a fájdalomtól. A javasolt gyógytornát hazajövetelem után gyógytornász segítségével gyakoroltam, de csak kínok- keservek közöttA bevett gyakorlattól eltérően az altató orvos nem keresett meg a műtét után. Hiába érdeklődtem utána, még a nevét sem árulták el! A Klinikáról távozva hajdúszoboszlói otthonomba visszaköltöztem, ahol attól kezdve férjem segítségére szorulok. Beteglányom t pedig gondozó segíti. Sajnos én a rossz előzmények ellenére továbbra is kitartóan hittem az operáló orvosban, e miatt vitába is keveredtem a praktikus, családommal! A műtét szerencsétlen lefolyása ismeretében azt javasolták, forduljak más, objektív Egészségügyi Centrumhoz, mert ez az Intézet már nem tud, nem is akar segíteni! Én azonban rendszeresen, szinte havonta beutaztam a Kontroll vizsgálatokra, abban a reményben, hogy végűlis megtalálja a már állandósult térdfájdalmam okát, s bevezet valami féle eredményes gyógymódot! Ő mindig készségesen fogadott, minden alkalommal készíttetett egy-egy műszeres vizsgálatot. Megállapította, hogy az un. TEP. szépen áll. Udvariasan meghallgatta oly sokszor ismételt panaszaimat. A Zárójelentésekbe úgy a TEP. jó állását,mint állandósult panaszomat bejegyezte. Továbbra is tornát és konzervatív terápiát javasolt, majd udvariasan elbúcsúzott tőlem. A térdem kínzó fájdalma az egyre csökkenő mozgás képességem a szünet nélküli jégpárna használat kényszerem, a mozgáshiány nyomán fellépő súlygyarapodásom hatására fokozódó mentális sérülésem emlegetésére sem vezetett be az eddigiektől eltérő részletes vizsgálatot., amely alapján hatékonyabb terápiát alkalmazhatott volna. Ma már számomra is megmagyarázhatatlan bizalmam akkor kezdett inogni, amikor a baltérdembe sikertelenül beültetett térdprotézis mellől egyszerűen tovább akart lépni. Az MR vizsgálat szerint ugyanis a túlterhelt jobbtérdemben jelentős folyadékot vélt felfedezni, így megfeledkezve baltérdem nyomorék állapotáról, a 2010-08-27-keltezésü Ambuláns Kezelőlapon előjegyzett szeptember hónapra a jobbtérdem artroscopos műtétjére!Ezt én már nem vállaltam. Dr. Gáspár Levente tanár sokszor ismételt panaszomra nyugdíjazása előtt a 2012-06-20-án kelt Zárójelentés szerint egyhetes vizsgálatra rendelt be az Ortopédiára, ígérve, hogy most orvosi Konzílium keretei között mindent tisztázunk! Lényegbe vágó vizsgálat, kezelés azonban most sem történt. Meghívott egy állítólagosSzakértőt a fájdalomcsillapításom céljából, de az általa javasolt gyógyszer esetemben nem bizonyult alkalmazhatónak. Később kerestem a Fájdalomcsillapító Szakrendelés Ambulanciáján a Őt, de ott tájékoztattak, hogy ott Ő nem dolgozott, az Intenzív Osztályon dolgozik!(?). Az egyhetes kivizsgálás alatt érdekes eset történt velem! Az egyik napon megjelent a korteremben az Ortopéd Klinika megbízott igazgatója, Dr. Csernátony Zoltán egy.docens és váratlanul azt mondta nekem: Ő tudja mi az én betegségem oka. Kérdésemre azt válaszolta, hogy másnap megmondja! Másnap, amikor az operáló orvossal együtt bejött a korterembe, mosolyogva fordult hozzá és így szólt: Azt ígértem a betegnek, hogy ma megmondom mi a betegsége oka. Ezzel összenevettek, majd mindketten kimentek korteremből!(?) Az általa felvetett kérdédre a mai napig nem kaptám választ egyikkőjüktől sem! Ez úgynevezett mindent tisztázó Konzílium befejezésekor, illetve a Záró jelentés átadása után e szavakkal búcsúzott tőlem Dr. Gáspár Levente tanár, az operáló orvosom: Asszonyom az Ön betegségének a gyógyítása meghaladja az én képességeimet!Természetes, hogy a műtétek, a széleskörű paraszolvenciák, az utazgatások a gyógyszerek, a megnövekedett háztartási kiadások közben elemésztették korábbi tartalékainkat a jól ismert alacsony nyugdíjak mellett. Közeli ismerősök, sőt orvosok is ajánlották, keressek a Klinikán objektív ortopéd orvost, s vizsgáltassam meg a térdemet. Hatásukra kerestem fel 2012-08-09-én kelt Klinikai Ambulánslap szerint Prof. Dr. Fekete Károly ortopédus szakorvost.Kérdezte, miért nem az operáló orvoshoz fordultam panaszaimmal! Elküldött Röntgen vizsgálatra. A lelet alapján Ő fájdalmaim okául a degeneratív gerinc elváltozásokat teszi felelőssé. Konzervatív kezelést javasol Ő is!A Debreceni Kenézi Gyula korház Idegsebészeti szakrendelés 2013-06-26-án kiadott ambuláns lapon e diagnózisra az alábbi véleményt adta ki Dr. Molnár Levente idegsebész főorvos: A beteg alsó végtagi panaszát nem okozhatja a lumbosakralis elcsúszás. Idegsebészeti szempontból maga a csigolyacsúszás operálható kórkép, a csúszás mértéke csökkenthető, illetve stabilizálható, de véleményem szerint a beteg meglévő mozgásszervi panaszait elsősorban a térdízület állapota magyarázza. Panaszait csak kis mértékben okozhatja a lumbosakralis olisthesis. Kérdéses az, hogy gerincstabilizáció után panasza ill. járóképessége mennyit fog javulni. Szókimondó, kiváló ortopédusként javasolták ismerőseim Dr. Jónás szakorvost. Ő szerinte a baltérd jelenlegi panaszaiért leginkább postoperativ arthrofibrosis (hegesedés) tehető felelőssé, de vertebrogén eredet sem zárható ki. (gerinc elváltozás)Szerinte -szóbeli közlése szerint-nem zárható ki a testem idegen anyagok elleni reakciója sem. E kijelentését másnap tagadta. Ő is konzervatív kezelést javasol.E vizsgálatot az Ortopéd Klinika 2013-04-10. keltezésű Ambulánslap rögzíti. Miután beláttam, hogy az Ortopéd Klinikán belül bárki orvost keresek fel a félrekezelt térdprotézisem miatt, még a jól adagolt paraszolvencia esetén sem várhatok segítséget tőlük, elhatároztam, hogy a DEOEC nemrégen kinevezett Elnökéhez, Dr. Fülesdi Béla Egyetemi Tanárhoz fordulok segítségért! Beadványomban vázoltam az itt felsorolt eseményeket, csatoltam a meghatározó Klinikai, Korházi leleteket, Zárójelentéseket. Ezek alapján kértem az Elnök urat, segítsen nekem abban, hogy miután az operáció után járóképtelen vagyok, nagy fájdalmaktól szenvedek, nincs kilátás arra, hogy itt eredményesen gyógyítsanak, tegye lehetővé, hogy a hibát elkövető Klinika költsége terhére a továbbiakban a Semmelweis EgészségügyiKFT.1085. Budapest Üllői u.26 sz. Intézményben kezeljenek. Tájékoztattam a hibás műtét okán kiadott költségeimről, az anyagi tartalékaink teljes kimerülésének tényéről. Hivatkoztam orvos írnoki nyugdíjam alacsony voltára. Az Elnök Úr rövid, elutasító válaszában egy szóval sem említette a félresikerült műtét miatti sajnálkozását. (Válaszlevelének száma: OSTRAT/735/2013. IT:01.26.)Leírja, hogy a műtét után nálam nagy valószínűséggel nem kivédhető szövődmény,hegesedés alakult ki. A szövődmény a beavatkozásokkal együtt járó kockázati elem, így kártérítés nem jár érte, mert a beavatkozás során nem történt mulasztás!(?)Ezen túl a beavatkozás óta több mint öt év eltelt, így ha a kártérítésnek jogalapja is lenne, már nem lehet fizetni. Az Elnök Úr válaszát megköszöntem, de válaszlevelemben -2013-09-12- kifejtettem miért nem értek vele egyet.Az Elnök Úr félreértett engem. Én a beadványomban nem írtam kártérítésről, nem is kérek! A Klinika nem ingyen végzett nekem szolgáltatást azzal, hogy térdprotézist ültetett a térdembe. Az állam e szolgáltatás költségeit megfizette, mégpedig az én negyvenéves munkám után járó fizetésem levont járulékból. A klinikai személyzet közvetlen velem foglalkozó tagjait pedig én a saját pénzemből busásan megfizettem, a sokat vitatott paraszolvenciákkal! Ezek nem is tartok igényt. A szolgáltatást viszont a Klinika nagyon rossz minőségben látta el, mert én rokkant vagyok, és szenvedek a az állandó fájdalomtól! Ha a Klinika jól szolgáltatott volna, egy fél év multán meggyógyultam volna, s nem terhelné volna az államot öt és félévi többlet költséggel! Elgondolkoztató, hogy az állam milyen hatalmas összegeket fizet ki, az elhibázott -sokszor elhallgatott- műtétekre! .Világos, hogy a rossz szolgáltatás miatt a teljes hatévi költséget kamataival együtt vissza kell adnia az államnak, hogy azt átadhassa a minőségi szolgáltatást végző másik Szolgáltatónak! Az Elnök Úr jelen megbízatása előtt a Klinika Aneszteziología Osztályvezetője volt. Új beosztásában nem tűnt fel, hogy én műtét közben felébredtem? Jó lehet, az én esetemben ez az igazi kockázat, mégpedig számomra az a rossz altatásom miatt. Hogyan lehet ezek után kijelenteni, hogy a beavatkozás során nem történt mulasztás? Az egyik honi televízióban a közelmúltban azt nyilatkozta egy aneszteziológus, hogy az aneszteziológus nem tévedhet! Ezt Őn is állítja? Elnök Úr! Engem elevenen szabdaltak, fűrészelték a csontjaimat varrták a testemet, és Ön a hierarchia magas fokán kijelenti altató szakorvosként, hogy tényleg nem történt mulasztás? Az Elnök Úr nem vette észre, hogy a műtétet végző ortopéd szakorvos(!) négy éven át meg sem említi a hegesedést, vagy bármi féle más úgymond kockázatot? Azt sem veszi észre, hogy a hegesedés lehetőségére utaló orvos még másik két alternatíva lehetőségét, és csakis a lehetőségét is veti fel? A három lehetőség közül melyik a valós felelős? A feltételezések önmagukban még nem bizonyított tények! Ezek akkor válnak szerintem tényekké, ha egyenként és külön megvizsgálták, elemezték volna azokat. Ki végezte el a Klinikán ezeket a bizonyító eljárásokat? Hiszen Ön is azt írja levelében, hogy nagy "valószínűséggel", és nem bizonyítottan. Ki vett mintát a hegesedett szövetből, és melyik laboratórium elemezte? Igen, egy hónappal túlléptem az Elnök Úr által említett bűvös öt évet, mint feltételezett jogalapot a kártérítési igényre. Fentiekben azonban beigazoltam, hogy én semmiféle kártérítést nem kérek, csupán a rossz szolgáltatásért jogtalanul felvett munkadíj átadását kérem egy másik, eredményesebb munkát végző intézet számára!Én az öt év alatt minden kontrol vizsgálaton , máskor telefonon kifogásoltam a szolgáltatás minőségét, illetve felleneztem, elmondtam hogy mozgásképtelen vagyok és állandóan szenvedek a fájdalomtól,amit az orvosok dokumentáltak is a zárójelentésekben. E hirtelen kiásott, talán esetemre nem is illő jogi csűrcsavarás okán kötelező a betegnek élete végéig szenvedni? Az Elnök Úr észrevételeimre hat és félsoros választ adott, amelyben továbbra is ragaszkodik az előző levelében írtakhoz, előveszi a "felmentő jogi alapokra való "hivatkozást! Ezekkel minden sajnálkozás nélkül lezárja a számomra életfontosságú ügyet, engem pedig kizár a gyógyulás minden reményétől. Az életösztön azonban élesztgeti a beteg ember reményeit, s idős kora ellenére arra sarkalja, nem szabad feladni! Erre sarkalnak embertársaim, a körön kívül álló orvosok, rokonaim!Nem szabad hagyni magunkat .biztatnak. Felléptem az egészségügyi hierarchia legmagasabban álló lépcsőfokára, s megkerestem az Emberi Erőforrások Minisztériumának Egészségügyi Államtitkárát Dr. Szócska Miklóst, 2013-10-25-én kelt levelemmel. Levelemhez csatoltam a műtétemmel kapcsolatos fontosabb Zárójelentéseket a témában írt előzetes panaszleveleim és a kapott válaszlevelek másolatait.Olvasva a MAGYAR HÍRLAP 2013-09-21.i számában megjelenő egész oldalas, "Bányamentés az egészségügyben" című nyilatkozatát, a-amelyet eddig hűségesen őriztem- s reménykedni kezdtem Pár nap múltán azonban éledő reményem hiába valónak tűnt.Az Emberi Erőforrások Minisztérium Dr. Veres Gábor Ügyfélszolgálat Irodavezetőtől levelet kaptam 2013 -12-5-én. A levélben arról értesít, hogy az Emberi Erőforrások Miniszteréhez, Balog Zoltán hoz írt panaszlevelemet megküldte Dr. Paller Judit mb. ÁNTSZ. tiszti főorvosnak további intézés végett. Nagyon meglepődtem az Irodavezető levelében foglaltak olvasásakor.Bár nagy tisztelettel adózom Balog Zoltán Miniszter Úrnak, de én nem neki címeztem a levelemet, hanem a szakállamtitkárának Dr. Szócska Miklós Úrnak!Ekkor már beláttam, a debrecenihez hasonló bürokráciába kerültem, amiből már jó eredményekkel nem fogok kikerülni!A rend kedvéért e-mail- en válaszoltam az Irodavezető Úrnak,s tájékoztattam arról, hogy én az Államtitkár Úrhoz küldtem panaszlevelemet. Ezért kérem, korrigálja a folyamatot. Mint várható volt, az Irodavezető Úr nem korrigálta a tévedést, nem is válaszolt! Választ kaptam azonban Dr.Paller Judit ANTSZ főorvosnőtől Levelét úgy indította útnak, hogy én 2013-12.19-én vettem kézhez, a Karácsonyi és újévi ünnepnapok előtt!Kikötötte, hogy a kézhezvételt követő 8 napon belül válaszoljak kérdésére, különben adacta teszi a beadványt.. Természetesen ez a feltétel az ünnepi munkaviszonyok miatt előre láthatóan szinte tervezett, teljesíthetetlen volt Én ettől függetlenül 2013-12-24-én megküldtem válaszlevelemet. Ő ellentétben a DEOEC Elnök állításával már nem 5-évben határozta meg a felszólamlás határidejét, hanem egy évre! Egy EU. Csatlakozással kapcsolatos 2004-évi törvényre hivatkozik, és kéri tőlem azoknak az egészségügyi ellátásoknak a jegyzékét, amelynek szakmai megfelelőségét vitatom. Ezeket a szakmailag vitatott ellátások jegyzékét kéri tőlem a laikustól a magyar Egészségügy legmagasabb posztján álló államtitkár nevében az ÁNTSZ mb. tiszti főorvosa., amikor én a járóképtelenné tett beteg csak abban kérek segítséget, hogy a sok évtizedes béremből levont járulékból kifizetett összeget a rossz szolgáltatás miatt vegyék vissza a Debreceni Klinikától. Tegyék lehetővé minden jogi csűrés-csavarás nélkül, hogy sok éves kínlódásom után olyan Magyarországi Intézet kezeljen, amelyik vezetője nem hivatkozik feltételezett gyógyíthatatlan szövődményekre, az Európai Unió törvényeire, nem követeli tőlem, hogy bizonyítsam be, mi az oka betegségemnek. Gyógyítson meg! Befejezésül az alábbiakkal zárom történetemet: Nyolc évvel ezelőtt, amikor átléptem a Debreceni Ortopéd Klinika küszöbét, nem voltam egy elaggott öregember sem fizikailag, sem lelkileg! A Klinika felelőtlensége miatt ezt a nyolc évet elvette életemből. Kiestem az való élő világból, Négy fal között vegetálok, mint egy rab! Ha továbbra is a Debreceni Klinika "gyógykezelésének" rabságában vergődök, elrabolják a hátra lévő életemet is! Ezért ma nincs felelős személy Magyarországon csupán az DEOEC Elnöke által megjelölt és a feltételezett Artrofibrosis! Vagy talán a másik két alternatíva együtt:Degeneratív gerincelváltozások illetve a testem idegen anyagok negálása Nem! Az Egészségügyi államtitkár nevében úgy döntött az ÁNTSZ mb főorvosa, hogy a fellebbezésnek lejárt az egyéves határideje! Megerősítette ebben az DOECD Elnöke is, de ő öt év határidőt szabott meg!Fenti döntő érvek alapján ÁNTSZ tiszti főorvosa az egészségügyi államtitkár utasítására a/a tette panaszomat!            


2014. május 14. 7:29

Hagyták meghalni az apámat

Egy ott dolgozó és egy beteg állítása szerint a mentőből sétálva kellet bemennie segítség nélkül, majd a lépcsőn felérve összeesett. Tisztelt Praxis blog!   Az elérhetőségemet kérem, ne tegyék közzé. Az én történetem, hogy apukám többszörös (4x ) szívinfarktusos. 2014.04.08-án keddi napon az ügyeletre kellet vinni, szívgörcs miatt, bent mondták neki, megtámadta valami a szívét, menjen beutalóért, majd Szolnokra. Majd haza jöhetett, az állítása szerint nem írt alá semmi okiratot, hogy önszántából kijön. 2014.04-.10-én csütörtök hajnalban 5:18-kor hívta anyu a 104-et, jajgatva fogta szívét, mellkasa nyomódott apunak. A diszpécser sima mezőtúri mentőt küldött, hiába mondta anyu, mi a panasz, szívinfarktusos mellkasi fájdalom szívgörcs.   2 mentős jött ki, majd se kezelés, se EKG nem volt, tolószékbe ültetve kidöcögött a földútról lassan, sziréna nélkül. Anyu sietett utána egyből, egy ott dolgozó és egy beteg állítása szerint a mentőből sétálva kellet bemennie segítség nélkül, majd a lépcsőn felérve összeesett. Anyu beért, látta, hogy pumpálják, majd az ajtót becsukták. Kijött a mentős, anyu érdeklődött és közölte, hogy a pulzusa leállt, jobban van, de már úton az autó és elszállítják, ez volt 6:00-kor. Utána 10 percre vagy 15-re kijött az orvos (megjegyzem, azt mondják, hogy nőgyógyász, mert nincs más) közölte, hogy elhunyt.   A segítség elvileg úton volt, de 15 perc alatt nem ért oda, se 40 perc múltán se. Bent voltunk, bátyám intézte, hogy ne boncolják, azt mondja látta azt a számítógépbe, hogy a halál beállta 6:55! De már 6 előtt bent volt és itt semmi felszerelés nem volt és nem hívtak hozzá helikoptert vagy rohammentőt. Orvosi műhiba. Itt ebben a Mezőtúri kórházban nagyon sok középkorú beteg huny el. Panaszkodnak a rossz ellátásra s az ápolókra, orvosokra. Egy óvoda tele bohóccal.     Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. május 13. 5:22

150 ezer forintot követelt hálapénz gyanánt betegétől a nőgyógyász

A. felvétel tanúskodik arról is, hogyan állt a doktor a fellépő problémákhoz. Tisztelt Praxis! A napokban nagyon felkapott téma lett a praxis-on a hálapénzes téma. Pont ma hallottam egy hasonló történetet, így gondoltam megosztom Önökkel. A sztori itt található:   http://omegahirek.hu/index.php/omegahirek/omega-exkluziv/1138-muhiba-vesztegetessel-megfosztottak-noi-mivoltatol-az-elet-oromeitol-angelika-igazaert-harcol-es-perel   Botrányos hangfelvétel.... 150 ezer forintot követelt hálapénz gyanánt betegétől az onkológus nőgyógyász. Az ominózus mondatok 3,50 másodpercnél hallhatók. A felvétel tanúskodik arról is, hogyan állt a doktor a fellépő problémákhoz, szétnyílt, gennyező seb ... szerinte elég nyomkodni, kimosni aztán gézlapot tenni a gyulladt sebre, még antibiotikum sem kell. Személyiségi jogok miatt a hangot eltorzítottuk.    


2014. május 10. 7:53

Szegény orvost még nem láttam

Egy orvost sem láttam még tömegközlekedni, és egy orvos sem állt még az audi/bmw-el egy panelház előtt mikor hazaért. Sziasztok!   Hát én még nem láttam szegény orvost. Egy orvost sem láttam még tömegközlekedni, és egy orvos sem állt még az audi/bmw-el egy panelház előtt mikor hazaért. Olyat viszont már elsőkézből hallottam, hogy tervezik a nyaralást, és azon megy a vita vajon Málta vagy Törökország legyen, persze ultra all inclusive, és azt is, hogy " Ausztriába 3 napra síelni?   Legalább egy hétre kell menni, hosszú hétvégékre meg a Tátra vagy Szlovénia" Ha valakinek érdeke fent tartani a hálapénzt, azok az orvosok. És el is várják. Én meg fizetem a Tb-ét évek óta, és ha azt akarom, hogy rendesen bánjanak velem, magánrendelésre kell mennem, vagy vastag borítékkal. Na ez az ami fáj.   Fizetem a Tb-t és ugyanazt az ellátást kapom, mint az aki életében egy napot nem melózott. És mivel őket is el kell látni, nekem kell várnom. Felháboritó. Aki nem melózik ráér várni. Én azt gondolom, kellene valamiféle differenciálás.   Egy olyan rendszer, hogy ki mennyit fizet olyan ellátást kapjon.   Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. május 9. 8:14

Akár meg is halhatott volna a beteg

Nem sok már egy kicsit ez a rengeteg mulasztás? Ezt is az egészségügy több száz milliárdos hiányára fogjuk,vagy a kimerültségre,vagy a kevés fizetésre,vagy mire lehet még?  Ismét Üdvözletem a Praxis blog olvasóinak !! Ismét leírnék egy történetet,amire ma akadtam olvasás közben. A történet:   2014.április 2-án a Nagykanizsai Kanizsai Dorottya kórház sürgősségi osztályán hajnali négykor erős hasi fájdalmakkal a beteg megjelent,segítséget kérni.Az éjszakai ügyeletben szolgálatot teljesítő orvos ellátás helyett kioktatta,hogy a hasfájdalmakkal talán a háziorvoshoz kellene fordulni,és nem az ügyeletre.Vért vettek tőle, kapott valami infúziót,és megkérték,hogy várakozzon kint.Telt az idő,a betegellátás folyamatosan zajlott,a hasfájós beteg ugyanúgy a poklát állta ki-de a fene sem nézett rá.Közben eljött a váltás ideje,de ugyanúgy tojtak a fejére.Nagyjából öt órát várt a szerencsétlen szűnni nem akaró kínok közt,mire a nappalos orvosnak feltűnt végre,hogy egy igen ramaty állapotban lévő beteg órák óta kint vár.   Végre valaki megvizsgálta!! Az orvos megállapította,hogy ez nem egy hasfájás,hanem egy akut hasnyálmirigy gyulladás,aminek bizony lehetett volna komoly következménye is.Lett is botrány,nem kicsi.A nappalos orvos magából kikelve,ordítva kérte számon a személyzet kritikán aluli hozzáállását a beteghez,és véleménye szerint az éjszakás kolléga ha szíveskedett volna tüzetesebben megvizsgálni a fájdalmak közt fetrengő beteget,akkor tudott volna diagnózist felállítani.De nem tette.Vért vetetett tőle,és beköttetett egy infúziót,majd kiküldte a váróba hosszú órákra várni a semmire.   Innentől kezdve akár ott fel is dobhatta volna a pacskert a nagy várakozásba. Most ismételten megkérdezem az itt válaszoló egészségügyi dolgozókat,hogy nem sok már egy kicsit ez a rengeteg mulasztás? Ezt is az egészségügy több száz milliárdos hiányára fogjuk,vagy a kimerültségre,vagy a kevés fizetésre,vagy mire lehet még?                                                                                                 Ismételt üdvözlettel: Kiss-Gál Erika                                                                                               


2014. május 7. 8:50

A hálapénz a betegnek és az államnak jó

Elképesztő egyébként, hogy a magyar betegek mennyire nem érzik sok esetben a "jó dolgukat". Próbálj meg Brüsszelben, vagy Svájcban háziorvoshoz, ügyeletre eljutni, vagy műtéti előjegyzést kapni. Nahát akkor "Drága Feleim" ;-) Néhány gondolat abból a megvilágításból, ahonnan nagyon ritkán szemlélik a hálapénz kérdést. Talán meglepő, de a magyar hálapénz rendszer elsősorban messze nem az orvosok érdeke, hanem mindenek előtt a BETEGEKNEK és az ÁLLAMNAK JÓ !!!!   A legtöbb orvos szívből utálja (természetesen nem magát a PÉNZT, hanem) a bizonytalan, igazságtalan, számtalan faramuci és kínos / konfliktusos helyzetet eredményező rendszert. A lejárt bombonok, virágboltnyi csokrok, AVON-os szarságok, ihatatlan házipálinkák igencsak kiterjedt népi szokásáról már nem is beszélve. De vissza a pénzhez: rendben, - szüntessük meg a paraszolvenciát... Akkor azonban (ha nem akarunk 5-10 éves műtéti és 1,5 éves CT várólistákat a kivándorló orvosok miatt), akkor NEM 2x-esére, hanem legalább az EU-s átlag aljáig kell emelni az orvos fizetéseket.   Javaslom nézegetni az EU-ban alkalmazott orvos-béreket, illetve a magyar pl. banki, biztosítói, stb. fizetéseket. HALIHÓ: 6+5+6+ stb. évekig tanuló diplomás, 1-2-3-4 szakvizsgás szakemberekről beszélünk, akik ráadásul nem kőmüveskedtek (és szépen kerestek) 18 éves koruktól, hanem 25-30 éves korig a szülők nyakán tanultak... Szóval a bérek: uccu 5-800.000 Ft/hóig... ez a MINIMUM. Na akkor nézzük: ehhez sajnos nem lesz elég a világ csipsz-adója sem: TEHÁT EGYETLEN "IGAZSÁGOS" MEGOLDÁS A TB JÁRULÉK (tehát az ADÓ) FÖLEMELÉSE - NEM KICSIT !!!   Nem magam találtam ki: vannak Európában hasonló orvosbér rendező példák. Mi következne ebből ?: a mandulaműtétért, szülésért, bokatörésért eddig 4-5 évente 0-5-10-20-50-legyen100 ezreket fizető család, ezek után HAVONTA becsengetne a költségvetésbe kb. 5-10.000 adó pluszt - keresőnként. NESZTEK ! Akkor is, ha mindenki makk egészséges 20 éven át. Tehát ha tetszik, ha nem: EZ A RENDSZER A BETEGEKNEK A LEGOLCSÓBB és nem is feltétlenül a leg-igazságtalanabb, hiszen AZ FIZET, AKI IGÉNYBE VESZi a szolgáltatást. ÉS még valami: a bunkó orvosok (rendőrök, tanárok, burkolók, szerelők) szóra sem érdemesek: tényleg rohadjon meg minden tapló ember, függetlenül a foglalkozásától...   DE beszéljünk most a jófej, rendes dokikról, akiknél eddig a "KEDVESebb" betegek kicsit azért mégis hamarabb kerültek a gipszelőbe, a CT-be, az MR-be, fizikoth-ra, kemoterápiára, stb. EZEK UTÁN EZ MIND MEGSZŰNIK!!! SŐT: nem tudsz magadnak soronkívüliséget vásárolni, mert egy leszel a Kalampár Ronaldino-k között. A jó fizetésüket pedig most már joggal féltő orvos pedig ki fog írni minden létező (és felesleges) vizsgálatot (ha kell-ha nem CT-t, 234-dik RTG-t, amire szépen mind besorakozhatsz. (A defenzív medicináról lehetne mesélni).* Asszem egyértelmű, hogy az ÁLLAMbácsi miért nem erőlteti ez utóbbi rendszert (nagyon is fájó JÁRULÉK-EMELÉS / következő választásokon biztos bukta a bevezető kormánynak...)   *Elképesztő egyébként, hogy a magyar betegek mennyire nem érzik sok esetben a "jó dolgukat". Próbálj meg Brüsszelben, vagy Svájcban háziorvoshoz, ügyeletre eljutni, vagy műtéti előjegyzést stb. kapni. Meglepődnétek, pedig nyugaton 3/4 éves CT várakozást vagy 6-7-10 napos HO-ra várakozást mindenki természetesnek vesz. Nem is járnak feleslegesen. Utána meg jön a számla a biztosítótól, ami nem gyenge... Azokkal az idiótákkal már nem is foglalkoznék, akik a "HIVATÁS meg ERRE-ESKÜDTEK" dumát mantrázzák évtizedek óta.   Csak annyit ajánlanék, hogy haladjanak már be egy gyógyszergyárba és magyarázzák el ott, hogy a gyógyítás meg az egészség KARITATÍV feladat, amiért csúnya dolog ilyen sok pénzt kérni.... Ma Mo-on az egészségiparból MINDENKI qva jól él (gyógyszeripar, gy.eszköz-ipar, paramedicina, természetgyógyászat, fitness-wellness, fogyókúra átb...ások stb.,) csak azoknak a többsége nem, aki ténylegesen MŰVELI, aki gyógyít...   Skandináviát pl. láttam: érdekes ott nem ellentmondás jófej, együttérző, segítő, odaadó, hivatástudattal rendelkező orvosnak lenni ÉS mindebből (pl.) államilag megfizetve ROHADTUL JÓL MEGÉLNI. Amúgy magát az eredeti történetet meg nem nagyon hiszem, de ez most mindegy. (Legalább is hézagos ez a sztori...)   Ha mégis igaz, akkor nem hiszem, hogy egy bunkóról, csak ilyen szituációban derül ki, hogy tapló. Annyi emberismerettel kell rendelkezni, hogy ilyen orvoshoz NEM MEGYÜNK. Nem igaz, hogy nem lehet egy kórháznak, egy osztálynak és egy adott orvosnak előre utána nézni. Vagy lakást, kocsit, hétvégi utazáskor szállást is úgy választasz, hogy, ami következik, azt veszem/fizetem ???? Ohne referencia ?? Pont a gyerek mandulájánál nincs tájékozódás ??? Ha ennyire mindegy, akkor tényleg nem is kell fizetni. Szerintem...


2014. május 6. 9:00

Mennyi hálapénzt illik adni?

Kevesellte a hálapénzt a műtétet végző orvos. Tisztelt Praxis blog olvasók!   Valaki legyen olyan szíves és árulja már el nekem, mégis mennyi hálapénzt is illik adni egy orvosnak? Történet röviden, nagyobbik, majdnem felnőtt fiam mandulaműtétre kórházba került. Körülmények elég mostohák, bár nem is számítottunk másra. Nővérek kissé arrogánsak, türelmetlenek, persze ez valahol érthető, ennyi pénzért… Szóval úgy mentünk neki a műtétnek, hogy nem voltak illúzióink. A műtétet végző orvos sem volt éppen barátkozós típus, persze nem is ezt vártuk tőle. Inkább legyen rideg és kissé lenéző, mint rossz orvos. Műtét lezajlott, fiam utána nem volt a topon, de persze erre is számítottunk, hiszen ennyi idősen már nem egy kellemes dolog a mandulaműtét, de legalább nem voltak komplikációk, rendben lezajlott minden. Feleségemmel bementünk a gyerekhez és a doktor urat is felkerestük egy borítékkal, megköszönve a munkáját. Nem a stílusát, mert mint jeleztem azzal akadtak gondok, de a akkor is úgy éreztük, a munkáját úgymond illik honorálni. Meg is találtuk, köszönetnyilvánítás, kézfogás, boríték átadás. nem kell óriási összegre gondolni ám, 20000, azaz húszezer forint volt bekészítve a dokinak. Számunkra az is elég visszatetsző volt, hogy ott, előttünk kinyitotta a borítékot és megvizsgálta a tartalmát, hiszen a borravalót sem illik a tisztelt vendég előtt számolgatni, de az még inkább megrökönyödést váltott ki belőlünk, hogy a következő gúnyos mondat hagyta el a doktor úr ajkát: "Na, ezt is meg kell köszönni…" Én mondtam volna erre igen szép dolgokat, de a feleségem leállított, így inkább udvariasan távoztunk. Ettől függetlenül értetlenül állok a dolgok előtt és elég pipa is vagyok. Kérdem én akkor újra, mennyit kellett volna a borítékba raknunk, hogy a tisztelt doktor úr elégedett legyen? Oda jutottunk, hogy 20 ezer forint már csak annyit ér, hogy gúnyos megjegyzéssel kell konstatálni, ha csak ennyit kap egy orvos? Nem vagyunk milliomosok, mi is fizetésből élünk, 3 gyerek, törlesztők, nem részletezem. Nekünk speciel igenis számít ez az összeg, nem is keveset. Ráadásul ez a pénz nem jár, azért, adtuk, mert tudjuk, hogy az orvosokat sem fizetik agyon. Na de álljon már meg a nászmenet! Lehet, hogy kevés volt (nézőpont kérdése), de akkor is bitang nagy pofátlanság ezt az ember orra alá dörgölni, főleg ilyen körülmények között. Szóval így jártunk, a lényeg, hogy a fiunkkal minden rendben van, de szeretném a tisztelt olvasók és kommentelők véleményét kikérni arról, hogy mégis mennyit kellett volna tejelnünk, hogy mindenki elégedett legyen?   Üdv: Attila     Legyen itt az Ön hivatkozása és logója, vagy rendeljen tőlünk további hirdetési felületeket. A részleteket megtalálja legfrissebb médiaajánlatunkban.


2014. május 4. 9:15

Vannak orvosok,akiket azonnal le kellene tiltani a pályáról

Felháborító,hogy panasszal kereste fel az orvosát,aki ahelyett,hogy megvizsgálta volna,pszichés zavarokra fogta a fájdalmait.   Tisztelt Praxisblog Megszeretném kérdezni a blog oldalon kommentelő egészségügyi dolgozókat,hogy mi a véleményük a 2014. május 03-án a TV2 -ön sugárzott hírekben történtekről. Aki esetleg nem nézte, annak  nagyon röviden. Egy fiatal férfinek folyamatosan gyomorpanaszai voltak,amivel orvoshoz fordult. Állítólag semmi komoly elváltozást a vizsgálatok nem derítettek ki,de a folyamatos fájdalom csak nem múlt. A halála napján szintén felkereste az orvosát, (aki feltételezhetően ismerte a beteget)hogy rosszul van,fájdalmai vannak. Az orvos szerint a férfinek a "fejében" volt baja,és nem szervileg,majd egyszerűen hazaküldte. Aznap meghalt. Nos,megszeretném kérdezni a blogon írogató egészségügyi szakemberektől,hogy ez hogyan fordulhatott elő?? Arra is kíváncsi lennék,hogy miért van egyre több ilyen eset?   Arra meg aztán főleg nagyon kíváncsi lennék, hogy a rossz egészségügyi helyzetnek,a kevés fizetésnek (ami egyébként mindenkinek az) a kevés orvoslétszámnak,lenne köszönhető ez az eset is? Mert ha igen, akkor az lenne a magyarázat: Hogy az orvos leterhelt volt,kevés pénzt kap,24 órás ügyelet után nem nehéz hibázni?? Nagyon remélem, hogy lesz egy olyan "szakember" aki kimondja végre,hogy igenis vannak olyan orvosok,akiket azonnal le kellene tiltani az orvosi pályáról,és nem engedni tovább praktizálni. Ez a férfi nagyon fiatal volt ahhoz, hogy meghaljon.   Felháborító,hogy panasszal kereste fel az orvosát,aki ahelyett,hogy megvizsgálta volna,pszichés zavarokra fogta a fájdalmait. Remélem,nagyon remélem,hogy megkapja méltó büntetését.  Üdvözlettel: Erika


2014. május 2. 8:03

Aki szegény, az ennyit érdemel?

Azért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy emellett a színvonal mellett miért is fizetjük a tb-t. Tisztelt Praxis!   Az a helyzet, hogy évek óta nem voltam tb által finanszírozott nőgyógyászati ellátáson, vizsgálaton, de a közelmúltban úgy alakult, hogy az orvosom, akihez jártam befejezte a praktizálást, ezért tettem egy próbát. Régebben is rossz élményekben volt részem, sajnos ezúttal is, így most már végérvényesen eldöntöttem, hogy többet nem kockáztatok. A régi fogamzásgátlómat szerettem volna egy másikra lecseréltetni, mert az utóbbi időben folyamatosan mellékhatások tünetei jelentkeztek nálam. Hányinger, szédülés, émelygés, így szerettem volna másikat íratni.   Már a megérkezéskor láthattam, hogy nem a legjobb döntést hoztam, mert kismillióan voltak, de gondoltam biztos nem kell órákat várnom. Tévedtem, körülbelül 2 és fél órát voltam kénytelen ott ülni, mire sorra kerültem. Ráadásul a többi páciens finoman szólva sem viselkedett éppen normálisan, folyamatosan mentek a viták. Volt, aki annak okán, hogy ő a kórházban (ahol a nőgyógyászati rendelés zajlott) fekszik és csak átküldték vizsgálatra, ezért akart előbb sorra kerülni, az időpontosok mondjuk szerintem joggal szeretek volna bejutni akkor, amikorra hívták őket, szóval elég nagy volt a káosz. Meg kell mondjam, nem számítottam ilyen összevisszaságra.   Miután kivártam a soromat és belül szidtam magam, amiért oda mentem következett az orvos - beteg találkozó, de abban sem volt köszönet. Türelmetlen, udvariatlan doktor úr valószínűleg szintén a háta közepére kívánta az egészet, mint ahogy én is, de azért azt hiszem azért legalább köszönni illene, ha már én megadtam a kellő tiszteletet és érthetően, jól hallhatóan köszöntem. Elmondtam, mit szedtem és mik a tapasztalataim a fogamzásgátlóval és azt, hogy ha van rá mód, szeretnék másikat. Mindenféle vizsgálat nélkül már írta is az orvos a szerinte megfelelő bogyót és tessékelt is kifelé a rendelőből. Az egész tök szürreális volt, olyan, mint valami gyorsétterem, ahol hozzád vágnak egy kihűlt hamburgert, csak hogy jöhessen a következő szerencsétlen. Szinte válaszolni sem volt időm, már hajtottak is kifelé. Kezemben a recepttel már csak arra vágytam, hogy minél messzebb kerüljek onnan.   Végülis tapasztalatszerzésnek éppen jó volt ez a tortúra arra, hogy megerősítsen abban, érdemes a fizetős szolgáltatást igénybe venni. Ott betartják az időpontokat, képesek emberként bánni velem, köszönnek, udvariasak és legalább megvizsgálnak, mielőtt bármilyen gyógyszerről is legyen szó, amit felírnak. Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy ilyen esetekben pénzt áldozzak azért, hogy megfelelő színvonalú ellátásban részesítsenek, de mi van azokkal, akik nem annyira jó körülmények között élnek? Pláne mi van akkor, ha komolyan megbetegednek? Aki szegény, csak ennyit érdemel? Azért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy emellett a színvonal mellett miért is fizetjük a tb-t.   Anna    


Az összes hír